05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Hász Róbert: Káposztatorzsák Balzac fején
2020.05.20 - tiszatáj

1863-ban egy különös könyv késztette találgatásra a párizsi és európai irodalmi világot. Victor Hugo, aki családjával III. Napóleon császár hatalomra jutásakor, 1851-ben emigrált Belgiumba, alig egy évvel nagysikerű regénye, a Nyomorultak után önéletrajzi munkát adott ki a következő címmel: Victor Hugo, Raconté par un témoin de sa vie, vagyis Victor Hugo élete, egy tanú által elbeszélve. Miközben a modern, 20. századi kiadások némelyike már bátran kiteszi a könyv szerzőjeként a feleség, Adèle Foucher (Adèle Hugo) nevét, úgy tekintvén, hogy férje életrajzírója valóban ő volt, a korabeli lapok még kételkedtek ebben, s arra gyanakodtak, hogy Victor Hugo különös, rejtőzködő játékáról van szó, vagyis nem életrajzi, hanem önéletrajzi munkát adott ki: felesége legfeljebb íródeák(né) lehetett mellette.

A szerzőségen túl azonban más érdekességei is vannak a kötetnek, leginkább azok az irodalmi harcok, melyek Hugo drámaírói fellépését kísérték. Hugónak két első drámája, a Cromwell és a Marion de Lorme nem került színre, csak a Hernani, de ennek előadását is többszörösen megszenvedte. Első csatáit a primadonnával, Mars kisasszonnyal vívta, aki a próbák során sehogy sem volt kibékülve a szöveggel. Játék közben olykor megállt, megrázta szép fejét, kisétált a színpad szélére, tenyerét homloka fölé helyezte, s úgy kémlelte a sötét nézőteret, hogy Victor Hugót felfedezze (noha pontosan tudta, hol ül), s megmondja neki a magáét. Mert ugyan miféle mondat az, hogy „Te vagy az én oroszlánom, büszke nemes”? Mennyivel finomabban hangzana úgy, hogy „Oh, ön, nagyságos úr…”!

A valódi veszélyt azonban nem Mars kisasszony jelentette, hanem az irodalmi ellentábor, mely csapdát állított Hugo és a romantikusok elveszejtésére. Még zajlottak a próbák, amikor a klasszikus párt lapjai már támadták a leendő előadást. Csakhogy Hugo barátai, Achille és Eugène Deveria, Balzac, Berlioz, Auguste Maquet (Dumas famulusa), Gautier és a többiek sem maradtak tétlenek, hatásos ellentámadást, népes tapsgárdát szerveztek. Az előadás napján ahányan voltak, annyiféle öltözetben jelentek meg, provokálva az ellentábort: volt, aki spanyol köpenyt viselt, mások Robespierre-mellényt, Gautier piros selyem mellényben, derékig érő, leomló hajjal tüntetett, s így akartak bevonulni a nézőtérre. Az irodalom szent berkeit védő klasszikai párt azonban utolsó leheletéig védte állásait. Begyűjtötték a színház kukáiból a szemetet, felmásztak a Théâtre France és a szomszédos házak tetőire, és onnan dobálták a romantikusokat lerágott csontokkal, krumplihéjjal, s mindennel, ami dobható volt. Balzac fejét egy méretes káposztatorzsa találta el. Az ifjak bosszankodva törölgették magukról a rothadt zöldséget, de támadni nem mertek, mert botrány esetére készen állt a párizsi rendőrség, hogy begyűjtse őket, s így az előadáson nem vehettek volna részt. „Bűz helyett bűzt!” ‒ hangzott fel a jelszó, merthogy ők is jó előre felszerelkeztek fegyverekkel: a spanyol köpenyek szalonnát, kolbászt, hurkát, vereshagymát és igen sok fokhagymát takartak. Délután háromkor bevonultak a színházba, és bezárták maguk mögött az ajtót. A bársony székekben, páholyokban akkurátusan megterítettek, és ott lakmároztak, daloltak, beszélgettek estig, az előadás kezdetéig. Még akkor is ettek, amikor az előkelő, estélyi ruhás közönség gyülekezni s ájuldozni kezdett a fokhagyma- és kolbászszagban.

A nézőtér zsúfolásig megtelt kíváncsi nézősereggel, köztük a romantikusok fésületlen, bozontos fejeivel és a klasszikai tábor felbérelt pisszegőivel, nagyjából hasonló erőviszonyt alkotva. Az előadás során a tetszés éppolyan hangos volt, mint a kacagás. A nevetés főként a páholyokból hallatszott, ahol selyemruhás, felékszerezett hölgyeknek nyújtottak különszórakozást a klasszikai ízlés védelmezői. A színházban kettős mulattatás zajlott, az egyiket a színészek próbálták megteremteni, a másikat az ellentábor. Voltak, akik hatalmas újságokat vittek magukkal, azokat kiteregették és olvasták az előadás alatt; mások a páholyajtókat csapkodták; ismét mások tüntetőleg hátat fordítottak a színpadnak. Ettől függetlenül a darab még vagy negyven előadást megért, még akkor is, ha Hugót éjjel-nappal a barátai oltalmazták az utcán rá-rátámadó ellentáborral szemben. Hugót pedig már az előadás harmadik szünetében megkereste egy kiadó, hogy megvásárolja tőle a darabot. Hugo azt válaszolta, várja meg az előadás végét, de a kiadó előrelátó volt: attól félt, hogy a végére még inkább megemelné a tiszteletdíjat. Az első felvonás végén ezer, a második felvonás végén ötezer, a harmadik végén hatezer frankot akart ajánlani, de tízezerig nem akart elmenni.

Történt mindez 1831. februárjában, fél évvel az előző évi júliusi forradalom, a legitimisták elűzése és az orléans-isták előretörése után. Ám még X. Károly és Lajos Fülöp, a Polgárkirály harca mellett is kedélyeket tudott borzolni a kérdés, vajon létezik-e erkölcsös kurtizán (Marion de Lorme), becsületes haramia (Hernani), és lehet-e másképpen, életszerűbben szólítani egymást a szerelmeseknek? Vajon az irodalomhoz diploma kell-e, vagy tehetség? Ahogyan a korszak egyik ismert alakja, Royer-Collard fogalmazott, amikor egy fiatal nő megkérdezte tőle, mi a különbség a klasszikusok és romantikusok között, s ő azt válaszolta, „a klasszikusok minden klasszist elvégeztek, a romantikusok pedig jól tennék, ha követnék a példájukat”. Az azonban senkinek nem jutott eszébe, hogy ezek másodrendű kérdések lennének. Még a sokat kárhoztatott cenzúra is arra utalt, hogy az irodalmat valóságos tényezőnek, tényszerű valóságnak tekintették. A Bourbonok, a kurtizánok becsülete és a kifejezés mikéntje egyformán fontos volt valamikor, kétszáz évvel ezelőtt.


Címke: , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő