Az újrapozicionálás kísérlete
A Tiszatáj áprilisi számában olvasható a szegedi kultúr- és irodalomtörténet egyik legjobb ismerőjének, legfontosabb közvetítőjének, a 70 éves Lengyel Andrásnak múltidéző tanulmánya. Az írás egy fontos évfordulóra reflektál, mikor a város hajdani rabbijának, Löw Immánuelnek atyja, Löw Lipót emlékére 1935-ben elmondott beszédét komplex történeti dokumentumként, a hazai zsidóság 19. századi emancipációját követő „elkomorulás” krónikájaként olvassa és olvastatja.
Lengyel András tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.
Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.
A Tiszatáj áprilisi számában olvasható a szegedi kultúr- és irodalomtörténet egyik legjobb ismerőjének, legfontosabb közvetítőjének, a 70 éves Lengyel Andrásnak múltidéző tanulmánya. Az írás egy fontos évfordulóra reflektál, mikor a város hajdani rabbijának, Löw Immánuelnek atyja, Löw Lipót emlékére 1935-ben elmondott beszédét komplex történeti dokumentumként, a hazai zsidóság 19. századi emancipációját követő „elkomorulás” krónikájaként olvassa és olvastatja. A Tiszatáj az írással közread egy Löw Immánuelről Szegeden, 1935-ben készült, korábban nem publikált portrét. A fénykép Dr. Hidvégi Máté magánygyűjteményében található. Ezúton köszönjük a gyűjtőnek a közléshez való hozzájárulását! Lengyel András tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on. |
EGY LÖW-EMLÉKBESZÉD ÖSSZETETT FUNKCIÓJÁRÓL
„A Jahrzeit-beszéd így roppant összetett és informatív szöveg; benne van a fűz botanika- és kultúrtörténete, ugyanakkor benne van egy fontos zsoltárvers új, s az addigiaknál pontosabb, a formahűségnek jobban megfelelő fordítása, benne van egy nagy rabbinak a rövid, tömör, de plasztikus jellemzése, Szegednek a zsidó diaszpórában való szerepének fölvillantása, és – nem utolsósorban – a magyar zsidó közérzet elkomorulásának szimbolikus, költői kifejezése. A veszélyjelzés. Azaz egy nagy rabbi beállítódásának szükségképpeni újraértelmezési kísérlete. Önmagát folytatva korrigáló újrapozicionálása – szép, poetikus formában, de már érzékelhető hangsúlymódosulással. Igyekezve megtartani az egyensúlyt, de le nem tagadva a helyzet disszonanciáit.”
Kép: Löw Immánuel unokájával, Löw Terivel (Fotó: Dr. Bedőné Gömöri Sári, Szeged, 1935. március. Hidvégi Máté gyűjteményéből)