A vágy három arca

TURNÉRA INDUL
A PREMIER UTÁN
A SZEGEDI KORTÁRS BALETT

A Szegedi Kortárs Balett a Vágy címmel pénteken mutatja be háromrészes  estjét a kisszínházban. Juronics Tamás Bernarda Alba háza, Enrico Morelli Coppélia és Roberto Galvan Koncert tangóharmonikára és zenekarra című koreográfiáját a Budapest Táncfesztiválon is előadja a társulat, mely azután másfél hónapos külföldi turnésorozatra indul.

A pénteki premier előtt sajtótájékoztatóval egybekötött főpróbát tartott a Szegedi Kortárs Balett csütörtökön a kisszínházban, ahol Juronics Tamás, az együttes Kossuth-díjas művészeti vezetője elmondta: az évad második bemutatójára készülnek. Közel negyvenszer, nagy sikerrel játszották az elmúlt hónapokban a Hamupipőkét Szegeden, majd Müpában is, most pedig három egyfelvonásos koreográfiát fűztek táncestté. Vegyesbolt jelleggel – fogalmazott némi iróniával Juronics –, azaz van benne újdonság és régiség is. Az est „gyűjtőcíme”: Vágy. Ennek megjelenítésére leginkább a táncművészet alkalmas, hiszen a legtöbb koreográfia ezt a témakört járja körül, és ez a motívum különböző módon ugyan, de jelen van ezekben a darabokban is – ezért eredetileg A vágy három arca volt az est munkacíme.

Az első darabbal, Juronics Tamás koreográfiájával, a Bernarda Alba házával pár évvel ezelőtt már találkozhatott a közönség, de nem játszották túl sokszor, ezért nem szerették volna, ha eltűnik a repertoárról. Federico García Lorca jól ismert, fülledt, andalúz történetében Juronics Tamás a bezártságból, a merev, zárt világból adódó frusztrációt akarta megmutatni. Lorca mentora, mestere Manuel de Falla népszerű kompozícióját, az El amor brujo-t használta fel a koreográfiához.

A Szegedi Kortárs Balett idei évadának a mese a mottója, ezért is est második része egy felnőtt mese, egy komoly pszichoanalitikus történet, a Coppélia. Az új, 45 perces darabot Enrico Morelli koreografálta a társulat felkérésre. Szabadon kezelte a témát, nem a klasszikus balettverziót szerették volna megmutatni, azaz nem a cselekményre helyezték a fő hangsúlyt, hanem a furcsa, vágyakozó szerelem sajátos értelmezésére.

Juronics Tamás elmondta, Enrico Morellinek ez immár a negyedik darabja a társulattal, mindegyik korábbi művét szerették, szép sikereket értek el velük fesztiválokon is. Szeretnek vele dolgozni, szinte már házi koreográfusa az együttesnek. Észak-Olaszországból utazott Szegedre próbálni, de még jóval a koronavírus járvány ottani kirobbanása előtt. Így most tart is tőle egy kicsit, hogy majd haza kell térnie mielőtt Drezdába indul tovább a következő munkára.

– Köszönöm a meghívást, számomra mindig nagy öröm Szegeden dolgozni. Sarkított korban élünk mostanában, amikor szembe kell néznünk a félelmeinkkel. Különös tekintettel a gyermekkori félelmeinkre – fogalmazott Enrico Morelli, aki szerint az egyedüllét félelme szinte horrorisztikus érzést kelt bennünk. – A Coppéliából ez volt az első érzés, ami megmaradt bennem. Ezt erősíti fel a Homokember című E. T. A. Hoffmann-mese is, ami alapján a balett született. Ez volt a kiindulópontom, majd elkanyarodtam az egymás kereséséhez, a szerelem kereséséhez. Ez a keresés egy princípium az ember életében, mert a szerelem értelemmel tölti meg az életünket. Az emberi törékenységet is szerettem volna megmutatni. Azt mondtam a táncosoknak, próbáljuk megjeleníteni, hogy az ember olyan törékeny tud lenni belülről, mint egy porcelán bábú. Ugyanolyan érzékenységgel kellene egymással is bánnunk, mint ahogyan egy élettelen törékeny porcelán bábúval tesszük.

Morelli koreográfiája nem követi lépésről-lépésre az ismert Coppélia-mesét, inkább a többi darabjához hasonlóan most is apró történeteket, motívumokat mutat meg, amivel a sztori lényegének kiemelése volt a célja.

Az est harmadik része, Roberto Galvan koreográfiája is felújítás: az Astor Piazzola darabjára komponált Koncert tangóharmonikára és zenekarra című táncjátékot 1992-ben mutatta be az akkor még Imre Zoltán vezetésével működő Szegedi Balett. A produkcióban, mely a tangó születésének és működésének motívumait villantja fel, egykor fiatal táncosként részt vett Juronics Tamás és Pataki András is. Most úgy emlékeztek, ez a darab mérföldkő volt a társulat életében, a közös munka új utat nyitott számukra, az argentin koreográfusra egyfajta mesterként tekintettek. 1993-ban hozták létre a Szegedi Kortárs Balettet, melynek Galvan visszatérő vendégalkotója lett. Pataki András balettigazgató szerint huszonnyolc évvel ezelőtt kevesen ismerték még a tangót Szegeden, manapság már sokkal többen táncolják is, ezért érdekes lesz megfigyelni, hogyan reflektál majd a felújított előadásra a mai közönség.

Pataki András azt is elmondta, a pénteki szegedi bemutató után a Budapest Táncfesztiválon, a Nemzeti Táncszínházban játsszák majd a Vágy-estet, utána március 5-én újabb turnéra indulnak. Ez az évad a vendégszereplések évada is, hiszen tavaly októberben Mexikóban aratott nagy sikert az együttes, most pedig a Baltikumba készülnek, három előadást tartanak, Vilniusban és Rigában is fellépnek a Carmina Buranával és a Don Juannal. A kultúrpolitikai huzavonák idején még inkább arra koncentrálnak, hogy bizonyítsanak itthon és külföldön is. A balti turné után immár harmadik alkalommal Brüsszelbe készülnek, ott is műsoron lesz a Carmina Burana. A belga turné után Oroszországba indulnak, ahol 14 várost érintő vendégfellépés-sorozat vár rájuk. Habarovszkban és Vlagyivosztokban kezdenek, majd onnan jönnek visszafelé nyugatra egészen Volgográdig. Soha sem jártak ezen a területen, a szervezést kicsit beárnyékolja a koronavírus miatti frász, de folyamatosan figyelik és értékelik a helyzetet.

A másfél hónapos turnésorozat után Joseph Tmim tart mesterkurzust a társulatnak, mely fellép majd a veszprémi Tánc Fesztiválján is: a Bernarda Alba házával május 20-án nyitják a seregszemlét.

H. Zs.