Márián Gábor versei

A FISZ-líraműhely jelen formájában 2018 februárja óta működik, Mezei Gábor és Szabó Marcell vezetésével. Elsődleges célkitűzése olyan olvasói gyakorlat kialakítása, melyet a résztvevők az írás egyéni folyamatában hasznosíthatnak. A közös olvasás során minden írást saját nyelvi játékterén belül, saját versnyelvéhez viszonyítva elemzünk. Kiindulópontunk, hogy ne a változó és változékony poétikai törekvések felől olvassuk a műveket, még kevésbé, hogy ezen tendenciák között értéksorrendet állítsunk fel, hanem hogy a vers meghozta poétikai döntéseket kiemeljük. A közös munkafolyamat során mindezek mellett az esetleges belső nyelvi, stiláris, figurális és képi ellentmondások azonosítására vállalkozunk.   Márián Gábor 1989-ben született Budapesten. 2014-ben szerzett képgrafika BA diplomát a Budapesti Metropolitan Egyetemen, majd 2016-ban ugyanitt végezte el a tervezőgrafika MA szakot. Jelenleg Budapesten él és dolgozik szabadúszó grafikusként.

Arakiri

Natura morta,

fonnyadó proteacsokorba tűzött

baba, szoknyája felhajtva,

bugyi nélkül kivillan

a rekeszen nyitáskor-

záráskor átfolyó idő.

Godzilla feje combok közé szorul,

nedvedző rügy a bőrszövet alatt,

két nyelvet egy hajszál tart össze,

kötözésre szánt testtájak

mentén suvadás

fantáziaromboló hatása.

Kiürítési terv

Szoftmodern fényiszony,

lengőajtón lép be a bárány.

Mikroszkóp alatt sötét anyag,

a maradék 4% János jelenése.

Dimenziótágítás viharkárok nélkül,

a tofugyár mellékszíntér.

Portikusz, lézeres sorvezető,

medicinlabda pattog a lépcsőfordulóban.

Csomóba rakott száraz ágak

takarják a hangfalat,

harsonaszó dübörög, fémes íz a szájban.

Győztesek éneke az üvegtengernél,

leitmotívum a város különböző pontjain.