10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Kóbor Adriána versei
2020.03.20 - tiszatáj

 

FÜRDÉS VÁJT VÁLYÚBAN … (  késleltethető  )

 

Megcsapott a működtetés szele. A motor pörgött.
Egy csapágygolyó, egy szelep, egy fogaskerék és egy csavar … A
szerkezet tenyere csapta be az arcom, először, másodszor, harmadszor,
mint egy rég használatlan, mivel használhatatlan vaskaput.
A változás szele nem a működtetés szele. Csak egy szelet, ha.
Hallgatom a csöpögő csapvíz hangját, törölgetem a könnyeimet a formattált
winchesterről. Hullámlovaglás. Hullámon a lovag: kitartóbb,
kitartottabb, mint valaha is elképzeltem. Az önmaga működése által
megroncsolódott, elhasznált olajfúró torony a balga létezés-
ben. Ahol motorok fújják ki magukat parfüm-teli
torokkal, a légkondicionálók között, tökéletes kondiban, valaki
kapaszkodik a … kiáltana, ha nem lenne leragasztva a szája.
A leragasztott száj mögött vadhajtások nőnek. A nőnek nincs joga a helyzet-
változtatáshoz. A létra harmadik foka alatt nem fellelhető az igazság. Részben
erre épül minden megfigyelés. Fokról fokra érik el a gyomrom’ a fokálisnál
fokálisabb pontok. A fókusz kegyetlenül megfejthetetlen, amikor
a szubliminális tudat szuboptimálisan operál. Vagyok a
kombi és a kombi ajtaja. Vagyok, akinek az ablakhoz nyomódik
az arca, mert nem éri el az ablak lehúzókarját. Mindenféle más lehúzókart igen,
miközben fojtogatnak. A borostyánkő értéke elérte a piaci minimumot.
Beléragadt a légy, a levésre való kölcsönös törekvés. Aki kölcsön kér,
sosem adja vissza. Ez az élet minden területén …
A bűntársak is úgy választják meg egymást, hogy közös céljuk, egymásba
vetett bizalmuk. A világban
semmi különbség az oppozícióban álló pólusok között.
Mágnesek hullanak hajamból. Valami bevonzott, amit még
egy döglégy sem … Most pedig, amikor a kombiból kinéz
valaki a drogéria mögött a légkondicionálók zörejében, tudatosul,
’ki bujkál az árnyékaim között. Képtelen volt, voltam
tovább fitogtatni ártatlanságát. Halálsorra sodorja a sorstalanság szele.
A működtetéshez több kell, mint a részek együttműködése.
A működtetés valójában lehetetlen. Olajozatlan.
Hajam kéksége áthatol árgus tekinteteken. A légből kapott
és a légbe veszett tündér csak a homokköveket morzsolja szép-sima talpai alatt.
A változás szele fúj és fojtogat. Közötted és közöttem légüres tér. A légüres
tér a vákuum, a megértés vákuuma. Belőle se ki, se be. Az összetűzéseknek
sosem lehetett értelme. Rozsdás hajcsattal ütöttem el őket magamtól,
napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Izzadt hónaljad alatt
éldegélt a tündér, aki sosem értette, miért kell fürdőruha.
Meztelen ínyén keresztül vérzik el, mert a vér,
bárhonnan is való, csordogál. Ki, be.

A csordogálás igében az irány értelmezése a legnagyobb hiba.
Oda-vissza kalimpáló lábak között értelmezem a szerkezetet. Esélyem
sincs arra, hogy javítgassam. Azt tartják, szerelem. Versnek vélnek.
Mégsem vagyok más, mint a fogorvosi tükörben önmagát kiveséző tündér.
A vérképem tökéletes. Egyedül negyven évet, mással nyolcvan fölötti életkort
remélek magamnak. A becslésekben sosincs egyetértés. Ahogy
a reményekben sem. A remény : abszolút balgaság, abszolút bölcsesség.
Mérések mutatják : a változásra épp’ ugyanannyi az esély,
mint a stagnálásra. A kombi kifarol a sarkon, és fekete féknyomokkal tölti be
a reggeleket és az éjszakákat. Ébredni-elaludni, ugyanazon létezés
fázisváltakozásait élni, abban, ami … különböző.
Percről percre áldozik le és kel fel ma a nap. Fogalmam sincs
semmiféle … Belefáradtam,
hogy működése közben és pihenő állapotában tanulmányozzam a gépezetet.
A vakond orrát törölgetem most is. Belepte a termékeny föld, attól
tüsszögött, fuldoklott … évekig volt asztmás. Magvai rossz helyre hullattak,
így történt, két cseresznyefa között, hogy a tündér fogott egy légycsapót,
és azzal legyezgette a halált. Tehetetlenül toporogni gépzajban,
nagyon is megterhelő. A kombi láthatatlan. A kombiban a halál krinolinban.
Azt hiszem, minden vétkem megbocsáttatik, mihelyst a szükség
felfalja magát és kifolyik a szürkület műbeléből.
Fogkrémes tubus falán szárad a fluorid. A fogaim pedig csak nőnek.
Nem hullik a hajam. Halott gyufákat őrizgetek a konyhapulton.
Testem fogyatkozása, az emlők ereszkedése egy másod-
vagy harmadrangú kérdés, amikor a harangozót látom, mint egy magánhangzót,
ereszkedésben és felszálló ágban, tudván, képtelen elhagyni a sztratoszférát.
Mint Madách Ádámja, tehetetlenül repül a föld körüli pályán, ment-
hetetlenül, akárcsak a galaktikus szemét. Csupán a köldökzsinór
kötötte, amíg ölelkeztem a géppel.
Költőnek vallom magam.
Tyúk kapirgál a szemétdombon.
Javítani képtelenség.

A szerkezet a méhtelepre kerül. Ölebek csaholnak
körötte. A meztelen, megfoghatatlan szaturnuszi testről lehull a krinolin,
mint valami vas szorítógyűrű. Sokba kerül a szabadság, annak, aki
magát … Köldökzsinór, bilincs … nincs aki fojtogassa. Lélegezni
mégis képtelen.
Kérni a következőt.

Mást, akkor is, ha ugyanaz a vége.
Minden kezdődhet elölről.

A méhtelepen az ebek csaholása szebb, mint hullaházban a hisztérikus kacaj.
Gyereked, nyalókával a szájában nézi, hogyan pörögnek

a fogaskerekek.

 

 

 

Improvizáció

„ a hisztérikus kacaj ugyanolyan lehangoló
mint a hullaház fülsüketítő csendje ”  (  BÍRÓ JÓZSEF  )

A mínuszutolsó csepp a magát sohasem kiürítő végtelen mínuszvödör alján.
Talán most, amikor bent reked mind a szó és kirepül mind a ló, alólam,
talán most, amikor Izoldia és Dezdemónia könyvei alatt molyok hülyülnek,
talán most van rajtunk plüssökben a sor, s amikor ránk jár a bot, a bot, a bot.

Nem használ semmi.
Minden használ.

Aztán a poros lepedőn felduzzad a csend, mint egy ökölbe szorított szerszám,
aztán az örökkévalóságban felduzzadnak a lépők  ( belépő nélkül engedted be
magad-mag-ad ), aztán hiábavalónak is tűnhet ez a sorstörés, most, most,
végül … Várattál, a várakozásomnak a vége lett a vége. Magányterület.

Folytatom a végét.
A végét folytatom.

Barnabásnak három cipellője volt. Nem tudott belelépni egyikbe se két
lábbal. Pedig van egy olyan szimpatikus törvény amikor két szóból
dagad három, páros a páratlanból. Fel ne add !  A könnyeim értelmezhetetlenek.
A molyok megrágják a tűpárnát. Használhatatlanok. Fogalmuk sincs a fakírokról.

 

A tűzőgépben nincs tűz.

A tűzben nincs tűzőgép.
A villanykapcsoló langyos felületét tapogatom épp’. Le vagy fel ?  Jogos kérdés
ez, mint minden más kérdés ami pedzegetné azt a duál-dialektikát, amit
a váltóáramot bennem valamire is tisztelő természetes ellenszenv,
a teremtés – Az alapalany amivel kísérletezünk mindig véges.

Véres arcátszellemült.
Véres arcát ütöm.

Beszélgetünk. Körbekerít lasszóval. Arra várok, mikor húzza majd szorosra, és
vajon melyik testrészem körül. Öv alatt kezdek kékülni. Vártam, mint a kék
szajkó a kertben, a Kék Golyó utcában, egy-lábon. Vártam, de csak a
csönd jött a csengőből. Cseppek a vödörben. Mínuszcseppek. Nem ürül.

A papagáj a padlót bontja épp – gálya, rabló – nem a szépkék épeget.
Kergetőzünk. Lépeget. A szemét! Felrepül. Hiába rohantam.

Futhatunk és -ulladhatunk is. Mi mégis a futást választjuk. A visszapillantó
tükrökbe a ‘gy’ kínosabbról-kínosabbra vizsgálgatja arcunkan a tér-idő
tivevénybes szánalmait. A szánkókat olajozom épp, a bazinagy siklásra,
számtanban, mert nem megy az ugrás. Repülni is fölösleges. Korom.

A legesleg a legnagyobb felesleg. A fele-
sége lettem volna ha nem legeslegel. Felség.

Haszontalan sorok. A búra alól felnéz a csönd, a hölgy. Újságot olvas,
valami bébimagazint, kezében gézzel. Gézengúz, ez áll a fedőlapon.
Az utánpótlás folyamatos. Minden nap egy újszülött. Tabula, fabula.
Alvadt vér szárad festett körmei alatt.

Rouge, rouge, rouge.
Homeros, Romero, omen.

Boszorkány. Rettegheted a prostituáltat, aki limuzinnal visz majd a temetésedre.
Nem én vagyok. Neki nagyok az emlői. Az enyémek: kisdedek, kerek arccal
nevető pozsgás csecsemők. Én: boszorkány. Gyerekeim :  kannibálok.
Kiabálnak egy Ikeás etetőszékben, hogy Anya, a te fejedben S.O.S. nincs csend.

I-gazuk van. I-gazságuk
egy iPhone-on keresték.

A gogol fordítóban igencsak rendszertelenül repkednek a fecskék.

Meg szerettem volna osztani veled azt az Oscart. De téged az sem

érdekelt, amikor a vörös szőnyegen görkorcsolyában egy nyüszítő

 

Apám -ból …-tol. A.
-rök, ölt. Föld – ő. A.

 

Hasonlítok. A költő azt teszi. Tetszik tudni… Híres. – Mit tegyek most?
Nem a -… most, hogy nem haltam —_+V-árom, kiürüljön a mínuszutolsó csepp is, ami a végtelenhez mérten, definíciójában, kerülendő.
Befogja a fülét. Ne hallja visszhangozni. S.O.S.em csöngenek át. A-

 

N.Y. a sötétben: U.

S.A. Z-öldkártya.

 

V-ég-te-len. Ül. A mínusz és a plusz
között jajgatás a nulla. U/I

-szony. Nemlét.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. januári számában)


Címke: , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő