08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Szifilisz az agyban
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE

5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd a Fantasztikus Négyes rebootja és kiszámíthatatlan viselkedése miatt gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba.

Végtelenül személyes hangvételű, cselekményorientációt karakterrajzra módosító lélektani drámája csupán részben tartalmaz zsánerfilm-elemeket és ideje zömében előző két dobása tematikai felvetését szövi tovább. Mind a found footage szuperhős-destrukció, illetve A-ligás kiruccanása egyszerre vonultat fel testi és lelki deformációkkal vert ikonokat, cseppet sem véletlen, hogy rendhagyó Capone-ábrázolása főcímében is arany mellvértes, egykor napfényben pompázó, de 1947 borús időszakára szél-és esőcsapdosta antik szobrok (később a tovatűnt legendás éveket aláhúzó fiktív rádiójátékok) nyomatékosítják az egykor érinthetetlennek vélt chicagói nagyfőnök végjátékát. Számkivetett, majd megalomán őrületté váló tini-anithőst mozgató debütje és csillagközi utazásukat cronenbergi testhorror-kínokként átélő Marvel-vitézek után a Capone ott folytatja, ahol Trank abbahagyta: vizsgálódásában intenzív szubjektivitást élünk át, egy rothadó elmébe zárva tapasztaljuk az antihős mentális leépülését.

 

 

Szürreális pszichorrorként csaknem tökéletes Trank víziója: a Capone jó ideig kiválóan működik, ugyanis tételszentenciák helyett árulkodó tekintetekre, fájdalmas, bármelyikünk halandóságtudatára építő szituációkra játszik. Csömörfilmbe illik a dicső gengszter vakvágányra futása, a Capone vegetatív funkciókra redukálja a beszédesen Fonse-nak vagy Fonzónak (mely egyúttal a film eredeti címét is takarja) becézett Alphonse-t – úgy tűnik, az író-rendező jóval okosabb is annál, minthogy revizionista gengszter-karakterrajza pusztán vérben, ürülékben, nyálban úszó shockfest legyen. Örökké a demens főszereplő dezorientációjára esik hangsúly – minden sarokban árulást sejt, hörgő-gurgulázó, artikulátlan hang-kakofóniája roncsként, emberárnyékként tételezik és bár szívesen játszik floridai birtokán gyerekrokonaival, sárban bukdácsolva, zuhéban rohangálva gyötörtnek, szánalmasnak látjuk.

Tom Hardy padlóra küldött gengsztere azért is csak árnyéka önmagának, mert egyszerre tud bennünk szánalmat és együttérzést kelteni, a Bronson után a színész immár egy leharcolt veteránt kelt életre, de ugyanúgy egy radikális, ösztönös elmeállapotot visz celluloidra, partnerei – mint a feleségét játszó Linda Cardellini – pedig ugyancsak nagyszerűen éreznek rá a főalak hanyatlására. Capone ugyanis már fel sem ismeri a családtagjait, így mindenkivel kutyaként bánik, üvölt, a nej arcára egy szerető pillanatban hirtelen aggodalom ül ki, Trank az angol tirádákból olaszba forduló rivallásokkal, netán a floridai lápvidék víz, erdő-szimbólumaival vagy hal kontra alligátor állatjelképeivel bök rá „Fonzo” leszállóágára. Bizalmatlanságról írt érzékletes tanulmányként sokáig ugyancsak nem okoz csalódást a Capone. Egyrészt maga a címszereplő sem tudja, kicsoda, így a hozzá legközelebb állók elvadításával erőszakos, öntudatlan önidegenítést hajt végre, másrészt ismerősei, régi barátai is próbálnak hasznot húzni az állapotából, vagyis egy figura zuhanástörténetén túl Trank az ún. épelméjűek felett is pálcát tör. Neuroszifiliszes antihőse sötétségbe merülését valóság és téveszme feloldhatatlan dualizmusára húzza a rendező, így a Capone jobban hasonlít a bevallott inspirációként szolgáló Hollywoodi lidércnyomásra vagy a Twin Peaksre. Félideji, agyvérzés-betére pozícionált elmezavar-jelenete/ pszichedelikus vesszőfutása telitalálat a régi, szmokingos önmagát tükörben bámuló, Louis Armstrong buliján dúdoló, végül a Valentin-napi mészárlás zűrzavarába keveredő Allal – nincs többé kiút a gyilkos múlt jelent determináló, szifiliszes agyba záró, hullahalomból való kúszással felerősített negatív hatalmából.

 

 

Pontosan ezért óriási visszalépés, hogy Trank – akarva-akartatlanul – az utolsó felvonásban sutba hajítja korábbi hangulatteremtését és karaktercentrikus állapotrajzát. Generikus, félkézzel odakent krimi és thriller-mellékszálat hoz be a képbe az FBI nyomozásával, az állítólag elrejtett 10 milliós vagyon fordulatosnak szánt átverés-narratívája jól látható visszalépés a benyomásokra, keserűségre összpontosító korábbi 1 órához képest, ezen felül a direktor addig ügyesen felépített mellékkarakterektől vesz búcsút minden átmenet nélkül, bontakozni kezdő történetszálakat hagy a levegőben lógni, nem szólva arról, hogy Trank cameoszerepben asszisztál az anti-Capone-imázs dicstelen rombolásához. Hősünk szövetségiek és az ügyvédje jelenlétében piszkít maga alá, Tapsi Hapsiként szivar helyett répát szívogat, pelenkában lődöz Tommy Gunnal, így a Capone teljesen érthetetlenül önparódiába, jószerivel Saturday Night Live-szkeccsek gyűjteményébe fordul. Innen nézve már a Twin Peaks-operatőr, Peter Deming rejtélyesnek ható, árnyakkal, olajbarnával festett snittjei is direct-to-VOD-beállításoknak hatnak (nem véletlen, hogy a Capone 2 év „végső vágás”-huzavona után streaming-csatornákon kötött ki). Bitóhumora a film szerkezete ellen dolgozó, szekunder szégyent kiváltó ármány, ráadásul a mozi sokáig biztos kézzel szövögetett valóság-rémálom-szcenáriója is érvényét veszti, az utolsó képsorok bosszantóan inkább a lassan 10 éves, ugyancsak Tom Hardyval készült Fékezhetetlen enyhe giccsére vagy a Dallas southforki vacsoraetűdjeire emlékeztetnek.

Trank a 2015. augusztusi Twitter-dühöngése (a Fantasztikus Négyes Fox-stúdióbeavatkozását kritizáló „Sosem fogjátok látni az eredeti változatom!”-odavágás) után ezúttal büszkén hirdeti, a Capone minden egyes snittje az ő döntéseit tükrözi és bár a rendező a jelek szerint elfogadja a művét érő egyre keményebb és teljesen jogos reakciókat, remélt visszatérése sajnos elmaradt. Kérdés, hogy a jövőben számíthatunk-e még tőle egy újabb remekműre, esetleg egy Az erő krónikáját megközelítő alkotásra vagy mostantól Josh Trank is csak az egyfilmes rendezők táborát gyarapítja?

Szabó G. Ádám

 

 

 

Capone (2020)

Rendező: Josh Trank

Szereplők: Tom Hardy, Linda Cardellini, Jack Lowden, Matt Dillon, Kyle MacLachlan

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő