Tiszatájonline | 2020. március 9.

Újra Rekamié

FIATAL ALKOTÓK ELŐADÁSAI SZEGEDEN
Második alkalommal rendezi meg a Szegedi Nemzeti Színház a Rekamié fesztivált. A Barnák László igazgatta teátrum tavaly gondolta újra először a kőszínházak számára előírt éves minifesztivál-rendezést és fektette teljesen új alapokra a korábban évad végére ütemezett eseményt… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

FIATAL ALKOTÓK ELŐADÁSAI SZEGEDEN

Második alkalommal rendezi meg a Szegedi Nemzeti Színház a Rekamié fesztivált. A Barnák László igazgatta teátrum tavaly gondolta újra először a kőszínházak számára előírt éves minifesztivál-rendezést és fektette teljesen új alapokra a korábban évad végére ütemezett eseményt.

A Rekamié, amelynek nevében a regionalitás húzódik meg, tavaly különös érdeklődéssel viseltetett a határon túli színházi műhelyek iránt, a fesztivál olyan előadásokat igyekezett összegyűjteni, amelyek magyar szerzők munkáin alapulnak. Idén a ’fiatal alkotók’ hívószavát választotta a színház a tematikus blokk összeállításához: főként budapesti vendégjátékok fognak márciusban Szegeden vendégszerepelni. Tavalyhoz képest egyetlen határon túli, a nagyváradi Szigligeti Színház Szentivánéji álom című előadása jön Tarnóczi Jakab rendezésében, vidékről pedig a k2 Színház két rendezője által jegyzett, politikai botrányoktól kísért Állami áruház című (újragondolt) operett lesz látható a kecskeméti Katonából.

A pesti húzóelőadások közül az Örkény Színház Édes Annája jön Szenteczki Zita rendezésében, míg Hegymegi Mátétól a radnótis Moliére – the passion. (Utóbbi darabot eredetileg a salzburgi ünnepi játékokon mutatták be Luk Perceval rendezésében.) Amennyire távoli a két előadás tematikailag, formailag annyiban mutat közös motívumokat. Mindkettőben egy karakter áll a középpontban, s annak identitása, illetve környezetéhez való viszonya képezi az előadás gondolati gerincét. Szenteczki Édes Annája esztétikailag alighanem a legizgalmasabb a fesztiválba válogatott előadások közül, még akkor is, ha Szenteczkiék értelmezése a regény legfőbb állítására épül. Történetesen arra a lélektani folyamatra, hogy miként torkollik egy megmagyarázhatatlan tettbe, ha valakinek az identitását a környezete határozza meg.

Idén nem marad ki az igényes szórakoztatás sem: a Rózsavölgyi Szalontól az Emily Ajar által jegyzett Salamon király szorong című előadást hozzák, Dicső Dániel rendezésében, Jordán Tamással és Hernádi Judittal a főbb szerepekben.

Főként az ifjú generáció számára tartogathat izgalmakat, hogy Vecsei H. Miklós Szegeden is előadja az általa rendezett, válogatott és játszott Mondjad, Atikám! című, József Attila művein alapuló előadását.

A Rekamié Fesztivál idei programja alapján kissé úgy tűnik, mintha a HétFü című programsorozat fordítottja lenne. A függetlenek helyett kőszínházak, azon belül is elsősorban a fővárosiak jönnek idén. Bár sem a függetlenek, sem a fiatal alkotók kategóriáiból nem vezethető le semminemű esztétikai garancia, a tematikusság amennyire tág lehetőségeket ad, éppen a program-összeállítás színház-specifikusságát helyezi zárójelbe. Fiatal alkotók minden művészeti ágban vannak, ahogyan innovatív esztétikai kísérletek is, azonban épp az lenne érdekes, hogy mi a kuriozitás, mi a meglepő és a váratlan színházi szempontból a beválogatott előadásokban – ami esetleg össze is kapcsolja őket. Kifejezetten előremutató, ami a szegedi színház körül zajlik, hosszú távon pedig ezért is lenne fontos egy, a kísérletezőbb esztétikai formák felőli válogatás, amitől előtérbe kerül, hogy miért érdekes színházilag, ami körülöttünk (és nem feltétlenül a fővárost jelentő centrumban) történik. Főként egy olyan városban, amellyel a kőszínháza éppen új típusú kapcsolódási pontokat akar kialakítani.

Fritz Gergely