05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Nagy Zopán: Flashback
2020.04.18 - tiszatáj

BARTUS FERENC VIRTUÁLIS TÁRLATA NYOMÁN

Sejtek, sejtek, hatalmas sejtek… Sejtések, archaikus kéreg-foszlányok, roncsolt emlék-foltok, belső tér-képződmények… Öntudatlan pillantások, tágulások, lángcsóva-visszacsapódások, sőt: fémesen, cseppfolyósan izzó, vérmaszatos higanyban úszó látomások…

Bartus Ferenc legújabb alkotásait, festmény-műveit (a jelenlegi állapotok jegyében): egy virtuális galéria által mutatja be, de többszörös csavarral, illetve áttételes-réteges együttműködéssel. A kiállítás nagyjából így épült, így valósult meg:

Galéria és művész megegyeznek a részletekben, művész felkéri művészettörténészt (Pataki Gábort), aki a karantén miatt nem hagyhatja el lakását, és videófelvétel készítéséhez sincs lehetősége, így: művész felkéri leírót, hogy olvassa fel a művészettörténész által (időközben) elkészített – és email-ben elküldött megnyitószöveget, de (technikai malőrök következtében) a helyzet bonyolódik…

Galéria-vezető, művész, művészettörténész, leíró (változatos kommunikációja, levelezése) által: a galéria valóságos tereiben (is) megrendezett kiállítás megnyitója élőben (a legszűkebb körben) is létrejöhet! A leíró a helyszínen, a látogatók nélküli térben (ó, genius loci!) felolvassa Pataki Gábor írását, és ezen aktust egy beépített (téglába ágyazott) kamera rögzíti…

A megnyitószöveg egy-egy részlete így hangzik:

Mikor néhány évvel ezelőtt megnyitottam Bartus Ferenc kiállítását, a végén megemlítettem Margaret Atwood egyik disztópiáját, melyben egy mesterségesen elszabadított vírus gyakorlatilag kipusztítja az emberiséget. Most, mikor megnyitom – Nagy Zopán közreműködésével – Bartus Ferenc kiállítását, ezt csak virtuálisan, otthonról tehettem, egy, az emberiségre rászabadult vírus következtében…

Korábbi, rejtélyes, szinte emberként viselkedő állatok, homunkuluszok és zombik hol szarkasztikus, hol mélabús találkozásait megjelenítő képei inkább egy időn kívüli világban, egy félig még éretlen, félig már poshadt Paradicsomban lebegtek. Újabb művei viszont – melyek mintha 10 évvel korábbi, túlexponált fotókra emlékeztető munkáira utalnának vissza – teret, időt és történelmet találtak maguknak…

Ám, a bizonyos-bizonytalan alak(zat)ok: tudat-tágító átütések, kortalan kép(méz)ragacs pergetések, pszichológiai (ön)idézések, át- és visszacsorgások, zsigeri és emulzió-befolyások, szakadások, felület-maratások… – elmélkedik közben (a leíró elméjében) egy belső látogató…

És tovább hallgatja Pataki Gábor gondolatait: a köröttünk hullámzó, nehezen meghatározható és kódolható, hol iszamósan zselészerűnek, hol rozsdafoltok tarkította, ragyák verte fémes felületnek ható közeg: taktilis képességeinket is bizsergésre késztető, hol nyúlós, hol lebegő, hol pedig földtani mintákra emlékeztető felületté válik…

S e részletek – ellentétben Nádas Péter önéletírásának címével – nem „világolnak”… Néma árnyakként derengenek csupán, szigetekként a színek kocsonyás közegében. Mindenesetre becsüljük meg őket, mert ha ők is elmerülnek, nem marad más számunkra, mint a Bartus egyik (korábbi) képén bús eltökéltséggel korcsolyázó, nyomainkat már csak arcvonásaiban őrző amőba…

– –

Sóhaj, száraz köhögéseken túli, maszkos (sűrű, kissé nehézkes) lélegzetvétel: ahhh… Ó, szerv-szövetek, tüdő-röntgen kivetítések, elektromos ideg-végződések… – Folytatja a leíró, majd, szemeit lehunyva, a következőket látja:

A sötét iszappal, fixírrel, bedöglött hívóval átitatott alakok felénk indulnak… Buja asszonyok, torzók, najádok, mitológiai csonkok, illetve az Epreskert megkövült modelljei, fekete moha-leplekkel, penészedő üveg-negatívokkal benőtt aktok szellemei…

S amott, az alkony peremeit körül-ölelve, élettereinket is lassan ellepve, jönnek és jönnek az egyik ős-princípium: Nüx (az Éjszaka Istennőjének) gyermekei is! – – – – – Igen, már vészesen közelednek, és sötét (sz)árnyaikkal beborítják a világot:

Momus, Moros, Oizys, Hémera, Erisz, Kharón, Hüpnosz, Morpheusz, Thanatosz, Eleos, Dolos, Atroposz és a Moirák, Aithér, Klóthó, Kérethik, Philotes, Lakheszisz, Apate, Phantasos, Hybris, Gerasos, Lüssza, Oneiroi, Amicitia, aztán a Heszperiszek, és Epiphron, Contentio, Dumiles, Euphrosyne, Epaphus, majd Erósz és Nemeszisz…

– –

A pa(ra)te(ore)tikus, organikus, befelé omló térképek, mint energia-vetélések: a negentrópia hő-határain túl is lüktetnek, persze nem utakat és támpontokat mutatnak, mindinkább érzeteket, absztrahált remény-nyomokat s plazma-réteg szerű örvényekbe merengő (sejtelmes, definiálhatatlan) elvágyódásokat…

(MAMŰ Galéria, Budapest, 2020. 04. 17 – 05. 01.)

 

Ikon (mixed media 30×24 cm) Flashback (mixed media 50×60 cm) Zóna (mixed media 133×100 cm) Nüx gyermekei (mixed media 50×60 cm) Ofélia (mixed media 50×60 cm) Destroyed movement (mixed media 50×60 cm) Trip (mixed media 50×60 cm) Etap mixed (media 50×60 cm) Etap II (mixed media 50×60 cm)

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő