„én vagyok a te fűtött szobád…”

RÉCZEI TAMÁS:
NAGYON KELL SZERETNIÖK!

A REÖK 2016 őszén indult színházi sorozatának, a nagy sikerrel futott, írók és költők szerelmi életéből merítő felolvasó estek szövegei immár könyv formájában is elérhetők.

Karácsonykor esküszünk! – kiáltotta József Attila a balatonszárszói látogatása után visszautazó Flórának a kigördülő vonat mellől. Ebből a frigyből nem lett semmi, mint tudjuk, de a két kis kötet dramatizált történeteiben annál több akad, amelyek viszont alig-alig bizonyultak holtomiglan-holtodiglannak, pedig mindegyik úgy indult. Például Móricz Zsigmond házassága Holics Jankával, aki után így epekedett ismeretségük hajnalán: Jöjj már, jöszte már! – majd húsz évvel később rezignáltan összegzett: állandóan harcolnom kellett vele.

Persze, nem Móricz az egyetlen, s nem csupán az írók és költők, akik a mennyekből a földre estek, de ők azok, akik az érzelmi kataklizmákat a legszívhezszólóbban fejezik ki. József Attila naiv, gyermeki rajongását, vagy épp mélységes elhagyatottságát tükröző sorai nem egyszer könnyet csalnak az olvasó szemébe, s ugyanígy megrendítő Móricz ziháló lelkiismerete Simonyi Mária iránt érzett lángoló szerelme miatt.

A „költői kifejezések” nem mindig virághasonlatú tirádák. Molnár Ferenc például így írt Darvas Lilinek: Veled azért, hogy belőlem merítsd a bátorságot mindenre, amihez kedved van, mert tudod, hogy én vagyok a te fűtött szobád, a te borogatásod, a te paplanod és a te orvosságod… Vagy Márai Lola halála után: Nem tudom, „szerettem”-e. Az más volt. A vesémet, a hasnyálmirigyemet sem „szeretem”. Csak éppen az is én vagyok, ahogy ő is én volt. Tudjuk jól, e meghitt vallomások időskoriak, s a lelki békét nem adják ingyen. Ady és Karinthy kapcsolatai viharosak voltak, Szabó Lőrincről nem is beszélve, de a többiek is szinte mind, okoztak érzelmi cunamikat, melyek elszenvedői asszonyaik voltak.

Az írók, költők magánéletéről eddig is lehetett tudni ezt-azt, a költőkéről verseik révén kicsit többet, a levelezéseket összegyűjtő kiadásokból és a családtagok (pl. Karinthy Ferenc és Márton) visszaemlékezéseiből még többet, olyan megrázó, sűrített összkép azonban semelyik formából nem állt elő, mint Réczei Tamás dramatizált szövegkönyveiből. A szerző (s egyben a felolvasó színházi estek rendezője) tíz szerelmi viszony viharait gyűjtötte egybe, melyeket a Corvina Kiadó jelentetett meg két kis formás (zseb)kötetben Nyáry Krisztián előszavával, Nagyon kell szeretniök! címmel. Az alanyok névsora a szerkesztés sorrendjében: Ady, Móricz, Kosztolányi, Karinthy, József Attila, Molnár Ferenc, Babits, Szabó Lőrinc és Márai Sándor – ők azok, akiknek most nem koszorús életművükről tudunk meg többet, hanem érző és esendő férfi mivoltukról.

A darabok nem egyforma felépítésűek, vannak, melyeknek kizárólag a szerelmesek a szereplői, s vannak olyanok, amelyekben az érthetőség kedvéért mellékalakok is feltűnnek. Nem ugorhatunk rögtön a történetek közepébe, hiszen senkitől sem várható el, hogy ismerje az előzményeket. Rendezőként csak örömöm marad már, ha forgatókönyvíróként jól végeztem a feladatomat – fogalmazott egy 2017-es interjúban Réczei Tamás.

Jól végezte, s ezt nem csak a kiváló színészek által élővé, illetve átélhetővé tett felolvasó estek bizonyították, de a „csupasz” írott forma lebilincselő ereje is. A social media közvetlenségén és az sms-nyelv tömörségén edződött olvasó a könyv lapjain a szerelmi vonzódásnak oly gazdag képzelettel és gyöngéd becézéssel fogalmazott fordulataival találkozik, melyek, még, ha olykor burjánzóak, s így divatjamúltnak tűnnek is, elolvasztják a szívünket érzelmi mélységük, és nyelvi gazdagságuk miatt.

Ibos Éva

Corvina Kiadó

Budapest, 2020

1. kötet: 222 oldal, 1190 Ft

2. kötet: 248 oldal, 1190 Ft