04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

A szent szűz atomjai
2020.02.24 - tiszatáj

NAGY SIKER A MOHÁCSI TESTVÉREK JOHANNA-ŐSBEMUTATÓJA SZEGEDEN

A száz évvel ezelőtt szentté avatott Johanna élettörténete csupán az apropót adta a Mohácsi testvéreknek ahhoz, hogy örökzöld témákról, a szabadságról, egyén és hatalom viszonyáról, politikai játszmákról, árulásról és más emberi gyarlóságokról beszéljenek. A Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában a zenével fűszerezett, Monty Python-szerű humorral kacagtató előadás próbára teszi a néző figyelmét, mégis nagy siker.

Ez még nem az! – mondják a szereplők, ahogy egymás után dobolva, csörömpölve beszivárognak a kisszínház szinte üres színpadára, Khell Zsolt jelzésszerű díszletébe, ahol olajos hordó, US Army-feliratú zöld katonai szállító ládák, székek, hangszerek, mindenféle szedett-vedett holmi teremti meg a játékteret. A „lármának” gongütés és az „Ez már az!” felkiáltás vet véget, kezdődhet a játék. Barnák László, akit kollégái színigazgatóként köszöntenek, arra biztatja a nézőket, hagyják csak bekapcsolva az okostelefonjaikat, okosóráikat, mindent, ami okos rajtuk. Azt is megígérik: hazudni fognak Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz igaz történetéről „egyetlen kimerítő, unalmas, ótvar hazug részben”. Hazudni, mert senki sem tudhatja az igazságot. Indításképp elmesélik: Johanna ugyanúgy nőtt fel, mint bármelyik tucatszent. Mint mondjuk Keresztelő Szent János, Szent Özséb és Szent János apostol, az evangélista, akikről fel is villantanak egy-egy vicces jelenetet.

Johanna Monty Python-stílusban születik meg: karddal és lobogóval a kezében, komplett harctéri fegyverzetben bújik elő fiút remélő vajúdó édesanyja pocakjából. A kosztümöket tervező Remete Krisztina is jelzésszerű jelmezeket kreált, tulajdonképpen csak Johanna ruháit dolgozta ki alaposabban. Ágoston Katalin ideális választás a címszerepre, nem csak kislányos külseje miatt, sokkal inkább azért, mert hihetetlen energiával, átéléssel képes megmutatni az egyszerű parasztlány mindenen átsugárzó naiv hitét. Még a kabaréba illő jelenetekben is meg tudja állni, hogy elnevesse magát, a végén pedig némán folynak a könnyei, ami különös kontrasztját adja az abszurd bolondozásnak.

 

 

Mivel mindenki más több szerepet is játszik, nincsenek nagyívű alakítások, pár perces felvillanásokban kell megragadni a figurák lényegét. Csorba Kata például Johanna várandós édesanyját éppúgy hatásosan jeleníti meg, mint a jövőbe tekintő álomszerű jelenetben a vacsoraasztalnál ücsörgő képzeletbeli lányát. Kárász Zénó falusi plébánosként ugyanolyan karakteres, mint féltékenységében a dauphint majdnem megmérgező szakácsként. Jakab Tamás Johanna korlátolt apját is azzal az ellenállhatatlan humorral képes életre kelteni, mint a szüzességi vizsgálatot saját kezűleg elvégző, folyton intrikáló katolikus főpapot. Jók a többek is, tetszett Fekete Gizi unott, cinikus, öreg bábája, Borovics Tamás mint Johanna indulatos, hímsoviniszta képzeletbeli férje, aki családi beszélgetés helyett inkább tévézne, Poroszlay Kristóf bénázó mesterlövésze, Pálfi Zoltán meghökkent János apostola, Szegezdi Róbert tétova Károlya.

A Mohácsi testvéreknek a Johanna-sztori csak a kiindulópont, úgy is mondhatnánk, az ugródeszka, rögtön az előadás kezdetén jelzik: ne várjon a néző hiteles történelmi tényeket. Nem olyan unalmas, ma már szinte érdektelennek tűnő historizálást kap a néző, mint amivel például G. B Shaw közismert drámája próbálkozott, hanem Jeanne d’Arc életrajzának szabadon kezelt, fikcionalizált, kifordított, abszurd, mai olvasatát, amiben az alcímben megfogalmazott kitétel a fontosabb: maradjunk már emberek. Mohácsi István sziporkázó nyelvi humorának köszönhetően majdhogynem kabaréjelenetek láncolataként is felfogható az előadás, sok benne a mai poén, stand-up comedybe illő kiszólás. Mindezt azonban szünet nélkül, 140 percben zúdítják a közönségre, márpedig másfél óra után már lankadhat a néző figyelme. A rendező, Mohácsi János bizonyára épp ennek kivédésére talált ki olyan sok színpadi akciót, hatásos effektust.

A legfőbb effektus maga a zene: Kovács Márton muzsikus társaival, Móser Ádámmal, Préda-Kovács Zsolttal és Vígh Istvánnal végigzenéli az előadást. Hol felváltva szólóban, hol pedig különböző felállásban lehet hallani a tangóharmonikát, a hegedűt, a klarinétot, a különböző csengőket, csörgőket, gongokat. A színészek is folyamatosan beszállnak: Medveczky Balázs profi dobosokat megszégyenítő intenzitással döngeti a nagy olajos hordót, Csorba Kata az ütött-kopott zománc fazekat püföli. Mindenki azzal erősíti a ritmusszekciót, ami a keze ügyébe kerül: marmonkannával, faládával, székkel, edénnyel.

 

 

Az előadás csapatépítő hangulata kicsit a Nemzeti Színházban látott legendás Mohácsi-produkcióéra emlékeztet. Az Egyszer élünk… persze egyszeri és megismételhetetlen, teljesen más a mostani téma is, de ami ugyanaz: a közösségteremtő szándék, a cinkos összekacsintás a nézőkkel. Noha nincs benne direkt aktuálpolitizálás, a humorpatronok naprakész közéleti tájékozottság, tréningezett asszociációs készség nélkül aligha robbannak, az állammal, az egyházzal, a szabadsággal és a hittel kapcsolatos utalások is nehezebben érthetők.

Miután elmondták az élettörténetéből levonható mai tanulságokat, Mohácsiék Johannát végül egy álomszerű jelenetben az elképzelt jövőbe repítik. Ül az egykori harcos szűz a vacsoraasztalnál a nagy családjával, férjével és négy gyermekével, akik beszélgetés helyett inkább tévéznének. Amikor mégis megindul a beszélgetés, abban sincs köszönet, a macsó apa bőszen magyarázza a gyerekeinek: „Anyátok nem harcolt a háborúban, csak a zászlót vitte.” Végül is nem ölt meg, még csak meg sem sebesített senkit. Johanna lánya az apja pártját fogja, mert ugyanazt tanulták a női szerepekről az iskolában, amit ő is képvisel: „A gyermektelen nők Franciaország pusztulásának csírái.” A beszélgetésből indulatos veszekedés kerekedik, a felvillantott jövőből Johanna visszamenekül a „valóságba”, a család helyett inkább a máglyahalált választja.

Hiába értünk vele egyet, a végén mégis kissé didaktikusnak hat a prédikáció arról, hogy mindannyiunkban van egy pár atomnyi Jeanne, és ma is van miért hőzöngeni, randalírozni. „Mert vannak, akik a néptől kapott hatalmukkal visszaélve orbitális vagyonokat harácsolnak össze, közben meg porrá égetik az ország jövőjét.” Ki lehet ezeket mondani, de nagyjából erről szólt az egész előadás. A társulat dalos, dobolós fináléja önmagában is hatásos és lélekemelő.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói

 

Kapcsolódó írásunk:

„A színház a konfliktus temploma” (Mohácsi János a rendhagyó szegedi Johanna-ősbemutatóról) >>>


Címke: , , , , , , ,
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

CORPUS CHRISTI
Határozott cselekmény-és karakterívvel bír ugyan Jan Komasa vallásdrámája, legnagyobb tartalékait azonban impressziókra húzott, epizodikus felépítésű pillanatok jelentik. A Corpus Christi nemcsak szerzői filmes jegyekkel zsonglőrködik kiválóan, univerzális érvényű látlelet hiábavaló megváltásról és közösségi képmutatásról – a lengyel új film egyik aktuális képviselője nemcsak az elmúlt évtized legjobb valláskritikus műveinek sorába illeszkedik, más témákat is pedzeget… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.03.26 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A NUNKI BAY STARSHIP TAGJAIVAL
A budapesti űrpop zenével foglalkozó Nunki Bay Starship új zenei világba utaztatja hallgatóit, hiszen nemigen találkozhatunk hasonló fúziós zenei műfajjal a környéken. Neo-pop-funk-soul? Legyen multidimenzionális brainpop! A kvartett már fellépett az Akvárium Klubban, az A38 és legutóbb a Trafó House-ban, valamint már néhány fesztiválon is bizonyították, eklektikus hangzásuk érdemes a figyelemre, hiszen irtóra eredeti… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő