10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Jenei Gyula: Ítélőképesség és tisztesség
2020.03.24 - tiszatáj

AVAGY HIÁNYCIKKEK A KOCSMÁBAN

Itt ülök a kocsmában, az ifjú tavasz épp télre vált, a kezem ügyében pedig féldeci ötvenfokos birspálinka. Fertőtlenítőnek. Minap egyik barátom magyarázta, miközben szigorúan tartottuk a másfél méteres térközt, hogy az előbb azért húzott le egy portoricóit, mert orvosfelesége hatvanfokos alkoholt javasolt a vírus ellen. Nem kézmosásra, hanem szájüreg-fertőtlenítésre. Különben sört ivott volna. Vagy fröccsöt, száraz fehérből.

Hatvanfokost mi már nem kaptunk, de gondoltam, megteszi az ötvenes is, ha másra nem, hát pszichésen jó. Oldja a hülyeséget. Elvégre szájmaszkból is sokféle létezik. A minap például egy asszonyság saját készítésűt mutogatott itt a kocsmában. Két lepedődarab közé nejlont varrt. Az a szűrő. Nem kérdeztem meg, hogy előtte biztostűvel kilyuggatja-e.

Ez a kocsma egyébként, ahol most ülök, virtuális (csak a pálinka igazi), Facebooknak hívják, s mondanak róla sok rosszat, de az is állandóan itt lóg, aki szidja. Most baromi nagy a tolongás, iszonyatos a hangzavar. Művelt ivócimborám ezt, kissé nagyképűen, digitális zajnak nevezi.

Hát most bele lehet süketülni, akkora. Minden kocsmaasztalnál kiabálnak. Többnyire nem úgy, hogy vitatkoznak, hanem hogy a más asztaloknál ülőket szidják. Elvannak a maguk… Hogy is mondja pallérozott haverom? Véleménybuborék! Elvannak a maguk véleménybuborékjában. Egymást erősítik, átkiabálnak a szomszéd asztalokhoz. Ha nem virtuális hely lenne, akkor naponta többször ki kellene jönni a rendőrségnek a hullákat eltakarítani. Mert a légkör olyan, hogy ha valaki egy adott asztal törzsközönségéből (törzsi közösségéből) óvatos, halk ellenvéleményt fogalmaz meg, vagy csak rákérdez valamire, esetleg megkérdőjelezi egy adat, egy statisztika, egy címadás, egy poszt hitelességét, etikusságát, könnyen megkapja az ajánlatot, még ha szmájlit biggyesztenek is mellé: lehet, jobban jársz, ha törlöd magad az FB-ről. Ez maga a selyemzsinór. Ki vagy nézve a kaszinóból, az életből. Törölheted, felkötheted magad. Eláshatod.

Nézzük, hallgatjuk, aztán megosztjuk, továbbadjuk a híreket a Facebook-kocsmában, mindegy, hogy igaz vagy hamis. A lényeg csak az, hogy találkozzon aktuális félelmeinkkel, reményeinkkel, politikai szimpátiánkkal vagy indulatainkkal.

Hogy a maszkban vécépapírból vagy nejlonból van a szűrő? Hát nem mindegy az? Lesznek, akiket az egyik, másokat a másik nyugtat meg. És meg is magyarázzák. Bármit megmagyaráznak. És lájkolnak, és megosztanak vadul. Nem tehetnek róla: ők a hívők. Akármit elhisznek, ami nekik jólesik, főleg ha az egybecseng saját csoportjuk, asztaltársaságuk, politikai vagy törzsi közösségük dogmáival.

Azért az ötvenfokos üt. Mondjuk el is szoktam tőle. Könyökömre támaszkodva bambulok, hogy most akkor, mi van. Mindenki beszél, fontoskodik, én meg csak kapkodom a fejem a zsongásban.

A szegedi tanárképzőn történelmet is tanultam, s kiváló tanáraink nagyon belénk sulykoltak egy szót: forráskritika. (Forráskritika, kollégák! Forráskritika!) Emlékszem egy történetre, kiváló középkoros tanárunk mesélte: egy régész egyetemi hallgatókkal ásott, s a diákok valami másik régészeti kultúra maradványait, cserépdarabjait csempészték a lelőhelyen talált tárgyak közé. A régész csodálkozott, aztán tanulmányokban megmagyarázta a dolgot; de amikor a turpisság kiderült, állítólag önkritikát gyakorolt, és visszavonult a szakmából.

Egyszer, még a nyolcvanas években, amikor az orosz volt a kötelező nyelv, megkérdezték Simonyi Imrét, mit tanítana a gimnazistáknak. Ez volt a szarkasztikus, pengeéles válasz: „Ítélőképességre tanítanék. Emellett két nyelvet…, a magyart és egy idegent, például az oroszt, hogy oroszul is legyen ítélőképessége a palinak.” Az orosz természetesen behelyettesíthető bármilyen ideológiai vonzalommal.

Persze olykor tévedni is lehet. (Simonyinak erre is volt egy bon mot-ja: „tévedni emberi dolog / de nem tévedni is az”.) Szóval tévedni lehet, sőt könnyebb, mint olykor bevallani a tévedést, a tévedésünket. Tévedéseinket. Mert a bevalláshoz tisztesség is kell.

Ebben a Facebook nevű kocsmában, néhány szájüreg-fertőtlenítő feles után már nem tudja eldönteni az ember, hogy egyeseknél az ítélőképesség vagy a tisztesség van híján. De hogy valamelyik, esetleg mindkettő hiányzik, az bizonyos.


Címke: , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő