04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Kóbor Adriána versei
2020.03.20 - tiszatáj

 

FÜRDÉS VÁJT VÁLYÚBAN … (  késleltethető  )

 

Megcsapott a működtetés szele. A motor pörgött.
Egy csapágygolyó, egy szelep, egy fogaskerék és egy csavar … A
szerkezet tenyere csapta be az arcom, először, másodszor, harmadszor,
mint egy rég használatlan, mivel használhatatlan vaskaput.
A változás szele nem a működtetés szele. Csak egy szelet, ha.
Hallgatom a csöpögő csapvíz hangját, törölgetem a könnyeimet a formattált
winchesterről. Hullámlovaglás. Hullámon a lovag: kitartóbb,
kitartottabb, mint valaha is elképzeltem. Az önmaga működése által
megroncsolódott, elhasznált olajfúró torony a balga létezés-
ben. Ahol motorok fújják ki magukat parfüm-teli
torokkal, a légkondicionálók között, tökéletes kondiban, valaki
kapaszkodik a … kiáltana, ha nem lenne leragasztva a szája.
A leragasztott száj mögött vadhajtások nőnek. A nőnek nincs joga a helyzet-
változtatáshoz. A létra harmadik foka alatt nem fellelhető az igazság. Részben
erre épül minden megfigyelés. Fokról fokra érik el a gyomrom’ a fokálisnál
fokálisabb pontok. A fókusz kegyetlenül megfejthetetlen, amikor
a szubliminális tudat szuboptimálisan operál. Vagyok a
kombi és a kombi ajtaja. Vagyok, akinek az ablakhoz nyomódik
az arca, mert nem éri el az ablak lehúzókarját. Mindenféle más lehúzókart igen,
miközben fojtogatnak. A borostyánkő értéke elérte a piaci minimumot.
Beléragadt a légy, a levésre való kölcsönös törekvés. Aki kölcsön kér,
sosem adja vissza. Ez az élet minden területén …
A bűntársak is úgy választják meg egymást, hogy közös céljuk, egymásba
vetett bizalmuk. A világban
semmi különbség az oppozícióban álló pólusok között.
Mágnesek hullanak hajamból. Valami bevonzott, amit még
egy döglégy sem … Most pedig, amikor a kombiból kinéz
valaki a drogéria mögött a légkondicionálók zörejében, tudatosul,
’ki bujkál az árnyékaim között. Képtelen volt, voltam
tovább fitogtatni ártatlanságát. Halálsorra sodorja a sorstalanság szele.
A működtetéshez több kell, mint a részek együttműködése.
A működtetés valójában lehetetlen. Olajozatlan.
Hajam kéksége áthatol árgus tekinteteken. A légből kapott
és a légbe veszett tündér csak a homokköveket morzsolja szép-sima talpai alatt.
A változás szele fúj és fojtogat. Közötted és közöttem légüres tér. A légüres
tér a vákuum, a megértés vákuuma. Belőle se ki, se be. Az összetűzéseknek
sosem lehetett értelme. Rozsdás hajcsattal ütöttem el őket magamtól,
napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Izzadt hónaljad alatt
éldegélt a tündér, aki sosem értette, miért kell fürdőruha.
Meztelen ínyén keresztül vérzik el, mert a vér,
bárhonnan is való, csordogál. Ki, be.

A csordogálás igében az irány értelmezése a legnagyobb hiba.
Oda-vissza kalimpáló lábak között értelmezem a szerkezetet. Esélyem
sincs arra, hogy javítgassam. Azt tartják, szerelem. Versnek vélnek.
Mégsem vagyok más, mint a fogorvosi tükörben önmagát kiveséző tündér.
A vérképem tökéletes. Egyedül negyven évet, mással nyolcvan fölötti életkort
remélek magamnak. A becslésekben sosincs egyetértés. Ahogy
a reményekben sem. A remény : abszolút balgaság, abszolút bölcsesség.
Mérések mutatják : a változásra épp’ ugyanannyi az esély,
mint a stagnálásra. A kombi kifarol a sarkon, és fekete féknyomokkal tölti be
a reggeleket és az éjszakákat. Ébredni-elaludni, ugyanazon létezés
fázisváltakozásait élni, abban, ami … különböző.
Percről percre áldozik le és kel fel ma a nap. Fogalmam sincs
semmiféle … Belefáradtam,
hogy működése közben és pihenő állapotában tanulmányozzam a gépezetet.
A vakond orrát törölgetem most is. Belepte a termékeny föld, attól
tüsszögött, fuldoklott … évekig volt asztmás. Magvai rossz helyre hullattak,
így történt, két cseresznyefa között, hogy a tündér fogott egy légycsapót,
és azzal legyezgette a halált. Tehetetlenül toporogni gépzajban,
nagyon is megterhelő. A kombi láthatatlan. A kombiban a halál krinolinban.
Azt hiszem, minden vétkem megbocsáttatik, mihelyst a szükség
felfalja magát és kifolyik a szürkület műbeléből.
Fogkrémes tubus falán szárad a fluorid. A fogaim pedig csak nőnek.
Nem hullik a hajam. Halott gyufákat őrizgetek a konyhapulton.
Testem fogyatkozása, az emlők ereszkedése egy másod-
vagy harmadrangú kérdés, amikor a harangozót látom, mint egy magánhangzót,
ereszkedésben és felszálló ágban, tudván, képtelen elhagyni a sztratoszférát.
Mint Madách Ádámja, tehetetlenül repül a föld körüli pályán, ment-
hetetlenül, akárcsak a galaktikus szemét. Csupán a köldökzsinór
kötötte, amíg ölelkeztem a géppel.
Költőnek vallom magam.
Tyúk kapirgál a szemétdombon.
Javítani képtelenség.

A szerkezet a méhtelepre kerül. Ölebek csaholnak
körötte. A meztelen, megfoghatatlan szaturnuszi testről lehull a krinolin,
mint valami vas szorítógyűrű. Sokba kerül a szabadság, annak, aki
magát … Köldökzsinór, bilincs … nincs aki fojtogassa. Lélegezni
mégis képtelen.
Kérni a következőt.

Mást, akkor is, ha ugyanaz a vége.
Minden kezdődhet elölről.

A méhtelepen az ebek csaholása szebb, mint hullaházban a hisztérikus kacaj.
Gyereked, nyalókával a szájában nézi, hogyan pörögnek

a fogaskerekek.

 

 

 

Improvizáció

„ a hisztérikus kacaj ugyanolyan lehangoló
mint a hullaház fülsüketítő csendje ”  (  BÍRÓ JÓZSEF  )

A mínuszutolsó csepp a magát sohasem kiürítő végtelen mínuszvödör alján.
Talán most, amikor bent reked mind a szó és kirepül mind a ló, alólam,
talán most, amikor Izoldia és Dezdemónia könyvei alatt molyok hülyülnek,
talán most van rajtunk plüssökben a sor, s amikor ránk jár a bot, a bot, a bot.

Nem használ semmi.
Minden használ.

Aztán a poros lepedőn felduzzad a csend, mint egy ökölbe szorított szerszám,
aztán az örökkévalóságban felduzzadnak a lépők  ( belépő nélkül engedted be
magad-mag-ad ), aztán hiábavalónak is tűnhet ez a sorstörés, most, most,
végül … Várattál, a várakozásomnak a vége lett a vége. Magányterület.

Folytatom a végét.
A végét folytatom.

Barnabásnak három cipellője volt. Nem tudott belelépni egyikbe se két
lábbal. Pedig van egy olyan szimpatikus törvény amikor két szóból
dagad három, páros a páratlanból. Fel ne add !  A könnyeim értelmezhetetlenek.
A molyok megrágják a tűpárnát. Használhatatlanok. Fogalmuk sincs a fakírokról.

 

A tűzőgépben nincs tűz.

A tűzben nincs tűzőgép.
A villanykapcsoló langyos felületét tapogatom épp’. Le vagy fel ?  Jogos kérdés
ez, mint minden más kérdés ami pedzegetné azt a duál-dialektikát, amit
a váltóáramot bennem valamire is tisztelő természetes ellenszenv,
a teremtés – Az alapalany amivel kísérletezünk mindig véges.

Véres arcátszellemült.
Véres arcát ütöm.

Beszélgetünk. Körbekerít lasszóval. Arra várok, mikor húzza majd szorosra, és
vajon melyik testrészem körül. Öv alatt kezdek kékülni. Vártam, mint a kék
szajkó a kertben, a Kék Golyó utcában, egy-lábon. Vártam, de csak a
csönd jött a csengőből. Cseppek a vödörben. Mínuszcseppek. Nem ürül.

A papagáj a padlót bontja épp – gálya, rabló – nem a szépkék épeget.
Kergetőzünk. Lépeget. A szemét! Felrepül. Hiába rohantam.

Futhatunk és -ulladhatunk is. Mi mégis a futást választjuk. A visszapillantó
tükrökbe a ‘gy’ kínosabbról-kínosabbra vizsgálgatja arcunkan a tér-idő
tivevénybes szánalmait. A szánkókat olajozom épp, a bazinagy siklásra,
számtanban, mert nem megy az ugrás. Repülni is fölösleges. Korom.

A legesleg a legnagyobb felesleg. A fele-
sége lettem volna ha nem legeslegel. Felség.

Haszontalan sorok. A búra alól felnéz a csönd, a hölgy. Újságot olvas,
valami bébimagazint, kezében gézzel. Gézengúz, ez áll a fedőlapon.
Az utánpótlás folyamatos. Minden nap egy újszülött. Tabula, fabula.
Alvadt vér szárad festett körmei alatt.

Rouge, rouge, rouge.
Homeros, Romero, omen.

Boszorkány. Rettegheted a prostituáltat, aki limuzinnal visz majd a temetésedre.
Nem én vagyok. Neki nagyok az emlői. Az enyémek: kisdedek, kerek arccal
nevető pozsgás csecsemők. Én: boszorkány. Gyerekeim :  kannibálok.
Kiabálnak egy Ikeás etetőszékben, hogy Anya, a te fejedben S.O.S. nincs csend.

I-gazuk van. I-gazságuk
egy iPhone-on keresték.

A gogol fordítóban igencsak rendszertelenül repkednek a fecskék.

Meg szerettem volna osztani veled azt az Oscart. De téged az sem

érdekelt, amikor a vörös szőnyegen görkorcsolyában egy nyüszítő

 

Apám -ból …-tol. A.
-rök, ölt. Föld – ő. A.

 

Hasonlítok. A költő azt teszi. Tetszik tudni… Híres. – Mit tegyek most?
Nem a -… most, hogy nem haltam —_+V-árom, kiürüljön a mínuszutolsó csepp is, ami a végtelenhez mérten, definíciójában, kerülendő.
Befogja a fülét. Ne hallja visszhangozni. S.O.S.em csöngenek át. A-

 

N.Y. a sötétben: U.

S.A. Z-öldkártya.

 

V-ég-te-len. Ül. A mínusz és a plusz
között jajgatás a nulla. U/I

-szony. Nemlét.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. januári számában)


Címke: , , ,
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

CORPUS CHRISTI
Határozott cselekmény-és karakterívvel bír ugyan Jan Komasa vallásdrámája, legnagyobb tartalékait azonban impressziókra húzott, epizodikus felépítésű pillanatok jelentik. A Corpus Christi nemcsak szerzői filmes jegyekkel zsonglőrködik kiválóan, univerzális érvényű látlelet hiábavaló megváltásról és közösségi képmutatásról – a lengyel új film egyik aktuális képviselője nemcsak az elmúlt évtized legjobb valláskritikus műveinek sorába illeszkedik, más témákat is pedzeget… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.03.26 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A NUNKI BAY STARSHIP TAGJAIVAL
A budapesti űrpop zenével foglalkozó Nunki Bay Starship új zenei világba utaztatja hallgatóit, hiszen nemigen találkozhatunk hasonló fúziós zenei műfajjal a környéken. Neo-pop-funk-soul? Legyen multidimenzionális brainpop! A kvartett már fellépett az Akvárium Klubban, az A38 és legutóbb a Trafó House-ban, valamint már néhány fesztiválon is bizonyították, eklektikus hangzásuk érdemes a figyelemre, hiszen irtóra eredeti… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő