09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Regényírás és történelem
2020.02.28 - tiszatáj

SZEGEDEN BESZÉLGETETT FILIP FLORIAN ÉS DRAGOMÁN GYÖRGY 

Érdekes irodalmi beszélgetést szervezett csütörtökön a Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete: két kiemelkedő kortárs írót, a román Filip Floriant és magyar Dragomán Györgyöt arra kérték, vitassák meg közönség előtt a történelem és a regényírás viszonyát.

Milyen mértékben írták újra a történelmet, mennyire kötötték meg a kezüket azok a tények és adatok, amelyeket tiszteletben kellett tartani? – indította a beszélgetést az est moderátora, Bogdan Geană, a Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókintézetének programfelelőse. A beszélgetés két kortárs író résztvevőjét, Filip Floriant és Dragomán Györgyöt nem kellett bemutatni a hallgatóságnak, hiszen könyveiket mindkét nyelven kiadták, ismerik és szeretik őket az olvasók. A közönségnek Király Julianna Hajnal tolmács-fordító segített a nyelvi nehézségek leküzdésében.

– Ha A király napjai című regényemről kell beszélnem, akkor nagyon helyénvaló ez a kérdés – fogalmazott Filip Florian, akinek említett kötetét Karácsonyi Zsolt fordításában a Magvető jelentette meg magyarul. – Egy fikciós regényben a történelem egyfajta háttérként működhet, lehetőséget ad a sztorinak, amit teljes mértékben az író talál ki. Minden történelemkönyvben, legalábbis azokban, amelyeket én az iskolában olvastam, vannak olyan adatok, amelyeket minden alapműveltséggel rendelkező ember ismer. Nekem nagy örömömre szolgál, hogy kitalált történetekkel körbeírjam ezeket a részleteket, amelyeket mások megpróbálnak örök érvényűnek, rögzítettnek mondani. Ugyanakkor természetesen arra is lehetőségem van, hogy újraértelmezzem azokat az eseményeket, amelyeket nem hittem el, és amelyekkel nem értettem egyet soha, lévén az én történelemkönyveim még a kommunizmus idején íródtak. A regényemben az egyik dolog, amit „ráhímeztem” az általunk ismert eseményekre, az I. Károly román király titkos szerelmi története volt. Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy az ember azon gondolkodjon: egy 21 éves jó kiállású katonatiszt, aki I. Károly volt a megkoronázásakor, létezhetett-e szerelem nélkül. Paradox módon az uralkodása első tíz évében, amikor agglegényként vezette az országot, nem lehet tudni semmit a szerelmi életéről. Mintha egy fekete folt lenne ez a része az életének. Ez az egyik vonulata a regényemnek, és örömforrást jelentett számomra, hogy azt írhattam, amit akartam.

 

 

– Általában, ha a fikció és a történelem viszonyáról beszélek, mindig azzal kezdem, hogy jól megsértem a történészeket. Mert azt gondolom, a történészek azért lettek történészek, mert nem lehettek regényírók. Végülis ugyanazt csináljuk: kitaláljuk azt, ami nem úgy történt meg – vette át a szót Dragomán György, akinek a közelmúlt történelmét érintő két regénye, A fehér király és a Máglya is megjelent már fordításban Romániában is. – Mégiscsak az a lényeg, hogy ha létező, de mégsem megismerhető emberek történetét meséljük el, akkor elmesélhetjük nem létező emberekét is. Az is körülbelül ugyanannyira lesz igaz, ezt gondolom mint regényíró. Egy író csak őszintén hazudik. Egyszer kaptam egy nagyon szép bókot egy történész barátomtól, aki azt mondta, miután elolvasta a Máglyát: bár nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és pontosan hol játszódik, mégis több van benne a rendszerváltásról, mint bármilyen más történeti szakmunkában. Mi írunk, és reméljük a legjobbakat.

– Annak ellenére, hogy nem volt nagyon boldog és felhőtlen élettörténetünk, hiszen megéltük a diktatúrát, hosszú ideig benne léteztünk, ez íróként nem csupán megerősített, el is mélyített. Mélységeiben megismerhetővé tette a világot – vette át a szót Filip Florian, aki szerint ez nagyon erős ellenállást, lázadást is táplált benne a megtörtént eseményekkel, a múlttal szemben. – Túl sok dolog lett szőnyeg alá seperve a történelem során. Ha most lehetőség nyílik arra, hogy szabadon írjunk, nem értem, miért ne sepernénk ki a szőnyeg alól a szemetet?

Érdekes, hogy mindkét regényben jelzésszerűen benne van a történelem is, mondta Bogdan Geană. – A király napjaiban a végszó az, hogy az idő már nem várhatott abban a pillanatban, amikor a királyt megkoronázzák és a modern Románia története elkezdődik. A máglyában a történet Emma felnőtté válásával, a kommunista rendszer lezárulásával végződik. Ha folytathatnák a két regény sztoriját, mi történne a két főszereplővel, Strauss-szal és Emmával? – kérdezte az íróktól a moderátor.

 

Fotómontázs tárlat Romániából 

Az első világháború győzelmétől Nagy-Románia királyainak megkoronázásáig címmel fotómontázs-kiállítást hoztak el a Cotroceni-i Nemzeti Múzeum gyűjteményéből Szegedre, a fiókszervezet Dugonics téri központjába. A korabeli fotográfiákból összeállított tárlat a modern Románia és múlt századi európai útja alapvető szimbólumait mutatja be dokumentarista perspektívából. A kiállítás megnyitóján, Liviu Sebastian Jicman, a múzeum igazgatója úgy fogalmazott, az ilyen multidiszciplináris projektek alkalmasak arra, hogy a kultúrák közti dialógus létrejöjjön, ezáltal jobban megismerjük egymás kultúráját és történelmét.

 

– Pont az a lényeg, hogy én ezt a történetet nem akarom folytatni, elég nehéz volt már egyszer is befejezni – vágta rá derültséget keltve Dragomán György. – Tervezek még egy könyvet, de az nem a Máglya folytatása lesz, hanem egy más nézőpontú visszatekintés ugyanerre a történetre. De erről nem beszélhetek, mert babonás vagyok. Szerintem inkább az a kérdés, hogy ezt a történetet el lehetne más nézőpontból is mesélni. Többször is el kell mesélni, másoknak is el kell mesélniük, mert nem egy történet van, hanem sok.

– Egyértelmű, hogy én sem folytatnám. Aki évekig dolgozik egy regényen, csak az tudhatja, mennyire várja, hogy egyszer végre befejezze. Nem tudhatom, mert férfi vagyok, de szerintem a regényírás kínjai nagyon hasonlíthatnak a szülés fájdalmaihoz, és úgy gondolom, egy nő sem szeretné azonnal újraélni azokat a fájdalmakat – fogalmazott Filip Florian. – Ugyanakkor igaza van Gyurinak, a perspektíva váltás megtörtént, ugyanis azóta, hogy tíz éve megírtam ezt a regényt, megváltozott a nézőpontom is ezzel az egész történettel kapcsolatban. A király napjai cselekménye 1881 körül zárult, annak a regénynek a főszereplője pedig, amit most írok, 1948 környékén él. Ez már egy egyértelműen sokkal sötétebb, szomorúbb, kilátástalanabb világ.

 

 

Szó esett az írói műhelytitkokról is. – Az írás számomra egy kilátástalan bolyongás egy szürke labirintusban. Aztán egyszer valahogy csak vége lesz – mondta Dragomán György. – Nem tudok semmit, azt sem, hogy hol kezdem el, hol fejezem be, ki lesz benne, de még azt sem, hogy miről fog szólni.

– Hasonló az én módszerem is – folytatta Filip Florian. – Az előző regényem írásánál már a vége felé jártam, most is emlékszem, hogy egy nagyon nyomasztó délután volt, amikor semmi nem jött össze, írni sem volt kedvem. Félálomban eszembe jutott egy beszélgetés, még 18-19 éves koromból, hogy senkinek sincs információja arról, mikor jelent meg Romániában az első fogorvos. Az emberek sokáig a borbélyhoz jártak, aki nemcsak megnyírta őket, hanem ha kellett, a fogukat is kihúzta. És akkor egy elementáris öröm szállt meg: Miért ne lehetnék én az, aki kitalálja az első romániai fogorvost? Olyan lesz, amilyennek én akarom.

Az oldott, családias hangulatú beszélgetésen szóba kerültek még a regényírás további nehézségei, Hrabal két hét alatt megírt regénye, sőt még a Máglya nagymamájának szilvalekváros fánkja is, amit – miután elolvasta Dragomán György regényét – Filip Florian is megsütött. Természetesen Emma nagymamájának receptje alapján.

H. Zs.

 


Címke: , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő