05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Vertikális szegregáció
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM

Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik.

Disztópiáját az unalomig ismert szegény-gazdag ellentétre alapozza a rendező: forradalmi elitellenes kirohanásra felesleges számítani, Gaztelu-Urrutia és írótársai tulajdonképpen csak felmondják a leckét, de becsületükre szóljon, a közhelyekkel remekül zsonglőrködnek. Absztrakcióvá duzzasztott, ugyanakkor a valóság talaján álló meséjük kiváló high-concept tétel – egy felhőkarcoló (név szerint: a Gödör) legfelső, nulladik szintjétől a földszintig halad egy étellel bőségesen megrakott asztal, melyről minden emeleten csak két ember fogyaszthat. Pontosabban foglyok, ugyanis a felső emeleten élők végig zsarnokoskodnak a lentiekkel, ráadásul senki nem tudja, hogyan került az épületbe: az eledel is csak bizonyos ideig érhető el, ha valaki az asztal visszahúzódása után megtart egy gyümölcsöt vagy italt, a szint felforrósodik és halálra perzseli a bentlakókat vagy lehűl a hőmérséklet, így az ott tartózkodók halálra fagynak. Groteszk alapszituációját kiválóan fordítja a javára a rendező: főhősén, Gorengen keresztül maguk a nézők is elveszetten ébrednek vagy csöppennek a klausztrofób szakadék-mikrokozmoszba és tanácstalanul próbálnak információt gyűjteni. Újoncfiguránk kíséretében döbbenünk meg, lélegzünk fel, elegyedünk párbeszédbe, vagyis A platform kibeszél a publikumhoz, rendszerint ugyanannyit tudunk, mint a főkarakter. Bölcs öregnek tűnő mentora, bizonyos Trimagasi oldalán lassan úgy véljük, kiismerjük az elnyomó környezet szabályait, társra lelünk, jó hangulatban cseveghetünk, majd jön a hirtelen meglepetés, vagyis a sztori nemcsak világábrázolásban jeleskedik, de a kiszámíthatatlan emberi relációk ironikus metaforájaként is értelmezhető.

 

 

Goreng gödrös-pokolbéli útja purgatóriumi sétának érződik, egy öreg róka terelgeti, A platform így e téren is örömmel hódol a kliséknek: ugyanennyire nem találja fel a spanyolviaszt a mozi újabb vetülete, de az írók és a rendező ismét ügyesen veszik az akadályokat. Társadalomkritikaként legalább olyan élvezetes ugyanis A platform, mint zárt szituációs karaktertanulmányként: a rabok bizonyos időközönként más szinteken ébrednek, az alá-fölé rendeltség ördögi köre szinte egy videojáték új pályájaként kezdődik újra, tehát előfordulhat, hogy aki egy, a javasabbak által lakott szinten, privilégiumokkal vértezve ocsúdik, legközelebb a Gödör középső szintjén vagy az ingerszegény, senki által nem lakott feneketlen börtönsötétségben találja magát. Újfent összekacsint a nézővel a készítőgárda – tanulságuk szerint bárkiből lehet nincstelen és vagyonos, sőt, a szerepek gyorsan variálódnak, így, akárcsak a hétköznapi taposómalomban, a pénzember gyorsan felélheti a tartalékait, míg a kizsákmányolt szerencsés helyzetbe kerülhet, hogy aztán forduljon a kocka és minden elölről kezdődjön, végtelen felállással. E körforgásban pedig már a tűzpróbának kitett szerencsétlenek vergődése lesz a vezértéma, vagyis A platform nagy gondot fordít a különböző, igaz, továbbra sem valami árnyalt reakciók bemutatására – a kiváltságosak szó szerint az alattuk lévőkre ürítik a salakanyagukat, míg a lent rekedtek kétségbeesetten próbálnak felkapaszkodni a gödörhierarchiában. Nyomatékosan szimbólumokra építő dolgozat A platform, a fent-lent, ürülékben szenvedés kontra dőzsölés szembeállításán túl az ételjelképek sem vesznek el – Gaztelu-Urrutia indonéz és közel-keleti helységekről vagy kulináris ínyencségekről elnevezett figurákat uszít egymás torkának. Bizalomszerzésre, illetve annak elvesztésére, sőt az egymás örökös kitúrására is koncentráló univerzális műfaji galoppban így addigi hű társunk bármikor a hátunkba döfheti a kést, később viszont új partnerre tehetünk szert és az egyszer határozottnak tűnő fogoly is hamar öngyilkosságba menekülhet.

 

 

Korántsem ér bennünket meglepetésként, hogy A platformban idővel egymás rothadó húsát zabálják a szereplők: a Delicatessen, a Kocka és a Snowpiercer gyomorforgatóan bizarr ötvözetében a betonszinteken nyűglődőkkel szemben kontrasztot alkotnak a legfelső emelet tortát majszolói, szakácsai és hegedűművészei. A szolgaságra kényszerülteknek fogalmuk sincs arról, pontosan kik és hogyan manipulálják őket, miért kerülnek egyszer fel, egyszer le a társadalmi ranglétrán, így szélsőséges partra vetettségük idővel a legrosszabbat hozza ki belőlük, kannibálhorrorként tehát ezért sem indokolatlan A platform. Gaztelu-Urrutia viszont nem fojtja totális nihilizmusba vagy pusztulásvízióba a cselekményt, több jelenetet feszültségben tobdzódva, vérbeli thrillerként rendez, így a filmje idővel egy nehézségeken való túllendülésre összpontosító műként lendül előre. Goreng és társai riválisokkal néznek szembe, bajvívnak, terveket szőnek, passzív senkikből aktív elmejátékosokká nőnek, sőt, a rendező a fináléra csak jobban aláhúzza a mozi vallási párhuzamait, így A platform bibliai parafrázisként, megváltástörténetként cseng le.

Betonba préselt, áporodott miliőjű szociohorrorból csaknem metafizikai, jóllehet kissé szájbarágós Jézus-átiratba fordul a rege, szinte A passió véresre ostorozott megváltóját idéző, leamortizálódott főszereplővel. Rájövünk, a történet végig Gorengről szólt, a direktor folyton az ő karakterívét tartotta szem előtt. Ahogy a film teljes szerkezete, az ő átalakulása sem hat újdonságként: A platform egy háttérbe lökött figura önfeláldozásban csúcsosodó hőstörténeteként sem utolsó, jóllakottan fogyaszthatjuk az alkotók több műfajban, váltakozó és kevert hangnemben is gazdag készítményét.

Szabó G. Ádám

 

 

 

El hoyo, 2019

Rendező: Galder Gaztelu-Urrutia

Szereplők: Ivan Massagué, Zorion Eguileor, Antonia San Juan, Emilio Buale, Alexandra Masangkay

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő