04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Archeológiai aktus, szétrobbanó ellenkultúra
2020.03.10 - tiszatáj

FRIDVALSZKI MÁRK: HOMELESS BETWEEN YESTERMORROWS

Betérve, azaz jobban mondva már a Horizont Galéria elé érve is, meglepő módon, nem a Fridvalszkitól mostanában/ utóbbi időben megszokott fekete-fehér ránkomlás, polírozott króm felületek várnak minket, hanem egy színes, első pillantásra vidám geometriai kavalkád. Ahogy belépünk a terembe, mindezek kiegészítőjeként halk jazz fogad minket. Elindulhat a médiaarcheológiai utazás az értelem útvesztőiben, a vizualitás és a hangok mentén.

A Homeless Between Yestermorrows folytatja Fridvalszki An Out of this World Event kiállítássorozatának utópikus korszakokat feltáró (an)archeológiai munkálatait, ezúttal tovább ásva, egészen a hatvanas-hetvenes évek mélyrétegeiig. Az űrkorszak forradalmi formatervei, absztrakciót appropriáló lemezborítók, avantgárd jazz-improvizációk és a „populáris modernizmus” egyéb vizuális-szónikus leleteinek kísérteties kollázsai a kritikai nosztalgia felhajtóerejével kísérlik megtermékenyíteni, utópia-impulzusokkal feltölteni jövőtlen jelenünket – mondja Zemlényi-Kovács Barnabás a Homeless Between Yestermorrows-hoz írt szövegében, ami egy lépéssel máris közelebb visz bennünket Fridvalszki alkotói világának működési struktúráihoz, bár aki ismeri korábbi, egymásra épülő és egymásból következő munkáit, esetleg a T+U elméleti apparátusát is, annak annyira nincs nehéz dolga a befogadás során, de aki kevésbé felkészült, az bizony az esztétikai dimenziókon túl egy nehezen befogadható struktúra hálóval találja magát szemben. Ezen struktúrák felfejtésének és megértésének érdekében tehát – szinte elengedhetetlen agymunkát követelő alkotásainak megértéséhez és feltérképezéséhez – nem árt hozzányúlnunk néhány kortárs-elméleti fogalomhoz, kulcsszóhoz sem, hogy csak néhányat, a teljesség igénye nélkül sorjázzunk: eltűnés, dromológia, entrópia, ismeretlen, kísérteties, transz/poszthumán-, földönkívüli-létek, paleontológia, geometria, expresszivitás, elvágyódás, kozmosz, káosz/fraktál, horizont, lebegés-áramlás, virtuális valóság, energia, redukció, tér-dimenzió, matematika, szimuláció, individuum, narráció, jövőkutatás, poszt-ideológia. Fridvalszki alkotásai az endizmus fogalmát, a korszak vége lelkiállapotát járják körül és jelenítik meg vizuálisan: print, kollázs, installáció, táblakép és egyéb médiumok felhasználásával. Gondolkodásmódjára többek között a techno kultúra, a sampling gyakorlata, kortárs elméletek, mint az antropocén fogalma vannak hatással, illetve a szkepticizmus azon formája, ami az objektív valóságot annak reményében kérdőjelezi meg, hogy azt egy egyénileg megalkotottal helyettesítse. Munkáiban előszeretettel épít képzőművészeti utalásokra is, biztos kézzel válogat a 20. század második felének gazdag skálájából, az arte poverától a hatvanas-hetvenes évek konstruktivizmusán át a kilencvenes évek kommersz médiájának látványvilágáig, a trash- és junk kultúráig. Esetében a képi élmény értelmezése a háttér felfejtése, a jellemző szubkulturális ismertetőjegyek, vonások ismerete nélkül, olykor szinte lehetetlen. Fridvalszki kiállításának felületei számos oldalról megközelíthetőek, a kiállítás gyűjtőterébe szinte minden irányból szivárognak információhordozó erecskék, olyan kérdéseket feszegetve, amelyek egyrészről életbe lendítik a metafizikai síkot, másrészről pedig archeológiai kalandra hívnak. Persze kérdés össze áll-e a kép végül, vagy jobban tesszük, illetve önmagában elegendő ha a részletekre és a saját befogadói, letapogató csápjainkra hagyatkozunk és figyelünk?

 

 

A Homeless Between Yestermorrows közvetve reflektál az absztrakció és a politika viszonyára, valamint a hatvanas-hetvenes évek kollektív radikális cselekvésre való indíttatásaira is. Fridvalszki egyik központi témája a jövő nélküli jelenbe zártság. Ezzel kapcsolatban Zemlényi-Kovács úgy fogalmaz, hogy a hatvanas-hetvenes évek transzgresszíven táguló téridejéhez képest kortalan korunk egyik legalapvetőbb élménye az, amit temporális klausztrofóbiának lehetne nevezni, tehát egy jövő nélküli jelenbe zártság, melyet az élőhalott múlt féllét-formái uralnak, a zombi-neoliberalizmustól a zombi-identitáspolitikán át a zombi-nacionalizmusig. Érdemes ezen a ponton szétszálazni a nosztalgia fogalmát is, mégpedig azét a nosztalgiáét, amit értelmezhetünk úgy is, mint az elveszett világok, az elhagyott otthon, a szertefoszlott illúziók, az elveszett Éden utáni vágyódást. Csak azért, hogy máris egy teljesen másik irányba terelődjön a figyelmünk. Hiszen Fridvalszki esetében nem egy egyszerű, a múlt irányába történő elvágyódásról van szó, hanem (inkább) egyfajta „előre” vágyódásról. Azt is mondhatnánk, hogy egy olyan „visszába” vágyódás ez, ahonnan nézve még volt „előre”. (vö. Douglas Murphy „Last Futures”). Így eljutunk a nosztalgia és az eszképizmus egymáshoz való viszonyához. Az előző inkább valahová, a másik pedig a valahonnan elvágyódást képezi le. Fridvalszkit általában e két fogalom viszonya foglalkoztatja. Ami nem feltétlenül irányul a múlt egy adott szegmensére vagy személyesen átélt pillanatokra. Sokkal inkább a kortárs lét bizonytalan, árnyalatnyi módon disztópikusba hajló élményéből indul ki. Az alkotó ebből az álláspontból próbálja felkutatni, feleleveníteni az utolsó utópikus pillanatokat.

 

 

A kiállítás megtekintése és befogadása során felmerülhet bennünk az An Out of this World Event IV. című kiállítás során másodlagos rétegként az egyik Fridvalszki tapétára felkerülő, öntapadós fóliából, plotterral kivágott, vektoralapú .ai fájl Terence McKennatól kiválasztott szövegrészlettel. Az idézet a határok átlépéséről, a forradalmi tettekről szól, lendületes kinyilatkoztatás, bámulatosan felszabadító, ahogy ez McKennára jellemző. Mélyen romantikus, optimista, végtelenül pozitív gondolatok. Az ehhez hasonló inspiráló eszmefuttatás az, ami Fridvalszki számára, saját bevallása szerint hiányzik abból a globális szellemiségből, ami a 21. században körülölel minket. Ennélfogva lövi magát vissza a techno-utópikus momentumokat magában hordozó korszakba, majd onnan tovább, ezúttal (is) vissza a hatvanas-hetvenes évek energiától szétrobbanó ellenkultúrájába, miközben arra gondol, hogy ez már mély, ez ásás, ez archeológiai aktus. És ha már geológiai rétegekről van szó, akkor a technológiai fejlődés, a modernizmus és a nyersanyagok, ércek kapcsolata jut az eszébe: deep time. Itt Közép-Európában máshova nem is mehet csak lejjebb és lejjebb. A horizont, a térképzet, a távlatok ezen a vidéken függőlegesen futnak. A másik lehetőség, hogy kilövi magát a kozmoszba, és akkor akár hungarofuturistaként szemlélheti ezt a magába omló, nacionalista nosztalgiával terhelt, posztszocialista tájat.

Igor Split

(Horizont Galéria, 2020. február 19 – április 1.)

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows,
Horizont Galéria, Budapest, kiállítási enteriőr, 2020
(
Fotó: Bíró Dávid)


Címke: , , , , ,
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

CORPUS CHRISTI
Határozott cselekmény-és karakterívvel bír ugyan Jan Komasa vallásdrámája, legnagyobb tartalékait azonban impressziókra húzott, epizodikus felépítésű pillanatok jelentik. A Corpus Christi nemcsak szerzői filmes jegyekkel zsonglőrködik kiválóan, univerzális érvényű látlelet hiábavaló megváltásról és közösségi képmutatásról – a lengyel új film egyik aktuális képviselője nemcsak az elmúlt évtized legjobb valláskritikus műveinek sorába illeszkedik, más témákat is pedzeget… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.03.26 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A NUNKI BAY STARSHIP TAGJAIVAL
A budapesti űrpop zenével foglalkozó Nunki Bay Starship új zenei világba utaztatja hallgatóit, hiszen nemigen találkozhatunk hasonló fúziós zenei műfajjal a környéken. Neo-pop-funk-soul? Legyen multidimenzionális brainpop! A kvartett már fellépett az Akvárium Klubban, az A38 és legutóbb a Trafó House-ban, valamint már néhány fesztiválon is bizonyították, eklektikus hangzásuk érdemes a figyelemre, hiszen irtóra eredeti… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő