Galambleves

A kövér, de néhány napig éheztetett patkányokat agyonütjük, bundájukból kifordítjuk, kizsigereljük. Fejüket és – ízlés szerint – farkukat eltávolítjuk. Az ecetes, borókás páclevet erősen fűszerezhetjük, ebben a kikészített patkányok két, de inkább három napig ázzanak. A patkányhús az egyedüli, amelyik a páclében elviseli a pálinkát, sőt, főképp a törkölyt, amely olyan ízvilágot kölcsönöz a húsnak, amit semmi mással sem lehet összevetni.

Galambot is úgy fogunk, mint minden más, nem iparszerű állattartásból való, de asztalra szánt állatot, mint például halat vagy patkányt. Magot szórunk neki, így közel csalogatjuk magunkhoz, aztán elkapjuk és kitekerjük a nyakát. Az állatok oktalanok, a tágabb, lazább összefüggéseket észrevenni képtelenek. Nincs állat, amelyik ne menekülne, ha veszélyt érez, ne lenne óvatos, ha nem érzi magát biztonságban, de a csel lehetőségével nem számolnak. Nincsen, úgymond, taktikai érzékük…

Ha az ember állat lenne, szintén így viselkedne. Képtelen volna a bomló és fűződő történések és a kész történetek mintázatait felfedezni és egymással összevetni. Persze, sokak eszessége, ravaszsága és csalafintasága sokszor elfedi, hogy mindezeken felül mi másra még és mennyire képtelenek. Ami azt illeti egyébként, ha az ember állat lenne, akkor már nem lenne ember. Az embernek, ha jóllakott, ha nem, ott van a halál tudata, valamint az elemberietlenesedés és az elállatiasodás lehetőségei. Valamiért az elnövényesiesedés és az elásványosiasodás eddig sosem merültek fel, mint specifikusan és folytatólagosan megvalósítható nem emberi létmódok lehetőségei…

Amikor galamblevesre gondolunk, akkor a becsinált vagy a raguleves az, ami leginkább szóba jöhet. A becsinált levesben jó, ha van kapor, a ragulevest viszont tárkonyosan és tejszínesen készítsük. Elrontani mindent el lehet, szóval sem a kapor, sem a tárkony, sem a tejszín nem biztosíték arra, hogy ami elkészül az az lesz, amire esetleg éhesen, az ötlettől vezérelve számítunk. A vélemények arról megoszlanak, hogy amúgy éhesen főzni jó-e, illetve egyáltalán, szabad-e? A magunk részéről azt valljuk, hogy más az, ami kezeink közül kikerül ugyanazokból az alapanyagokból, ha éhesek vagyunk, és más az, amit egyébként ugyanakkor elkészíteni lehetséges.

Az éhség, ugyanúgy, mint a telítettség, rossz tanácsadó. A sem nem éhes, sem nem túltelített ember étvágya szerint egyék, de tányérán a hús ne származzon, lehetőség szerint, éheztetett vagy hizlalt jószágból. Ez mintegy az egészségesség egyik alapkritériuma, így függ össze egymással az egészség, a jól hangoltság és a mérték. És így függ össze egymással az emberi teljesség kibontakoztatása és a különféle mintázatok tisztánlátása. A tisztánlátás értelem kérdése, amely mindig a harmónia felé indít minket, legyen az ételben vagy a csillagok együttállásában felismerendő.

Nagyatádi Horváth Tamás