04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

A hiány jelenléte
2020.03.12 - tiszatáj

BARAKONYI ZSOMBOR:
AZ ÖRÖMÖK KERTJE

Ezt a teret már nem lehet pusztán fizikainak, építészetinek vagy intézetinek tekinteni. Be kell vezetnünk a pszichés tér fogalmát is.
(Adam Parveen)

Barakonyi Zsombor bemutatásra kerülő legújabb alkotásai a művésztől már megszokott realisztikus, ám mégis misztikus, sejtelmekkel teli városkép ábrázolások. A megfestett témák mindig a városi forgatagban elkapott pillanatfelvételek, de mégis időtlenséget sugároznak. A valóságos részletekből a művész nem rekonstruálja a helyszínt, hanem egyedi technikájával újravizionálja, felülbírálja az eredeti látványt, ezzel a valóságérzékelés más dimenziójába emelve a nézőt. Festményein kiemelt szerepet kap a fény. A fény, mint az örömök forrása, és a fény, ami az öröm felé, az örömök kertjébe repít.

 

 

Barakonyi Zsombor fénnyel átitatott képein egyfajta pozitív előjellel rendelkező képlékenység és lebegés állapotában megrekedt, vagy éppen „máshol járó” figurái sohasem néznek ránk, nem kommunikálnak velünk, nem adnak fogódzókat és lehetőséget ahhoz, hogy megértsük, megfejtsük őket, vagy, hogy közvetlen viszonyt teremtsünk velük. Kettős ez a (perspektíva), amelynek egyik pólusa rögtön ki is oltja az előző mondatot és 180 fokkal megfordítja nézőpontunk értelmét: úgy kommunikálnak velünk Barakonyi figurái, hogy közben nem néznek ránk, nem azért mert nem mernek ránk pillantani, nem azért mert szégyenlősek, hanem azért, mert éppen történik velük valami, egy, a mi befogadói, szemlélődő pozíciónkkal teljesen ellentétes dolog, valami átmeneti. És éppen ez a meghatározhatatlan, de mégis asszociációkat keltő, felsejlő történeteket magában rejtő valami olyannyira izgalmas ezekben a képekben. Egész testükben ott hordoznak egyfajta félrehordó tekintetet. Ha egy-egy pillanatra éppen úgy tűnik is, hogy ránk néznek, akkor is, figyelmük és látószögük megoszlik, egészen máshova fókuszálnak. Rettegnek valamitől? Várnak valakit vagy valamit? Mi ez a valami? Emlékek? Átélt tapasztalatok, valamiféle önkívületi állapotból származó fantzáiavilág kivetülése: látomásosság? Nem. Teljesen hétköznapi szituációk, teljesen hétköznapi emberek és mégis, van ezekben a képekben valami metafizikus. A hétköznapok metafizikusságát ábrázolja Barakonyi.

 

 

Ezekben a képekben egyszerre, egyidőben van jelen a hiány és az, amire ez a hiány utal, a megmutathatatlan valóság… Nem elleplezésről van itt szó tehát, hanem áttételekről, és ezekben az áttételekben érhető tetten ezeknek a műalkotásoknak az esszenciális többlete, ami egyszerre kritika és megmutatás. A kép voltaképpen a figurák tekintetén, vagy éppen annak elrejtésén keresztül sokkal többet mutat, mint ami szemmel látható – de vajon eljutunk-e ezáltal az impresszionista festészetig, vagy valami másról van szó? Az biztos, hogy Barakonyi szinte minden egyes képe elvisz minket egy fogalmi bázisig, valamiféle konkrét szituációból eredeztethető érzelemkonstruálódásig. A képeken szereplő/megjelenő/felbukkanó figurák sohasem valami után vannak/léteznek, az a „valami” épp történik, az elmúlt nyomai sehol sincsenek, egy olyan idősíkba lépünk, ahol csakis a jelen létezik, a múlt nem tenyerel rá a pillanatra, és azt sem tudjuk hova lendülnek a figurák, merre tartanak. Ezek a képek a jelen pillanat feszültségében lélegeznek, és eldönthetetlen, hogy ők is, vagy csak mi sejtjük, hogy már rég elmúlt az a pillanat, hogy van még valami azon túl, hogy a történet itt még nem ér véget.

 

 

A posztmodern korszak kritikusai szerint az új „kultúraszupermarketeket” látogató tömegek szédítően gyorsak, türelmetlenek, ragadozók; a néző többé nem az esztétikumot keresi, hanem a keresés esztétikumában kavarog, cikázó pillantása a szórakozás még intenzívebb formái után kutat a kulturális horizonton. A párizsi Pompidou Központban Baudrillard például ellentmondást vesz észre a jegeces modernista kánon statikus objektjei és az emberek között, akik „nyüzsögve élvezkednek” a láttukon, mint a felajzott sáskahad a gabonamezőn, hogy mindent lássanak, mindent felzabáljanak, mindent megfogdossanak. Bizonyos tekintetben Barakonyi képeit úgy is tekinthetjük, hogy éppen esetenként ezt a tömeget ábrázolja, voltaképp minket ábrázol, rólunk szólnak ezek a képek.

Igor Split

(Rugógyár Galéria, Budapest, 2020. február 06. – március 12.)

 


Címke: , , , , ,
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

CORPUS CHRISTI
Határozott cselekmény-és karakterívvel bír ugyan Jan Komasa vallásdrámája, legnagyobb tartalékait azonban impressziókra húzott, epizodikus felépítésű pillanatok jelentik. A Corpus Christi nemcsak szerzői filmes jegyekkel zsonglőrködik kiválóan, univerzális érvényű látlelet hiábavaló megváltásról és közösségi képmutatásról – a lengyel új film egyik aktuális képviselője nemcsak az elmúlt évtized legjobb valláskritikus műveinek sorába illeszkedik, más témákat is pedzeget… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.03.26 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A NUNKI BAY STARSHIP TAGJAIVAL
A budapesti űrpop zenével foglalkozó Nunki Bay Starship új zenei világba utaztatja hallgatóit, hiszen nemigen találkozhatunk hasonló fúziós zenei műfajjal a környéken. Neo-pop-funk-soul? Legyen multidimenzionális brainpop! A kvartett már fellépett az Akvárium Klubban, az A38 és legutóbb a Trafó House-ban, valamint már néhány fesztiválon is bizonyították, eklektikus hangzásuk érdemes a figyelemre, hiszen irtóra eredeti… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő