Debreczeny György: Kollázs a [Tandori-]kollázsokból
mi az ami itt marasztalt?
hogy csillag vezet havazás?
vagy valahonnan valaki lekiáltott nekem?
rám kiáltottak sírkeresztek
szörny-megszokások?
de bármily teljes a szó
az még csak szavalás?
az ember eléldegél halálra halogatva?
az egy szál meztelen villanykörtét
el kell felejtenem?
[…]
a végén kagylókonzervet is
felcsigázott kagylók
meséljetek rólam ha tudtok
egy szeplőnek öltözött nőnek
akivel jellegzetesen történik meg
egy pillanat
kiugrik borért meg ropiért
hadd lenne jelen távollétében
lesz-e amit még végig kell élnie
amíg csak telik az idő
elnézi a faleveleket a földön
és Angliában először lát lóversenyt
élőben
álmában két szót összevét
de a kútágas ösztövér
a gém pediglen hórihorgas
a görcs ezúttal fejfájással indult
de aztán inkább nyaralni ment
és nem is lett semmi baj
döbbenten hallgatta a hangzavar
a csendet
megnézte hogyan jönnek a szeplők
sorjában
az út kiszélesedett a gömbakácok alatt
és egyre több szeplő lett szereplő
hosszú álom végén az ismeretlen
minden szeplővel megismerkedett
pedig ők csak kiugrottak
borért meg ropiért
de a végén kagylókonzervet is hoztak
ideje hát hogy meséljenek
rólam
ha tudnak
mintha dőzsölnél
hogyan lehet létezni?
a létezés által bűvöl
vagyis bővül a cselekmény
nagyon olvasott illetők
belemosódtak egy koanba a teraszon
a sorok elindultak és elálltak
egy jó regényíró most hazaküldené
honoráriumát
egy helyben állna és emelkedne
mert fontos az emelkedettség
meglátogatjuk a szavak temetőjét
csak meg kell húzni valami zsinórt
és ott maradni az ürességben
ne mondd hogy szóltam vagy nem szóltam
miért nem lehet elmondani
Tandori lófogadási élményeit is
lehetne ez egy megtisztított költemény
azt mondta: halálom is mindenki-sziget
nagyon olvasott illetők nagyon írtak
jól megvagyok veletek velük
de még jobban megvagyok
(meggy vagyok) nélkületek
de vajon könnyebb lesz-e a nehézség?
nem is tudom hogyan mondjam el
hallgatásomat a teraszon
fel nem libbent madárszárny
vigyázz magadra
jó ha megvan mindkét szemünk
folytatom majd csak lesz valahogy
a szemedet szúrja ez a tér s mintha
dőzsölnél vagyis dörzsölnéd
mindig a kalapkérdésekhez érkezünk
kalap vagy sapka
vagy esernyő
aztán veszek még egy üveg bort
ki vagyok én neked nyájas olvasó?
(véletlenül nyálast írtam
de még idejében kitöröltem)
a te madarad énekel
ott az ürességben?
szeretem a hasábburgonyát
és hoztam a Hunyady térről kolbászt
idegen lenne az ember a világon?
válasz nélkül
mi az ami itt marasztalt?
hogy csillag vezet havazás?
vagy valahonnan valaki lekiáltott nekem?
rám kiáltottak sírkeresztek
szörny-megszokások?
de bármily teljes a szó
az még csak szavalás?
az ember eléldegél halálra halogatva?
az egy szál meztelen villanykörtét
el kell felejtenem?
miért nem lehetünk ingujjban
vagy mint a galóca piros kalapban?
Szpéró enni kezdi a hajamat
lenéz rám és felismer engem?
mindegy hogy ki mit kiabál
kis török temetőben?
nem megyek sehova és nem telefonálok?
úgy állok mint aki tényleg áll valahol
egy kimondottan borús napon?
kelljen beszélni amikor
nem mondható a szó?
egy idegen városban
valami változni kezdett énvelem?
foglalkozásom a fájdalom?
találomra kell elmondanom a szöveget?
alig leplezhető de leleplezhető
a rózsaszirom?
minden kérdés válasz nélkül marad?