07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Vér és becsület
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni.

A 2000-ben elhunyt Tommaso Buscetta vesszőfutását górcső alá vevő 153 perces munka jobbára egy félkézzel és szívvel írt történelemkönyvhöz hasonlítható – fáradt hangon sorolja a döntő pillanatokat és semmilyen plusszal nem vértezi az unalomig ismert Cosa Nostra-kliséket. Úgy tűnik, Bellocchio és négy írótársa hiába dugták össze a fejüket, eleinte még alacsonyabbra céloznak. Rutinból, hovatovább, slendriánul jönnek az egymás követő jelenetek. Összefüggéstelenül zúdul ránk egy esküvő, majd egy bandaháború, aztán egy fotózás, aztán a főalakot hirtelen elrángatják az otthonából, Brazíliában köt ki és rácsok mögé dugják – Az első áruló szív nélkül, pokoli rosszul ábrázolja Buscetta hányattatásait. Helikopterből lógatják ki őt és a vele szemben köröző gépből a nejét is, mire a direktor melodikus zenét játszik, pusztán színészei gyötört tekintetére hagyatkozik, de eszébe sem jut fenyegető zörejekkel, zihálásokkal vagy korábban pozícionált drámai betétekkel érzékeltetni a centrális figura szorult helyzetét. Üresek a jelenetek és a karakterek, a cselekmény tét híján, gyilkos unalomban vánszorog előre.

 

 

Később sem áll össze kerek egésszé a film, de becsületére szóljon, a rendező mintha ráébredne nyitó baklövésére és nagyjából 45-60 perc után igyekszik kármenteni. Pierfrancesco Favino például egyre zseniálisabb a főszerepben, a rendhagyóbb, pesszimistább, kíméletlenebb Suburra kaleidoszkóp-struktúrája után látható szakértelemmel rendeli alá magát a rendezői instrukcióknak. Tradicionális formanyelvet mímel Bellocchio, így a színész is egy méltóságteljes, konzervatív értékeket valló, ingathatatlan elvek szerint cselekvő nemes bűnözőként jeleníti meg az első szicíliai maffiafőnököt, aki 1984-ben Giovanni Falcone vizsgálóbíró oldalán bűnbánó „pentitóként” vallott társai, a polipként terjeszkedő Cosa Nostra vezető figurái ellen. Ránk kényszerített versus igazi család ellentétével játszik el ideje zömében Az első áruló és bár nem találja fel a spanyolviaszt, némi spiritusz azért szorul belé. Nem igazán sikerül a mozinak továbbra sem levedlenie a gyermekbetegségeit, rögtön szemet szúr, mennyire hirtelen pörögnek az események az első percek dilettantizmusa után – félidőben el is jutunk az 1986-tól ’92-ig zajló Maxiperig, vagyis a maffiózók ítéletéig, de amennyire e rapszodikus körülmények között lehetséges, Buscetta tűzpróbája akár érdekesnek is mondható.

Bellocchio egyre inkább hőst, erkölcsi tartását végig őrző legendát farag a főkarakterből, újabb strigulát húzva a konzervatív, mítoszteremtő kifejezésforma mellé, ráadásul a központi dilemma sem hever parlagon. Szeretetre, a saját vérei oltalmazására esküszik Buscetta, vagyis az iparszerűen űzött, társadalmi métellyé duzzadt gyilkosságok, vesztegetések mesterséges, hamis maffiaerkölcse helyett a hótiszta érzelmek jelentik számára a legtöbbet, így Az első áruló valós személye egyként strázsál mindenkivel szemben, csaknem a Délidő seriffjeként dacol a körülményekkel. Buscettának nem a bűnözőcsalád, hanem gyermekei, felesége, vagyis újabb régimódi felfogás szerint a Család az első (mikor a főszereplő rájön, ki adott parancsot fia likvidálására, Favino arcára ül a világ összes fájdalma), ezért pedig bármit hajlandó kockára tenni. Önazonos kíván maradni, nem azért vall, hogy a saját bőrét mentse, hanem azért, mert gyűlöli a maffiokrácia piszkos üzelmeit – még ha Bellocchio ennek mikéntjétől, pszichológiai realizmussal és karakterorientációval támogatott okaitól nagyvonalúan el is tekint. Tárgyalótermi filmként ellenben cseppet sem hatástalan Az első áruló, még ha nem is kimagasló: verbális párbajok zajlanak, a mozi olykor a sötét humort sem nélkülözi, világnézetek csapnak össze, sorsokba, tragédiákba nyerünk bepillantást, a direktor eposzivá hatalmasodó maffiatablójában önző és igazságérzettől fűtött antihősök néznek farkasszemet egymással.

 

 

Látható, hogy Bellocchio a vádlottak padján ülők rögzítésekor érezte magát igazán nyeregben, ugyanis nemcsak a flashbackekkel támogatott előzményekből nem tudunk meg semmi döbbeneteset a figurákról vagy a ’60-as évek végétől a ’80-asok végéig húzódó Ólomévek társadalmi-politikai kontextusáról, a több évet felölő tárgyalás is egyre nagyobb bakugrásokkal halad előre. Az első áruló olyan, mintha Az ír több évtizedes, monumentális sztoriját felszínesen kellene átélnünk – hosszadalmas tárgyalás-etapja után a mű újra szétesőben van, ide-oda kacsingat, eljutunk Amerikába (egy szinte parodisztikusra vett, kulturálisan érzéketlen nemzeti kitérő erejéig), néha bekapcsolódunk a bírósági ügymenetbe is, Falcone halála ormótlan-otromba hatásvadászatként zajlik. E zűrzavarból ismét győztesként kerül ki Buscetta alakja: öregkori jeleneteiben továbbra sincs semmi meglepő, de múltat és jelent összefonó, némi katarzist nyújtó zárszavában Az első áruló valóban tragikus hősként humanizálja a gengszterizmusnak hátat fordító, spicliként leírt szicíliait.

Játékidő tekintetében A keresztapával vetekszik Marco Bellocchio maffiafilmje, izgalmakat azonban csak mérsékelten tartogat. Óvatoskodó, helyenként ügyetlenül kidolgozott karakterrajz számtalan panellel (zenehasználat, operatőri munka, vászonra írt karakterinformációk), amelyek csak részben hozzák közelebb a Cosa Nostra viharos történelmének egyik legvitatottabb alakját – Tommaso Buscettáról ezúttal csak tanulhatunk, mint érdeklődő nebulók az általános iskolában, de pedagógiai célzatnál többre ne számítsunk.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Il traditore, 2019

Rendező: Marco Bellocchio

Szereplők: Pierfrancesco Favino, Maria Fernanda Candido, Fabrizio Ferracane, Fausto Russo Alesi, Luigi Lo Cascio

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő