Lajtos Nóra: A tölcsérjázmin éneke

Valamikor tölcséres virág voltam

kehelyszájú angyalok pihentek rajtam

rózsaszín lepelben a felhők fölé

gondolatban ekképp nyújtózkodtam:

ha hétszer meghalhatnék

adj nekem boldog végeket

nem sziromhullató sírást

csak Úr-áldotta becses éneket

ha hétszer meghalhatnék

adj nekem szárölelő levelet

hogy aki engem meglát

elillanjon mint a lehelet

ha hétszer meghalhatnék

adj mellém majd örökzöldet

fűszál mellé kereszt tövébe

ős-göröngyű anyaföldet

ha hétszer meghalhatnék

adj mellém szép pásztorbotot

éjjel levetett ruhámra

hajnal köntösű gyöngyharmatot

ha hétszer meghalhatnék

adj nekem egy egész rétet

hogy ha magányban szenvednék

mellém a fürj rakjon fészket

ha hétszer meghalhatnék

adj nekem még sok jó esőt

hogy ha kiszáradna kehelytorkom

hadd igyak belőled dicsőt

s ha hétszer meghalhatnék

adj mellém vigasz-karót

ne lássa senki rajtam

mikor gyöngülök s termek kórót.