04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A „másság”, mint rejtett lehetőség!
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK

Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól.

Révész Emese könyve sarkalatosan eltér azoktól az iskolakezdést segítő könyvektől, amelyek az elmúlt ötven évben azonos tematikával, de mindig új szerzők könyveiben újjáéledve törtek be a gyermekkönyv-piacra (például Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok, Érsek Rózsa: Első nap az iskolában vagy Finy Petra: Iskolások kézikönyve), és az iskolai szabályok betartását, a megesett hibák felvállalását, a közösségtudat kialakítását, az esetleges beilleszkedési nehézségeket állították a középpontba.

Révész Emese tizenhárom fejezetből álló gyermekregénye azonban másféle megközelítésből indul ki. Az általánosnak mondható iskolakezdő lépésekbe a szerző beilleszti a diszlexia fázisait és valószerűen reprezentálja azokat. Hősét nem hagyja magára, és azt meséli el, hogy a környezet viszonyulása a gyermekhez miként válik eredményes stratégiává. Ezzel a segítő közeggel a szakember nélküli megoldási módok lehetőségét is bemutatja. A regény tematizálja a másság problematikáját, az önelfogadást, a változásokkal való megbékélést, de a generációk (gyermektől a felnőttig) elutasító magatartását is.

A könyv végén olvasható Gyarmathy Évának, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítójának (2008) a könyv védjegyeként is szolgáló utószava. Gyarmathy Éva szerint egyre sürgetőbb szükség van ehhez hasonló hiánypótló könyvekre a gyermekirodalomban, amelyek célja „egy diszlexiás gyermek iskolakezdésének és az iskolai tanulásának értő bemutatása”. A könyv nem arra vállalkozik, hogy szakmai javaslatokat tegyen a diszlexia kezelésére. Motivációja elsősorban a számok, betűk és szavak felismerésének akadályoztatottságával, illetve az olvasási nehézségekkel szembeni megértés és elfogadás, amelyre az érintett kisgyermeknek éppúgy szüksége van, mint közvetlen környezetének. A történetek rávilágítanak arra is, mennyire fontos, miként kommunikál a gyermekkel szimbiózisban élő felnőtt, illetve az iskola (mint az elsődleges szocializációs közeg) a diszlexiáról. Ezért a tünetek bemutatása egyben közelítési pontokat is kínál a diszlexiás gyermekkel való türelmes és elfogadó együttműködés megteremtéséhez a felnőtt- és gyermekközösségeknek egyaránt. A történet azt is érzékelteti, hogy a gyermeknek sem a problémával való szembesülés, sem az együttélés, sem a változás, nem megy egyik napról a másikra, az életében a sikerélményekkel párhuzamosan a kudarcérzet és a félelem is folyamatosan jelen van.

A lineárisan felépített elbeszélés a hagyományos mese és a műmese elemeinek átfedésével dolgozik. Mentes a klasszikus mesére jellemző csodáktól, fantasztikumoktól, nem használja fel a legkisebb fiú szerencsepróbáját, vagy más mesei elemeket, de alkalmazza a jó és rossz ellentétét, a legyőzésre váró akadályokat és a segítő karaktereket. Mindezeket a jelen valóságába helyezi. Így a realitás talaján álló olvasói szüzsé-elvárást a regény a kezdetektől a végéig megtartja. A karakterek egymáshoz való viszonyában fontos érték a bátorság, a „betyárbecsület”, és a másokért való kiállás, összefogás.

Az első lapokon megismerjük az óvodától lelkiekben már régen elbúcsúzó, kíváncsi természetű, tettre vágyó, érdeklődő és érzelmes Simit, akinek erényei egyre csak gyarapodnak, ahogy előrehaladunk a történetben: megismerjük kritikus, önérvényesítő gondolkodásmódját, rátermettségét és vállalkozói szellemiségét. Találkozunk Ilonka nénivel is, aki az első napon együttérző és segítőkész nevelőként virágos ruhájában lebegő rétként lengi körbe az osztályt. A szerző sűrűn visszatérő hatáselemként használja az érzelmekkel párosuló illatokat (gumicukorillat, cserzett bőr erős illata, molyirtószagú műanyagszag stb.). A görögdinnye illatú tanító, Ilona, akinek már a nevével is az olvasó emlékezetébe idézi Tündér Ilona alakját. Ilonka néni ellentétpárja Beus néni, a szabálykövető, idősebb tanító, aki ritkán szólal meg a szövegben. Kommunikációjából hiányzik az együttérzés, ezért Simi látószögén keresztül az olvasó sokszor kegyetlennek, megalázónak érzi, amit mond.

A regényben a mai magyar oktatásra jellemző, egymástól teljesen eltérő pedagógusi karakterek, és ezáltal normák jelennek meg. Az egyik póluson az önbizalmat csonkító, a siettető, ítélkező felnőttekkel, másikon az odaforduló, bizalomra építő, gyerekszerető és hozzáértő tanárokkal. Ez a kettősség felismerhető a korcsoportos iskolai közegben is. Az elfogadás ott van a barátban, aki első naptól kezdve hűséges társa és védelmezője a címszereplőnek, míg a másik oldalon ott találjuk a gyerektársadalom minősítő gyerekszájait.

Az iskolai kudarc a „mássággal” érintett gyermekeknél súlyozottan jelentkezik, olyan másodlagos zavarok fellépéséhez is vezethetnek, mint a depresszió, szorongás, az iskolával szembeni vonakodás, a motiváció teljes hiánya. A szerző ezekről sem feledkezik meg, ellensúlyozza azokat. Az otthon, mint szociális háttér kiemelt szerepet kap a történetben: a szeretet kapcsolódási pontjai között ott a családi jókedv, apa-nap, anya-nap, az egymással való törődés számos formája. A kalandok pedig az egyik barátságtól a másikig juttatják el a főszereplőt: barátsága Gáspárral kezdetekkor, a titkos társaság alapításával mélyül el, a rejtélyes magántanulóhoz, Bálinthoz pedig közös akcióik vezetik el.

Rendkívül ötletes az iskolalét, gyermekélet és diszlexia összefonódása közé a magántanuló Bálint utáni nyomozói szál beiktatása. A kalandok közé beépül az otthonról távol kerülő kisgyerekek szituációja, amelyben a találékonyság oldja meg a felmerülő nehézségeket, a város pedig mint a feliratokkal teli tér mutatkozik meg. A történet egyszerre viszi előre a krimibe illő rejtélyt, és a diszlexia, valamint a beilleszkedés gondjait is. A történet hősei a mai kor gyermekei, akik a mozgás és szabadtéri játék, a legózás mellett telefonos videó szerkesztő applikációval dolgoznak, és korlátozó szülői felügyelet mellett xboxszal, számítógépes játékkal játszanak.

A regény nyelve játékos, humorral átszőtt. A vezetéknevek sokszínűsége, a szójátékok, hozzájárulnak a regénynyelv részletgazdagságához. A nyelvi regiszterek keverése azonban néhol túlzó (régies, szleng, idegen, sajátos, ismeretlen: cekker, lokál, olyan húzások, pasi, konstatálta, lomis, bebagolt (ami helyesen bebuggolt) stb.), nem illik a mese derűs világához. Lehetséges, hogy a szerző a nyelvi sokféleséget, a nyelvi „diverzitást” Simi helyzetével, vagy a gyerekek sokszínűségével kívánta párhuzamba állítani: akkor azonban ennek vitathatatlan megjelenési formának kellene lennie.

Az elbeszélésbe épített mesebetét, a „betűk meséje”, Simi fejlesztő pedagógusnál tett látogatásainak végén születik meg. Az egyszerűbb és bonyolultabb motorikus mozgású betűk írásgyakorlatai ekkor már nem kudarcokat generálnak, inkább sikerélményeket hoznak.  Ennek eredményeképpen építi be a szerző a Betűbirodalom lakóinak meséjét. Az ABC betűi és néhány általános írásjel felhasználásával – „történet a történetben” – különálló mesét hoz létre.

A magyar nyelv betűit találékonyan használja fel: a gyermekek különbözőségét szimbolizálják, akik sokféleségük ellenére megférnek egymás mellett, nem feledve az egyenlőséget, a mellőzöttség elkerülését. Mégis e pár oldalnyi terjedelmű fabula sajnos nem valósítja meg induló szándékát nyelvi darabossága miatt erőltetett hatást kelt.

Az illusztráció-, forma- és színvilága illeszkedik a szöveghez; a szerző és illusztrátor kiváló egymásra találása ez. Az oldalnyi képek mellett a cselekményszálak mozzanatait színes, szétszórt selyemcukrokat idéző képecskék jelenítik meg. A Törpe utcai otthon leírásánál azonban, amely múzeumhoz hasonló térként szerepel (szecessziós, pávamintás, kovácsoltvas kapu, illetve a domborművek és freskókkal díszített folyosó, az ehhez illő üveges bejárati ajtó) a nyelv és illusztráció azonosságának hiánya érezhető.

Az olvasói korhatár meghatározását segíti a könyv címe, a borító illusztrációja, de a könyv hátlapján található részletező tartalom pontosan utal a kisiskolás olvasói célközönségre.

A könyv legfontosabb üzenetét a történet végén kapjuk: a részképesség-zavar, a diszlexia nem feltétlenül „átok”, hanem a gyermek tehetségének kibontható lehetősége, amely éppen a diszlexiájából adódik!

Katona Andrea

 

Illusztrátor: Metzing Eszter

Pagony Kiadó

Budapest, 2019

120 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő