Tiszatájonline | 2020. május 7.

Bagi Eszter Virág: Amikor nem történik semmi

Valakitől azt hallottam, hogy a napok nagyon lassan telnek, míg a hetek és a hónapok nagyon gyorsan. De minden nap ugyanolyan. Ha ez igaz, akkor nincs értelme külön napokra tagolnom a velem történteket. Felkelek, fürdős szeánsz, cigi és kávé a teraszon, majd megérkezem az egyetemre és órák hosszat gubbasztok a törött székemben. Lényegében egy viszonylag kicsi, téglalap alakú vaslapon ülök. A szünetekben beszélgetek a barátaimmal. Délutántól békén hagynak a tanárok, jönnek a belátásod szerint haladós beadandók […]

A válogatásban olvasható dolgozatok az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszékén tanuló osztatlan tanár szakos hallgatók Kreatív írás kurzuson született munkái. A tárcanovellák témája a koronavírus-helyzet és a karantén, amely egyik napról a másikra változtatta meg mindannyiunk életét. A szövegeket a bezártság, az egybefolyó mindennapok, a megváltozott életritmus, a digitális oktatás nehézségei inspirálták, ám a monoton hétköznapok nem szabtak határt a szárnyaló fantáziának.
Kovács Krisztina

Valakitől azt hallottam, hogy a napok nagyon lassan telnek, míg a hetek és a hónapok nagyon gyorsan. De minden nap ugyanolyan. Ha ez igaz, akkor nincs értelme külön napokra tagolnom a velem történteket.

Felkelek, fürdős szeánsz, cigi és kávé a teraszon, majd megérkezem az egyetemre és órák hosszat gubbasztok a törött székemben. Lényegében egy viszonylag kicsi, téglalap alakú vaslapon ülök. A szünetekben beszélgetek a barátaimmal. Délutántól békén hagynak a tanárok, jönnek a belátásod szerint haladós beadandók. Még mielőtt bármibe belekezdenék vagy amikor végeztem az aznapival, találkozom Tibivel. Lebicózunk a Tisza partra, mondván hogy kell ennyi mozgás. Amúgy ez egy jó húszperces út. Gondoltuk, senki sem lesz ott és így kicsit eldugottabb helyen romantikázhatunk. De míg a város kihalt, a Tisza part újra felvirágzott, csupa élet, csupa nyüzsgés. Tibi a padon ülve, kitágult pupillákkal azt magyarázza, hogy Szentesen még az idő is fordítva telik és lassabban. De fordítva és közben öregszünk. Elsőre jót nevettem rajta, aztán azt gondoltam, hogy végülis igaza van. A sötétben tekerünk haza, Tibi meg akar állni egy templomnál, de végül csak cigizünk egyet mielőtt elválunk. Ő megy vissza Pestre, nem bírja itthon. Megértem. Majd Csillával talizok a Kurca parton. Vagyis mellette a ligetben, hogy ne a tömeg előtt sörözzünk délután háromkor. Nagy sóhajtás, majd megjegyzi, hogy ebben így nincs semmi epikus. Hazamentünk és szenvedtünk, end of the story. A végkövetkeztetés: szomorú úgy átélni egy világjárványt, hogy közben nem is kaptam el.

Később anyával beszélgetek. Mesélte, hogy a betege egy hétig nem volt hajlandó enni, mert azt gondolta az ételeket mind megmérgezik. Mivel a járványt is direkt indították el. Nekem meg eszembe jut, hogy még az „épelméjű” emberek fejében is megfordul ez a gondolat. A kutyánk közben ötször odarohan hozzánk. Egy hisztis vénember. Sokszor apára vagy még inkább a nagyapámra emlékeztet. Kis intermezzoként megnézem a Coospace-t, szerintem ez lett az új hobbim. Nem akarom összeszámolni, hogy hányszor kukkantok rá napjában, mert csak taccsra vágna. Anya sokszor a megmentőm. Átszenvedi velem a szókeresős házikat, segít a pszichós cuccokban és kellő komolytalansággal kezeli a hisztijeimet. Cserébe én is az övéit.

A nap folytatásában az öcsémet nyúzom. Bibilia portfóliót ír, ezért előkeresem a kilencedikes jegyzeteimet a témáról. Szerintem ez egy tök menő feladat, de ő utálja. Krisztikével cigizek. Vele jó, mert mire elszívok kettőt, ő addigra végez egy megtekerttel. Szereti a körmös témát, én meg megosztom vele, hogy hát nem utáltam meg a körömlakkot, csak már nem ülök le festegetni. Most Zoli van soron, vele keményebbek a témák. Nyelvvizsga, külföldre menés, államigazgatás, a média általi manipuláció, az önkényes információ elhallgatás. A végén mindig úgy érzem, az itthoni közeg megfojt. Szépen, lassan, de módszeresen. A napnak viszont még nincs vége, ugyanis kell az egy összeveszés. Ez a kvóta, lényegében mindegy, hogy kivel, de a helyzet megköveteli. A következő állomás a posta. Én ilyet még nem láttam. Bent az emberek gyorsak, hogy mindenki minél előbb húzzon elfele, kint pedig a türelem és az előzékenység uralkodik. Egy pont a karanténnak és a koronának. Rummenigge sem maradhat ki a napból, hiszen mindig az ágyamban csövel. Befogadtuk, miután egy csúnya válást követően nem lehetett tovább a régi helyén. Az első hetekben ki sem mert menni a kamránkból, most meg az udvaron gengel. Bírom, mert semmire sem ad normális reakciókat. Aztán leülök egy beadandót megírni. A legtöbbnél már rég feladtam a pontosságra való törekvést, ma kifejezetten jó hangulatban vagyok, legalább a megfogalmazásra odafigyelek. Nem állhatok meg, hiszen akkor elgondolkodom a dolgok értelmén és szembeötlő lesz az értelmetlenség.

Kell a mozgás is a napba, szóval végigtolok egy táncos vidit. A karantén vlog videó felvétele következik, mintegy összefoglalóként Gabinak. Ő virtuálisan is rámront, ha nagyon begubózok. Majd jön az esti rutin. Lefekszem az ágyamba, ami lényegében egy matrac a földön, de nem alszom. Először Duolingo, mert ugye fontos, hogy random nyelveket gyakoroljak éjszaka. Utána a Fb-os videók következnek különféle challange-kről, meg fail-ekről, a lényeg, hogy vicces legyen. Kezdek álmosodni, de a bezártság kikészít, így felélénkülök. Nem tudok magammal mit kezdeni. Csak ennyi fért bele a napomba? Hiszen két hét múlva nagy Zh, meg nagy beadandó, meg az isten tudja mi. Miért nem csináltál meg ma többet? Miért hagyod a végére, ebben a félévben nem tudsz lászt minites lenni mindenből! Nem bírom hallgatni a saját vernyákolásomat, inkább kimenekülök előle az udvarra. Cigi, persze hogy cigi. Igazándiból csak állok kint percekig, hátha valami megváltozik. De nem. Minden mozdulatlan. Eszembe jut a mamám, a dédim, a cinikus apám, aki egyáltalán nem fél, az anyukám, aki gyakorlatiasan közelít a helyzethez. A mamám ugyanúgy szenved ettől, mint én. A múltkor simlis mosollyal mesélte, hogy rossz fát tett a tűzre, mert kibuszozott a dédimhez a tanyára. A szüleim nagy balhét csaptak miatta. Gondolatban átugrom a Biblia olvasós kihívásra, nincs sok közöm a valláshoz, de a barátnőm megkért, hogy csináljam meg. Lassan szétfagyok odakint, inkább bemegyek. Újfent lefekszem és imádkozom, hogy sikerüljön elaludni. Közben még egy Coospace check, Fb, Youtube, esetleg Duolingo. Végül minden kezd összekavarodni. Elalszom.

A holnapom is ugyanilyen lesz.