05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Motorom soha nem lett, úgyhogy maradt a rap
2020.04.21 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BERTA CSONGOR AKA BONGORRAL

A rapID tehetségkutató Critics’ Choice kategóriájának győztesét a 2020-as év egyik legnagyobb durranásának tartják. A rapszövegek és az eklektikus zenei hangzás jóformán új zenei műfajt alkot és ezzel teljesen felpörgeti a hallgatóit. A legújabb videóklipjük márciusban jelent meg és végigsöpört az interneten, az E-LOCSOLÁS sikeréről nem is beszélve!

– Már tinédzserként is érdekelt a zene, vagyis a rap. Miért csak két évvel ezelőtt kezdtél el komolyan foglalkozni vele?

– Igen, már kamaszként magával ragadott a rapperséggel járó menőség. Alkalmat adott a lázadásra és egy új, addig ismeretlen fiókot nyitott meg a személyiségemben. Volt egy stréber, színötös tanuló énem, aztán a rappel jött egy másik én, aki trottyos nadrágban, 50 centes pólóban szívta a cigiket az iskola melletti kis utcákban. Ez a kettősség egyébként ma is jelen van bennem, így tudok fegyelmezetten, akár heteket eltölteni egy zene megírásával, amire aztán ráengedem a nyugati parti ösztöneimet. Kamaszfiúként a rapper-léthez fűzött legerősebb reményem mégis az volt, hogy az erotikus fantáziáimat valahogy realizálni tudom. Elképzeltem, ahogy az osztályszülinapokon az én zenéim szólnak a magnóról és tapadnak rám a lányok. Emlékszem, évekig fájdalmasan sóvárogtam egy APN 6-os motorkerékpár után, de valójában csak arra vágytam, hogy motorozás közben „véletlenül” találkozzak az egyik osztálytársnőmmel, aki sokat sejtetően megkérdezi majd: hazaviszel? De hát motorom soha nem lett, úgyhogy maradt a rap. Azért kezdtem bele csak két éve komolyabban, mert akkor éreztem először, hogy ténylegesen van miről beszélnem, másrészt a színiakadémia nagyon sok mindenre megtanított, amit a zenében is tudtam kamatoztatni. Például azt, hogy egy plusz egy lehet három is. Az addigi zenei próbálkozásaimat csak nettó vidám vagy szomorú hangulatok jellemezték, eszembe se jutott, hogy milyen keserédes érzelmeket lehet szintetizálni, ha egy egy szomorkás szöveget összeeresztünk egy teljesen eltérő hangulatú dallammal.

 

 

– A szövegeid humorosak, de hangvételük sokszor ironikus, kritikus jellegű. Szándékosan vagy provokatív, vagy ez egy alapvető követelménye a rap / hip-hop műfajnak?

– Szerintem nincs alapvető követelménye a műfajnak. Tudjuk, hogy honnan ered és milyen szociális problémákból nőtte ki magát, de ez csak annyira fontos ma, mint a legtöbb lexikális jellegű tudás. A legfontosabb az, hogy az előadó önazonos legyen. Van a magyar rapnek egy fura betegsége. A legtöbben képtelenek elszakadni az általuk vélt „gyökerektől”, ezektől a százszor tört fura frázisoktól, és a szövegeik olyanok, mintha csak egy online rapszöveg generátort nyomkodnál:

„Fújom a füstöt, tesó, teszem a dolgom… Maradtam ugyanaz, mert nekem ez a sorsom”

Ebből kitörni gyerekjáték. Ha valaki életében elolvasott három verset, képtelen nem letérni erről az ösvényről. A Belga vagy Dé:Nash jó példa arra, hogy mennyi mindent meg lehet csinálni a rappel, de a humor nagyon jó eszköz a magvasabb gondolatok átadására is, anélkül, hogy bármit sulykolnánk.

 

 

– A zenekarban két hivatásos színésszel dolgozol együtt, Pámer Csillával és Pálfi Ervinnel. Ez nem véletlen, ugye?

– Csillát és Ervint régóta ismerem. Csilla az egyik kedvenc színésznőm, Ervin pedig tanárom volt két évig a Művészeti Akadémián. Elképesztően jó érzés együtt zenélni velük, színészként állandóan újat tudnak hozni ebbe a bongoros, jelenetszerű zenei világba. Ervinre mindig is egyfajta példaképként tekintettem, mind munkamorálban, mind kreativitásban. Az, hogy ő fantáziát lát ebben a projektben az egyik legjobb visszajelzés, amit valaha kaptam. Sokan dicsérik a koncertjeinket, hogy milyen energikusak és játékosak vagyunk, ez egyrészt a színész létnek köszönhető, de a csapat másik, „nem-színész” része is egyből felveszi ezt a vibe-ot.

– Milyen érzés a színpadon nem színészként, hanem zenészként állni? Titokban mindig is erre vágytál, vagy ennek kialakulása egy komplex folyamat volt? A bábszínház, videó klippek és a szórakozó helyek színpadai mellett vágysz még arra, hogy színészként klasszikus színházban is pódiumra lépj?

– Egyre inkább csak zenészként vágyok a színpadra. Fokozatosan alakult ez így, de a színház egy ideje „unott, régi csók”, a rap pedig most új szerelem. A különböző figurák is csak annyiban mozgatnak, hogy hogyan tudnának megszólalni egy rap számban. Például elképzelem, hogy a Matthew McConaughey-féle karakter a True Detective-ből hogyan és mit rappel egy autós üldözés közepette. De ki tudja, lehet, hogy majd ez is alábbhagy, és jön valami más, vagy épp megint a színház, végülis nem lehet örökké rappelni, de ezzel most nem is törődök, hisz ez még csak a kezdet.

 

 

– Az Az én babám című videóklip hihetetlenül népszerű. Milyen volt együtt dolgozni K. Kovács Ákossal, a videóklip rendezőjével? Első közös munkátok volt?

– Ákossal jól ismerjük egymást, az első közös munkák kb. 15 évre nyúlik vissza, amikor is gyerekként leforgattuk első kisjátékfilmünket, a La Maffia Familiát. A végeredmény borzasztó lett, de emlékszem, az egész napot átnevettük. Lehet, hogy ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy az akkori kis, négyfős stábunkból hárman (köztünk Kovács Tamás is) a pályán maradtunk. A mostani munka is nagyon gördülékeny volt. Ákos állt elő a próbababa koncepcióval, aminek nagyon megörültem. Aztán csak dobáltuk egymásra az ötleteket, de egyből lehetett érezni, hogy jó vágányon haladunk. Mondanivalójában szerettünk volna megragadni valamit abból, hogy a társadalom milyen kényszerpályákat diktál a nemeknek arról, hogy pl. mitől szexi egy nő. Ezt akartuk kiforgatni egy ilyen eltúlzott, kifordított valóságban. Az Az én babám klipjének forgatása azon élmények közé sorolható, amik arra emlékeztetnek, hogy miért is kezdtem el ezt az egészet. Azt látni, hogy néhány hónapja megírtam egy szöveget a konyhaasztalnál és egyszerre hét ember kreatívan dolgozik azon, hogy ebből legyen egy érdekes produkció, számomra semmi eddigihez nem fogható.

– Hogyan telnek egy friss házas rapper napjai a korona idején? Megjegyzem, aki követ a közösségi médiákon nem panaszkodhat, hiszen igen aktív vagy, rövid időn belül már második videóddal jelentkezel. Mesélnél nekünk az utolsó projektedről, az E-LOCSOLÁS-ról?

– A karantén alatt rengeteget dolgozom. Ha így folytatom, sokkal fáradtabb leszek, mire ez az egész véget ér, mint amikor elkezdődött, úgy, hogy muszáj megtanulnom, hogyan is kezeljem a rám szabadult időt. Eddig elképzelhetetlen volt, hogy ennyit tudjak foglalkozni a saját dolgaimmal, ezért megszállottan ki akarok használni minden percet újabb és újabb zenék megalkotására. Viszont szabályokat kell kitalálnom arra, hogy ne a gép előtt folyjanak el a napok. Kávé és meditáció előtt semmi social media, és ha lehet 6 után lecsukom a laptopot. Az E-Locsolás onnan jött, hogy néhányan szabadkai színészek el szoktunk járni locsolkodni és ehhez minden évben születik is egy dal, amit élőben előadunk a lányoknak. Idén is szerettük volna meglepni őket valahogy, úgyhogy a koncepció maradt, csak mindenki otthon vette fel a részét, a végeredmény pedig egy egész pofás videóklip lett. Öröm volt rajta dolgozni, az ehhez hasonló kis projektek kizökkentenek a túlgondolós hétköznapokból.

Brestyánszki Bernadett

 


Címke: , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő