Tiszatájonline | 2020. március 18.

Bozsik Péter versei

Miért nem olvasunk verseket?

Mert rosszak.
Többnyire.
Mert nem olyan a korszellem.
Mert szarunk mindenre
így a versekre is.
Mert nem érünk rá.
A gyereket óvodába
iskolába kirándulásra kell vinni.
Mert nem fizetnek érte.
Mert mindent megírtak már,
ami versben megírható.
[…]

Miért nem olvasunk verseket?

Mert rosszak.

Többnyire.

Mert nem olyan a korszellem.

Mert szarunk mindenre

így a versekre is.

Mert nem érünk rá.

A gyereket óvodába

iskolába kirándulásra kell vinni.

Mert nem fizetnek érte.

Mert mindent megírtak már,

ami versben megírható.

Mert nem találjuk a helyünket

a vadkeleti kapitalizmusban.

A versek nem adnak tanácsot.

Mert érthetetlen jogszabályokat, határozatokat, törvény

erejű rendeleteket olvasunk versek helyett.

Mert kényszervállalkozók lettünk

és egy vállalkozó nem ér rá verseket olvasni.

Inkább sörözni megy

Mert a vers elvesztette ázsióját.

A könyvesboltok eldugott zugaiban porosodnak

a verskötetek

Mert ha időnk engedi

regényeket olvasunk.

Mert a regény ideje jött el.

Mert ha mégis versolvasásra szánjuk el magunkat

akkor a klasszikusokat szedjük elő

és többnyire bennük is csalódunk.

Mert mindenki költő

és senki sem olvasó.

És mert már az Isten se győzi

a verssorokba tördelt

semmi

mondását.

Reklám

az erdő undok

búskomor reklámja

a szemét

Áldás hava

Dörög fönn az éj

Későn beért kalászom

Fényezüst veri

Űző napon vársz

Orrnyergeden egy verejték-

csöpp útra kész

Vásári tangák

1.

Standról lepottyant

eper Forró csiklódra

miért gondolok

Kezemben pezsgőspohár

Miért hogy összeroppan

2.

Vásári majom

Állok a gyümölcspult előtt

S nézem ahogy a

joghurt fehérje kofám

állán végigcsorog

3.

Mint krédlikakas

A piac melletti szemét-

dombon kapirgálok

Gyémántkrajcár nem   De

azért kijutott   Ez meg Az

Nőnek indul…

Nőnek indul

minden eredet

a

baj

bugyiját villantja

az elme-

baj.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. januári számában)