07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Apró pontok a rengetegben
2020.02.21 - tiszatáj

SÖTÉT VIZEKEN

Noha gyakran szokás a queer cinema amerikai reprezentánsaként (Bálványrock, a Távol a mennyországtól Fassbinder-variációja, Carol) lajtstromozni Todd Haynes-t, a direktor olykor szívesen evez műfaji vizekre. 3 évvel ezelőtt vaudeville-esztétikát hangolt össze a ’70-es évek formavilágával a gyermekszemszöget bevető Wonderstrucknál, kurrens dobása pedig karrierjének talán legtisztább műfajisággal bíró tétele.

Midcult, vagyis szerzői zsánerfilm ugyan a Sötét vizeken, de közel 130 perces játékidejében inkább a tradicionális öntőformák, mint az egyéni hangok dominálnak, ám szerencsére ez senkit nem riaszthat el az élvezettől, jószerivel egyetlen pillanatig sem tudunk unatkozni a látottakon. Nathaniel Rich 2016-os, a The New York Times Magazine-ben publikált cikke derekasan áll Haynes másik rendszeres témájának szolgálatába – újfent az amerikai társadalom visszásságait illeszti nagyító alá, a vallási fanatizmussal manipulált Elkülönítve Julianne Moore-főfigurája, valamint a Carol leszbikus vonzalmukat a konzervatív-polgári Újvilág elől rejtegető hölgyei után az itteni főszereplő, a céges ügyvéd Robert Bilott is a ledönthetetlen struktúrák árnyoldalára bukkan.

Fordulópontját azonban korántsem az ún. issue based-tematika jelzi, Haynes nem egy újabb A bennfentes, Kellemetlen igazság vagy Michael Clayton biflázásában érdekelt – a Sötét vizeken egyfelől fontos kérdéseken időző társadalmi problémafilm, ám ideje jelentős részében főalakja tántoríthatatlanságára, hovatovább, megszállottsággá fajuló nyomozására fektet hangsúlyt. Mark Ruffalo nagyszerűen játssza az értelmiségiként, helyesebben a nagyvállalatokat képviselő Taft, Stettinius & Hollister jogi csinovnyikjaként induló, fehérgallérosból lassan kékgallérossá alakuló karaktert. Sosem fordít hátat szakmájának, általa kiderül, létezhet átjárás a kisembereket zsigerelő establishmentből a munkásmiliőbe, így, bár ez kevéssé hangsúlyos, a történet osztályellentéteket old fel, hősünk levedli a felettes hatalom tekintetét és önzetlenül önmaga, olykor családja érdekei elé helyezi a nála alacsonyabb sorúakért vívott harcot.

 

Jogi drámaként, pár jelenet erejéig tárgyalótermi filmként szintén ügyesen muzsikál a Sötét vizeken: a Ruffalo alakította Robert Bilott pitbullként szimatol, újságcikkek, magazinborítók halmában bogarászgat, krimibe illően próbálja összeilleszteni a nagy kirakós darabkáit. Bilott a DuPont gigászi vegyipar-konglomerátumával néz szembe, a cselekmény legfőbb állítása szerint pedig a cég csápjai polipként érik el a dolgozó amerikai kisembert, kiszolgáltatottá téve őket – így jár a Bilottot ingerülten felkereső, a tehenei pusztulását tehetetlenül szemlélő gazda, Wilbur Tennant is. Farmerként tejet, sajtot, később roston sült húst, vagyis élelmet állítana elő az állataiból, fenntartaná a családját, ellátná a nejét és két lányát, ám a multicég rákkeltő vegyületet, perfluoroktánsavat (PFOA) enged a west-virginiai vizekbe: a szennyezettség miatt az állatok elpusztulnak, oda a napi, saját kézzel megteremtett betevő. Pontosan ilyen triviális részletekből érezzük, miről is regél valójában Haynes igaz története: a kisembernek bíznia kellene az őt szolgáló vállalatokban, melyek egyenesen az Amerikai Álom alapkövei, de ez képtelenség, a dédelgetett vágy rémálomba fordult, a teflongyártók a hadiipar ellátása után serpenyők bevonását is célul tűzték ki, azaz a mindennapi élet tevékenységeibe is beférkőzött a nagyvállalatok toxikus üzleti szemlélete.

Újabb veszélyforrás, hogy a Sötét vizeken szerint az Egészségügyi Hivatal még csak nem is tudott a káros anyag létéről, így azt vallja, a kisember – lévén még kevésbé tudhat a szervezetbe jutó PFOA-ról, mint az azt vizsgáló öltönyösök – önként és dalolva nyeli a mérget. Vagyis a DuPont, a multinacionális közeg láthatatlanul hajtja igába az elvileg segítésükre kijelölt köznépet, tehát az amerikai mítosz individualizmusa, a két kézzel végzett kemény munka gyümölcse szenved csorbát. E népelégedetlenség hangja lesz Bilott és a direktor rajta keresztül is tovább fejtegeti az egyén kontra vállalat lerágott csontnak tűnő ellentétét: a Sötét vizeken ilyenkor prímán úszik át a paranoiathrillerek területére, az ügyvéd csaknem olyan kiszolgáltatott, mint védencei, vagyis az Alan J. Pakula dirigálta Az elnök emberei félelemmel teli légköre hatja át a sztorit. John Grisham-krimikbe illő hősi szimatolás helyett a Ruffalo alakította jogász nem válik Atticus Finch-csé (Ne bántsátok a feketerigót!), inkább az épp a színész részvételével is készült, Fincher-féle Zodiákus detektív-örököseként lép elénk: Bilott nemcsak azért helyeződik az átlagemberek szintjére, mert szolidáris velük. Fél, remeg a keze, leteríti egy pánikroham, szerető családja, különösen vallásos felesége egyre többet aggódik – miközben az ügyvéd 17 éven át küzd a farmerek és saját igazáért, a világ átalakul, az öreg Tennant megfertőződik és meghal, Haynes az ólmos, vigasztalan idő múlására is reflektál.

 

 

Fagyos, kék, néha szürkésfehérbe forduló képek szimbolizálják Bilott reménytelennek tűnő szélmalomharcát, mellyel szemben óriási kontrasztot alkotnak a családi snittek simogatóan sárgás fényei. Haynes operatőre, Edward Lachman épp Az elnök embereit fotografáló, a sötétség hercegének nevezett operatőr, Gordon Willis szellemiségét követve gyakran szűk terekbe, garázsokba, autóba száműzi a főalakot, újfent rátelepítve a paranoiát, de nagytotálok komponálásában is jeleskedik. Parkersburg holt vidékként, csaknem poszt-apokaliptikus ipari senkiföldjeként húzódik, ameddig a szem ellát. Hideg vízű, méregtől hemzsegő folyók, gallyak, köd, vacogáskeltő barátságtalan időjárás vagy éppen közösségi házak előtt üldögélő, utcákon kóborló munkanélküliek képsorai telepednek a városra örök nukleáris télként. (Lachman snittjei olykor Michael Moore szülővárosa, a michigani Flint vágóképeire hajaznak a Roger és énből, a Kóla, puska, sültkrumpliból vagy a Fahrenheit 11/9-ből – az utolsónál épp a szennyezett víz jelent közös tematikai pontot.) Remekül beszél kilátástalanságról a rendező vizuális nyelven: a Sötét vizekenben az átlagember kis ponttá zsugorodik a ledönthetetlen rendszer előtt, a békés família-vacsorát gyorsan egy zöldbe, feketébe bugyolált kétségbeesés-epizód váltja fel férj és feleség között, a győzelminek hitt pillanatokat egy-egy kellemetlen meglepetés cáfolja. Az elpusztult jószágok deformálódott testrészei, fekete fogai a prosperálás földjének imágóját vetik szét, a Take Me Home, Country Roads optimista dallamai radikális ellentétben állnak egy-egy nyugat-virginiai pillanatképpel.

 

 

Haynes néha képtelen eloldalogni a kliséktől, Tim Robbins vagy Bill Pullman jogi figuráit a közhelyes presztízsdrámák szellemében nagy beszédekre, teátrális színvallásokra kényszeríti (de nem járatja le őket és rajtuk kívül Anne Hathaway feleségkaraktere, valamint Bill Camp kétségbeesett gazdája még emlékezetesebbek), ekképpen a Sötét vizeken csak részben válhat szerzői, paneleket zárójelező jogi drámává, mégis, inkább a bizonytalan hadviselés uralja, mint a nagy fáradsággal kivívott diadal érzete. Noha Robert Bilott 2015-től három pert is nyer a DuPont ellen, a vállalat máig él és virul, így az ügyvéd csak küzdve küzdeni és bízva bízni tud, vérét, verejtékét és remegő-görnyedt testét viszi a vásárra. Lekerül a fókusz a nagyvállalatokról és végül teljesen ismerős nyűgök jelennek meg elképesztő részletességgel, a Sötét vizeken pontosan ettől válik thrillerbe illő hatásmechanizmussal és ügyes vágói megoldásokkal élő torokszorító élménnyé.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Dark Waters, 2019

Rendező: Todd Haynes

Szereplők: Mark Ruffalo, Anne Hathaway, Tim Robbins, Bill Pullman, Bill Camp

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő