10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Archeológiai aktus, szétrobbanó ellenkultúra
2020.03.10 - tiszatáj

FRIDVALSZKI MÁRK: HOMELESS BETWEEN YESTERMORROWS

Betérve, azaz jobban mondva már a Horizont Galéria elé érve is, meglepő módon, nem a Fridvalszkitól mostanában/ utóbbi időben megszokott fekete-fehér ránkomlás, polírozott króm felületek várnak minket, hanem egy színes, első pillantásra vidám geometriai kavalkád. Ahogy belépünk a terembe, mindezek kiegészítőjeként halk jazz fogad minket. Elindulhat a médiaarcheológiai utazás az értelem útvesztőiben, a vizualitás és a hangok mentén.

A Homeless Between Yestermorrows folytatja Fridvalszki An Out of this World Event kiállítássorozatának utópikus korszakokat feltáró (an)archeológiai munkálatait, ezúttal tovább ásva, egészen a hatvanas-hetvenes évek mélyrétegeiig. Az űrkorszak forradalmi formatervei, absztrakciót appropriáló lemezborítók, avantgárd jazz-improvizációk és a „populáris modernizmus” egyéb vizuális-szónikus leleteinek kísérteties kollázsai a kritikai nosztalgia felhajtóerejével kísérlik megtermékenyíteni, utópia-impulzusokkal feltölteni jövőtlen jelenünket – mondja Zemlényi-Kovács Barnabás a Homeless Between Yestermorrows-hoz írt szövegében, ami egy lépéssel máris közelebb visz bennünket Fridvalszki alkotói világának működési struktúráihoz, bár aki ismeri korábbi, egymásra épülő és egymásból következő munkáit, esetleg a T+U elméleti apparátusát is, annak annyira nincs nehéz dolga a befogadás során, de aki kevésbé felkészült, az bizony az esztétikai dimenziókon túl egy nehezen befogadható struktúra hálóval találja magát szemben. Ezen struktúrák felfejtésének és megértésének érdekében tehát – szinte elengedhetetlen agymunkát követelő alkotásainak megértéséhez és feltérképezéséhez – nem árt hozzányúlnunk néhány kortárs-elméleti fogalomhoz, kulcsszóhoz sem, hogy csak néhányat, a teljesség igénye nélkül sorjázzunk: eltűnés, dromológia, entrópia, ismeretlen, kísérteties, transz/poszthumán-, földönkívüli-létek, paleontológia, geometria, expresszivitás, elvágyódás, kozmosz, káosz/fraktál, horizont, lebegés-áramlás, virtuális valóság, energia, redukció, tér-dimenzió, matematika, szimuláció, individuum, narráció, jövőkutatás, poszt-ideológia. Fridvalszki alkotásai az endizmus fogalmát, a korszak vége lelkiállapotát járják körül és jelenítik meg vizuálisan: print, kollázs, installáció, táblakép és egyéb médiumok felhasználásával. Gondolkodásmódjára többek között a techno kultúra, a sampling gyakorlata, kortárs elméletek, mint az antropocén fogalma vannak hatással, illetve a szkepticizmus azon formája, ami az objektív valóságot annak reményében kérdőjelezi meg, hogy azt egy egyénileg megalkotottal helyettesítse. Munkáiban előszeretettel épít képzőművészeti utalásokra is, biztos kézzel válogat a 20. század második felének gazdag skálájából, az arte poverától a hatvanas-hetvenes évek konstruktivizmusán át a kilencvenes évek kommersz médiájának látványvilágáig, a trash- és junk kultúráig. Esetében a képi élmény értelmezése a háttér felfejtése, a jellemző szubkulturális ismertetőjegyek, vonások ismerete nélkül, olykor szinte lehetetlen. Fridvalszki kiállításának felületei számos oldalról megközelíthetőek, a kiállítás gyűjtőterébe szinte minden irányból szivárognak információhordozó erecskék, olyan kérdéseket feszegetve, amelyek egyrészről életbe lendítik a metafizikai síkot, másrészről pedig archeológiai kalandra hívnak. Persze kérdés össze áll-e a kép végül, vagy jobban tesszük, illetve önmagában elegendő ha a részletekre és a saját befogadói, letapogató csápjainkra hagyatkozunk és figyelünk?

 

 

A Homeless Between Yestermorrows közvetve reflektál az absztrakció és a politika viszonyára, valamint a hatvanas-hetvenes évek kollektív radikális cselekvésre való indíttatásaira is. Fridvalszki egyik központi témája a jövő nélküli jelenbe zártság. Ezzel kapcsolatban Zemlényi-Kovács úgy fogalmaz, hogy a hatvanas-hetvenes évek transzgresszíven táguló téridejéhez képest kortalan korunk egyik legalapvetőbb élménye az, amit temporális klausztrofóbiának lehetne nevezni, tehát egy jövő nélküli jelenbe zártság, melyet az élőhalott múlt féllét-formái uralnak, a zombi-neoliberalizmustól a zombi-identitáspolitikán át a zombi-nacionalizmusig. Érdemes ezen a ponton szétszálazni a nosztalgia fogalmát is, mégpedig azét a nosztalgiáét, amit értelmezhetünk úgy is, mint az elveszett világok, az elhagyott otthon, a szertefoszlott illúziók, az elveszett Éden utáni vágyódást. Csak azért, hogy máris egy teljesen másik irányba terelődjön a figyelmünk. Hiszen Fridvalszki esetében nem egy egyszerű, a múlt irányába történő elvágyódásról van szó, hanem (inkább) egyfajta „előre” vágyódásról. Azt is mondhatnánk, hogy egy olyan „visszába” vágyódás ez, ahonnan nézve még volt „előre”. (vö. Douglas Murphy „Last Futures”). Így eljutunk a nosztalgia és az eszképizmus egymáshoz való viszonyához. Az előző inkább valahová, a másik pedig a valahonnan elvágyódást képezi le. Fridvalszkit általában e két fogalom viszonya foglalkoztatja. Ami nem feltétlenül irányul a múlt egy adott szegmensére vagy személyesen átélt pillanatokra. Sokkal inkább a kortárs lét bizonytalan, árnyalatnyi módon disztópikusba hajló élményéből indul ki. Az alkotó ebből az álláspontból próbálja felkutatni, feleleveníteni az utolsó utópikus pillanatokat.

 

 

A kiállítás megtekintése és befogadása során felmerülhet bennünk az An Out of this World Event IV. című kiállítás során másodlagos rétegként az egyik Fridvalszki tapétára felkerülő, öntapadós fóliából, plotterral kivágott, vektoralapú .ai fájl Terence McKennatól kiválasztott szövegrészlettel. Az idézet a határok átlépéséről, a forradalmi tettekről szól, lendületes kinyilatkoztatás, bámulatosan felszabadító, ahogy ez McKennára jellemző. Mélyen romantikus, optimista, végtelenül pozitív gondolatok. Az ehhez hasonló inspiráló eszmefuttatás az, ami Fridvalszki számára, saját bevallása szerint hiányzik abból a globális szellemiségből, ami a 21. században körülölel minket. Ennélfogva lövi magát vissza a techno-utópikus momentumokat magában hordozó korszakba, majd onnan tovább, ezúttal (is) vissza a hatvanas-hetvenes évek energiától szétrobbanó ellenkultúrájába, miközben arra gondol, hogy ez már mély, ez ásás, ez archeológiai aktus. És ha már geológiai rétegekről van szó, akkor a technológiai fejlődés, a modernizmus és a nyersanyagok, ércek kapcsolata jut az eszébe: deep time. Itt Közép-Európában máshova nem is mehet csak lejjebb és lejjebb. A horizont, a térképzet, a távlatok ezen a vidéken függőlegesen futnak. A másik lehetőség, hogy kilövi magát a kozmoszba, és akkor akár hungarofuturistaként szemlélheti ezt a magába omló, nacionalista nosztalgiával terhelt, posztszocialista tájat.

Igor Split

(Horizont Galéria, 2020. február 19 – április 1.)

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows,
Horizont Galéria, Budapest, kiállítási enteriőr, 2020
(
Fotó: Bíró Dávid)


Címke: , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő