07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A „másság”, mint rejtett lehetőség!
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK

Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól.

Révész Emese könyve sarkalatosan eltér azoktól az iskolakezdést segítő könyvektől, amelyek az elmúlt ötven évben azonos tematikával, de mindig új szerzők könyveiben újjáéledve törtek be a gyermekkönyv-piacra (például Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok, Érsek Rózsa: Első nap az iskolában vagy Finy Petra: Iskolások kézikönyve), és az iskolai szabályok betartását, a megesett hibák felvállalását, a közösségtudat kialakítását, az esetleges beilleszkedési nehézségeket állították a középpontba.

Révész Emese tizenhárom fejezetből álló gyermekregénye azonban másféle megközelítésből indul ki. Az általánosnak mondható iskolakezdő lépésekbe a szerző beilleszti a diszlexia fázisait és valószerűen reprezentálja azokat. Hősét nem hagyja magára, és azt meséli el, hogy a környezet viszonyulása a gyermekhez miként válik eredményes stratégiává. Ezzel a segítő közeggel a szakember nélküli megoldási módok lehetőségét is bemutatja. A regény tematizálja a másság problematikáját, az önelfogadást, a változásokkal való megbékélést, de a generációk (gyermektől a felnőttig) elutasító magatartását is.

A könyv végén olvasható Gyarmathy Évának, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítójának (2008) a könyv védjegyeként is szolgáló utószava. Gyarmathy Éva szerint egyre sürgetőbb szükség van ehhez hasonló hiánypótló könyvekre a gyermekirodalomban, amelyek célja „egy diszlexiás gyermek iskolakezdésének és az iskolai tanulásának értő bemutatása”. A könyv nem arra vállalkozik, hogy szakmai javaslatokat tegyen a diszlexia kezelésére. Motivációja elsősorban a számok, betűk és szavak felismerésének akadályoztatottságával, illetve az olvasási nehézségekkel szembeni megértés és elfogadás, amelyre az érintett kisgyermeknek éppúgy szüksége van, mint közvetlen környezetének. A történetek rávilágítanak arra is, mennyire fontos, miként kommunikál a gyermekkel szimbiózisban élő felnőtt, illetve az iskola (mint az elsődleges szocializációs közeg) a diszlexiáról. Ezért a tünetek bemutatása egyben közelítési pontokat is kínál a diszlexiás gyermekkel való türelmes és elfogadó együttműködés megteremtéséhez a felnőtt- és gyermekközösségeknek egyaránt. A történet azt is érzékelteti, hogy a gyermeknek sem a problémával való szembesülés, sem az együttélés, sem a változás, nem megy egyik napról a másikra, az életében a sikerélményekkel párhuzamosan a kudarcérzet és a félelem is folyamatosan jelen van.

A lineárisan felépített elbeszélés a hagyományos mese és a műmese elemeinek átfedésével dolgozik. Mentes a klasszikus mesére jellemző csodáktól, fantasztikumoktól, nem használja fel a legkisebb fiú szerencsepróbáját, vagy más mesei elemeket, de alkalmazza a jó és rossz ellentétét, a legyőzésre váró akadályokat és a segítő karaktereket. Mindezeket a jelen valóságába helyezi. Így a realitás talaján álló olvasói szüzsé-elvárást a regény a kezdetektől a végéig megtartja. A karakterek egymáshoz való viszonyában fontos érték a bátorság, a „betyárbecsület”, és a másokért való kiállás, összefogás.

Az első lapokon megismerjük az óvodától lelkiekben már régen elbúcsúzó, kíváncsi természetű, tettre vágyó, érdeklődő és érzelmes Simit, akinek erényei egyre csak gyarapodnak, ahogy előrehaladunk a történetben: megismerjük kritikus, önérvényesítő gondolkodásmódját, rátermettségét és vállalkozói szellemiségét. Találkozunk Ilonka nénivel is, aki az első napon együttérző és segítőkész nevelőként virágos ruhájában lebegő rétként lengi körbe az osztályt. A szerző sűrűn visszatérő hatáselemként használja az érzelmekkel párosuló illatokat (gumicukorillat, cserzett bőr erős illata, molyirtószagú műanyagszag stb.). A görögdinnye illatú tanító, Ilona, akinek már a nevével is az olvasó emlékezetébe idézi Tündér Ilona alakját. Ilonka néni ellentétpárja Beus néni, a szabálykövető, idősebb tanító, aki ritkán szólal meg a szövegben. Kommunikációjából hiányzik az együttérzés, ezért Simi látószögén keresztül az olvasó sokszor kegyetlennek, megalázónak érzi, amit mond.

A regényben a mai magyar oktatásra jellemző, egymástól teljesen eltérő pedagógusi karakterek, és ezáltal normák jelennek meg. Az egyik póluson az önbizalmat csonkító, a siettető, ítélkező felnőttekkel, másikon az odaforduló, bizalomra építő, gyerekszerető és hozzáértő tanárokkal. Ez a kettősség felismerhető a korcsoportos iskolai közegben is. Az elfogadás ott van a barátban, aki első naptól kezdve hűséges társa és védelmezője a címszereplőnek, míg a másik oldalon ott találjuk a gyerektársadalom minősítő gyerekszájait.

Az iskolai kudarc a „mássággal” érintett gyermekeknél súlyozottan jelentkezik, olyan másodlagos zavarok fellépéséhez is vezethetnek, mint a depresszió, szorongás, az iskolával szembeni vonakodás, a motiváció teljes hiánya. A szerző ezekről sem feledkezik meg, ellensúlyozza azokat. Az otthon, mint szociális háttér kiemelt szerepet kap a történetben: a szeretet kapcsolódási pontjai között ott a családi jókedv, apa-nap, anya-nap, az egymással való törődés számos formája. A kalandok pedig az egyik barátságtól a másikig juttatják el a főszereplőt: barátsága Gáspárral kezdetekkor, a titkos társaság alapításával mélyül el, a rejtélyes magántanulóhoz, Bálinthoz pedig közös akcióik vezetik el.

Rendkívül ötletes az iskolalét, gyermekélet és diszlexia összefonódása közé a magántanuló Bálint utáni nyomozói szál beiktatása. A kalandok közé beépül az otthonról távol kerülő kisgyerekek szituációja, amelyben a találékonyság oldja meg a felmerülő nehézségeket, a város pedig mint a feliratokkal teli tér mutatkozik meg. A történet egyszerre viszi előre a krimibe illő rejtélyt, és a diszlexia, valamint a beilleszkedés gondjait is. A történet hősei a mai kor gyermekei, akik a mozgás és szabadtéri játék, a legózás mellett telefonos videó szerkesztő applikációval dolgoznak, és korlátozó szülői felügyelet mellett xboxszal, számítógépes játékkal játszanak.

A regény nyelve játékos, humorral átszőtt. A vezetéknevek sokszínűsége, a szójátékok, hozzájárulnak a regénynyelv részletgazdagságához. A nyelvi regiszterek keverése azonban néhol túlzó (régies, szleng, idegen, sajátos, ismeretlen: cekker, lokál, olyan húzások, pasi, konstatálta, lomis, bebagolt (ami helyesen bebuggolt) stb.), nem illik a mese derűs világához. Lehetséges, hogy a szerző a nyelvi sokféleséget, a nyelvi „diverzitást” Simi helyzetével, vagy a gyerekek sokszínűségével kívánta párhuzamba állítani: akkor azonban ennek vitathatatlan megjelenési formának kellene lennie.

Az elbeszélésbe épített mesebetét, a „betűk meséje”, Simi fejlesztő pedagógusnál tett látogatásainak végén születik meg. Az egyszerűbb és bonyolultabb motorikus mozgású betűk írásgyakorlatai ekkor már nem kudarcokat generálnak, inkább sikerélményeket hoznak.  Ennek eredményeképpen építi be a szerző a Betűbirodalom lakóinak meséjét. Az ABC betűi és néhány általános írásjel felhasználásával – „történet a történetben” – különálló mesét hoz létre.

A magyar nyelv betűit találékonyan használja fel: a gyermekek különbözőségét szimbolizálják, akik sokféleségük ellenére megférnek egymás mellett, nem feledve az egyenlőséget, a mellőzöttség elkerülését. Mégis e pár oldalnyi terjedelmű fabula sajnos nem valósítja meg induló szándékát nyelvi darabossága miatt erőltetett hatást kelt.

Az illusztráció-, forma- és színvilága illeszkedik a szöveghez; a szerző és illusztrátor kiváló egymásra találása ez. Az oldalnyi képek mellett a cselekményszálak mozzanatait színes, szétszórt selyemcukrokat idéző képecskék jelenítik meg. A Törpe utcai otthon leírásánál azonban, amely múzeumhoz hasonló térként szerepel (szecessziós, pávamintás, kovácsoltvas kapu, illetve a domborművek és freskókkal díszített folyosó, az ehhez illő üveges bejárati ajtó) a nyelv és illusztráció azonosságának hiánya érezhető.

Az olvasói korhatár meghatározását segíti a könyv címe, a borító illusztrációja, de a könyv hátlapján található részletező tartalom pontosan utal a kisiskolás olvasói célközönségre.

A könyv legfontosabb üzenetét a történet végén kapjuk: a részképesség-zavar, a diszlexia nem feltétlenül „átok”, hanem a gyermek tehetségének kibontható lehetősége, amely éppen a diszlexiájából adódik!

Katona Andrea

 

Illusztrátor: Metzing Eszter

Pagony Kiadó

Budapest, 2019

120 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő