01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Petr Hruška: Háromszor a szólásszabadságról
2020.03.16 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Petr Hruška (1964) cseh költő, forgatókönyvíró. Kötete magyarul: Mondom neked (2016). 

 

„Már egy órája egy akkora faszságról dumálunk, mint egy jelentéktelen zenekar rasszista dalai! Pedig az alantassága olyan nyilvánvaló, hogy egy szót se kellene róla ejtenünk. Mégis itt ülünk és ezen a hülyeségen pörgünk. Közben még talán humanistáknak, entellektüelleknek is képzeljük magunkat, akik éppen az emberi jellemtelenség és a gyűlölet ellen harcolnak. Ami egyáltalán nem igaz, mert ezeket a szarságokat a legjobb egyszerűen hagyni beesni az asztal alá, hogy elfolyjanak a csatornán…” A diákklubban ülök nem messze attól az asztaltól, ahol egy csapat fiatal egy rasszista irányultságú cseh zenekar témájának csapdájában találja magát.

„Csakhogy az nem megy, hogy ne beszéljünk róla”, folytatja hevesen a srác, aki az imént felhúzta magát. „Én nem tudom, miféle akarat kényszerít erre minket… Engem is. Úgyhogy rázzuk itt a fejünket, röhögünk és felbasszuk magunkat, és nem megy ki az egész a fejünkből. Aztán szörnyen másnaposak vagyunk attól, hogy megint belecsúsztunk valami totális faszságba, hagytunk, hogy lerántson, és ahelyett, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amikről mi magunk akarunk, amik érdekelnek minket, hagyjuk magunkat belekényszeríteni egy olyan szánalmas témába, mint ez a primitív Ortel. De ki által? Ki által hagytuk magunkat belekényszeríteni? A tévé? A fészbúk? Rabok vagyunk egy szabad országban.”

Legszívesebben vennék neki egy sört, és hallgatnám tovább e miatt az őszinte küzdelem miatt, amiben éppen feltartózhatatlanul jut el addig, hogy kétségbe vonja az úgynevezett „társadalmi diskurzust”, a beszéd feletti hatalmunkat és a kommunikáció szabad terének feltételeit. De nem vehettem neki egy sört, hogy ne szakítsam meg ezt az autentikus megnyilvánulást, és tovább sem hallgathattam, mert megszólalt a zsebemben a mobilom.

Egy nő hívott az O2-tól. Egy különösen kedvező, új tarifát ajánlott, amit mintha rám és a hívás- és sms-frekvenciámra szabtak volna. Csak az volt a gond, hogy ugyanazzal az ajánlattal hívott, amit ezen a héten már harmadszor akart rámsózni a cég.

„Először nyugodtan utasítottam vissza az ajánlatukat, mert nem előnyös számomra. Másodszor tárgyilagosan, mivel úgy gondoltam, tévedésről van szó, és csak elsiklottak az előző elutasító reakcióm felett. Harmadszor már valamelyest felbaszódtam, amiért folyton ugyanazzal zaklatnak. Mit gondol, mi zajlik most bennem?“

„Igazán sajnálom, elnézését kérem, de én még eddig nem beszéltem önnel. És ez a csomag teljesen ideális lenne önnek, kezdésként megpróbálhatná…“

„Hányszor terveznek még megkörnyékezni? Minden reggel és este fel fognak hívni, amíg túl nem adnak a csomagjukon? Megéri maguknak a kockázatot, hogy végül felcseszem magam és felmondom önöknél a szerződésem? Én nem akarok magukkal beszélni, miért hívogatnak hülyére?” Valószínűleg kezdtem felemelni a hangom. A szomszéd asztalnál elcsendesedtek és füleltek. Aztán bekövetkezett.

„Nem én hívogatom,“ jajdult fel kétségbeesetten az O2-s telefonos kisasszony, aki egyszeriben kiesett a szerepéből. „Az istenért, nem én hívogatom, ne haragudjon rám! A rendszer hívogatja. Én nem tehetek róla… Így van beállítva, úgyhogy valószínűleg hamarosan megint fel fogja hívni valaki. Én nem tehetek róla. Én sem akarok magával beszélni…“ Amikor felemeltem a fejem, már senki sem ült a szomszéd asztalnál.

*

A tévések olyan emberek, akik a tévénél dolgoznak. Éppen kijöttek a lakásunkra, és szerettek volna „néhány felvételt“ készíteni a dokumentumfilmhez a különcökről, akik verseket írnak. Tizenegyen jöttek, kevesebben, azt hiszem, képtelenek bármit is megoldani. Feje tetejére állították a lakást: mi ez a rongy, ami itt lóg, ezt eltesszük innen, próbáljon meg nem dohányozni, nincs magánál kávé… A tizenegyből az egyik azt akarta, hogy kapcsoljam be a tévét, mert megy a foci, a rendezőnek meg végül eszébe jutott, hogy kreatív lesz, és készít egy felvételt a serpenyőről, amiben sül a rántotta. Amikor rájött, hogy nincs otthon tojásunk, arra számítottam, hogy leküldenek a boltba. Végül a tizenegyből az egyik szaladt le, és a felvétel befejezését követően kért egy szelet kenyeret és megette a rántottát.

Meggyőztem őket, hogy inkább menjünk át a helyi parkba. Azt akartam, hogy felvegyék, hogy a hibbant hivatalnokok hagyták az iparvárosban értelmetlenül kivágni a csodálatos park egy részét. Egy helyütt egyfajta szomorú emlékműként ott maradt egy tájidegen nagylevelű csodamogyoró, máig nem tudom, ki könyörögte ki a városházán, hogy legalább ezt hagyják életben. A tévés furgonnal megtett út borzalmas volt: a park alig nyolcszáz méterre van a lakásomtól, mégis kétszer megálltunk, egyszer szalámiért, egyszer innivalóért. A tévések nonstop uzsonnáznak és nonstop dörgedelmesen viccelődnek.

Amikor a helyszínre értünk, belementek, hogy kritizáljam a városházát, de azt akarták, hogy közben másszak fel annak a csodamogyorónak a koronájába… A tévé rettentő mód igényli és képes rá, hogy az embert orángutánná változtassa. Csak az kezdhet el a képernyőn keresztül üzenni valamit.

*

Mindannyian voltunk már így – bármelyik könyvet azonnal megtalálnánk otthon a könyvespolcon, ami csak eszünkbe jut, kivéve azt, amire éppen feltétlenül szükségünk van. Nem és nem akad a kezünkbe, miközben biztosan tudjuk, hogy megvolt, meg azt is, hogy melyik polcon várakozott éveken át, hogy észrevegyük. Én képtelen voltam megtalálni a Koránt annak ellenére, hogy kétségbeesett szükségem volt rá, és arany borítóját szinte láttam lelki szemeim előtt…

Az imént meghallottam egy hírt a rádióban: az afrikai Nairobiban muszlim terroristák éppen elfoglaltak egy üzletközpontot, hogy osztályozzák a világot. A vásárlókat és az elárusítókat egybegyűjtötték. Azokat, akik bizonyítani tudták, hogy Mohamed próféta szavainak követői, később elengedték a szupermarketből. A maradékot haladéktalanul agyonlőtték, a nőket és a gyerekeket is beleszámítva. Hogy a gyilkosok biztosan meg tudják különböztetni az igazakat a nem igazaktól, mindenkinek egy gyorsteszten kellett bizonyítania versismeretét – a Koránból. A szobába menve megálltam, és elképzeltem a helyzetet, ahogy a gyerekek egyenként a rögtönzött szavalóbizottság elé lépnek és minden erejükből igyekeznek találni az emlékezetükben egy verset vagy legalább egy töredéket, egy icipici töredéket. Az emberiség történetében talán még sosem függött ennyi a versektől, mint ebben a kenyai üzletközpontban. Talán a ghánai költő, Kofi Awoonor is rádöbbent, akit meghívtak Nairobiba egy fesztiválra, most pedig az irodalomból vizsgáztatottak között állt. Az sem segített rajta, amit ő maga írt, és amivel a világpoézis lenyűgöző gazdagságát gyarapította. Nem tudott szavalni, így nyomban agyonlőtték, akárcsak a többi nem-írót.

Hogy is írta egykor Theodor Adorno? Auschwitz után nem lehet többé verset írni… Vajon mit írna most? Nairobi után már szavalni sem lehet többé… Talán legalább olvasni még lehet, mondtam magamnak, a szentségit, legalább olvasni. És elkezdtem szorgalmasan keresni a Koránt. Vonakodott, rejtőzködött, de végül megtaláltam. Kortalan arany színben tündöklött. Hevesen és hiábavalóan nyitottam ki a könyvet. 99. szúra. Ezt olvastam: „Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.”

Peťovská Flóra fordítása


Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő