Csepregi János versei

 

Apás I.

gége tüdő reakció allergiás

vagy valami rák sorolta

aztán elővette a legszemtelenebb

mosolyát

nem mindegy neked kérdezte bosszúsan

aztán csak legyintett rá se ránts

kisöcsém jó esetben van még

egy tízesem

a mellére csapott

itt belül huszonhárom még mindig

köhögte és már mondta is volna tovább

de helyette makacs reszelős ugatás

akár egy félbehagyott mondat

mindegy mit

állít óhajt vagy kérdez

csak valami történjen végre

de a pillanat makacsul ellenállt

türelmetlenül szóltál rá

menjetek inkább valami fűtött helyre

mert csak még jobban megfázik

és ő hallgatott rád

talán akkor először

zavaró volt a felismerés

hogyan vált fiktív apából

neveletlen öccsé az évek folyamán

hetvenkilenc

de belül még mindig

 

 

Apás II.

 

már akkor tudtad

ott az erkélyen

ahogy a mókusokról

és a rigókról beszélt

hogy fel kéne venni

mert ez most jó

alkalomból pedig több

talán nem is

konzerválni akartad a hangját

és tartogatni a leendő gyermeknek

néhány közös fotót

 

apának rossz volt

vagy apa se volt tán

most pedig itt ez a ráncokba

csomagolt pofátlan kamasz

emlékeztél a szíjra

amivel magát helyetted

csak mert lehülyézted

neki pedig mindennél jobban

fájt talán

utáltad sokáig azért

amit anyáddal

utáltad mert túl sok volt

a közös vonás

utálta ő is

a beszédet te mondod

a beszédet neked kell mondani

axiomatikus kijelentés

a kórház udvarán

és mindenki meghajolt

mert meghajolni muszáj

ha ekkora az akarat

abban pedig soha nem volt hiány

folytatni vinni csak másképp

kisfiam ne cseszd el úgy ahogy én

mondta az utolsó szó jogán

és te visszakísérted az üres kórterembe

mert a látogatási idő lejárt

 

Apás III.

aztán megcsörren végül

tudtad vártad érezted

az előjel talán még kérdéses

de a billenés régóta biztos

a cél ismert

a hátralévő út sorsa naponkénti

újratervezés

ki tudja merre

ki tudja meddig

te el ő belefáradt rég

nem veszed fel

nem veszed fel még

jó ez a felkészülés előtti

lélegzésmentes állapot

mit mondanak majd

és mit válaszolsz

ha egyáltalán

szédítő állni két part között

mit állni lebegni

ha azok a partok mást tartanak

vagy eresztenek

innen

vagy talán tovább

a hívó még kitart

vezetékesről nem hívna más

senki vagy inkább semmi

van-e

lehet-e

személyisége egy intézménynek

vagy minden kórház csak kórház

pergő vakolat és otthonról

hozott terhek és gyógyszerek

halvány a hang

adalékanyagoktól cseppet sem mentes

ami neked csak néhányszor

az neki már rutin

mást kellene ilyenkor

de csak a hirtelen könnyedség

gyomrodban pillangók kelnek a bábokból

az utolsó közös ebédre gondolsz

a kis kifőzdében a Rákóczi téren

ahol mindig mosolyogtak

amikor együtt az ajtón

meg az utolsó ebédre

hisz utolsó vacsora nem volt

sőt vacsora egyáltalán

ki az a hülye aki hét után még ébren

mondogatta mindig apád

te pedig hogy neki nem való a curry

de ő aztán csak azért is

és nagyon szereted azt a fintorát

a halvány hang még kitart

szavak puszta hangalakként a térben

a gyomrodban lévő lepkék magasra emelnek

jó és furcsa ez az emelkedés

aztán a szádba harapsz

milyen fiú aki az apja halálán

szégyelled magad mert megkönnyebbülni

mosolyogni szégyen

még akkor is

ha ő is így akarta volna