Tiszatájonline | 2020. február 13.

Debreczeny György: Kollázs a [Tandori-]kollázsokból

mi az ami itt marasztalt?
hogy csillag vezet havazás?
vagy valahonnan valaki lekiáltott nekem?
rám kiáltottak sírkeresztek
szörny-megszokások?
de bármily teljes a szó
az még csak szavalás?
az ember eléldegél halálra halogatva?
az egy szál meztelen villanykörtét
el kell felejtenem?
[…]

a végén kagylókonzervet is

felcsigázott kagylók

meséljetek rólam ha tudtok

egy szeplőnek öltözött nőnek

akivel jellegzetesen történik meg

egy pillanat

kiugrik borért meg ropiért

hadd lenne jelen távollétében

lesz-e amit még végig kell élnie

amíg csak telik az idő

elnézi a faleveleket a földön

és Angliában először lát lóversenyt

élőben

álmában két szót összevét

de a kútágas ösztövér

a gém pediglen hórihorgas

a görcs ezúttal fejfájással indult

de aztán inkább nyaralni ment

és nem is lett semmi baj

döbbenten hallgatta a hangzavar

a csendet

megnézte hogyan jönnek a szeplők

sorjában

az út kiszélesedett a gömbakácok alatt

és egyre több szeplő lett szereplő

hosszú álom végén az ismeretlen

minden szeplővel megismerkedett

pedig ők csak kiugrottak

borért meg ropiért

de a végén kagylókonzervet is hoztak

ideje hát hogy meséljenek

rólam

ha tudnak

mintha dőzsölnél

hogyan lehet létezni?

a létezés által bűvöl

vagyis bővül a cselekmény

nagyon olvasott illetők

belemosódtak egy koanba a teraszon

a sorok elindultak és elálltak

egy jó regényíró most hazaküldené

honoráriumát

egy helyben állna és emelkedne

mert fontos az emelkedettség

meglátogatjuk a szavak temetőjét

csak meg kell húzni valami zsinórt

és ott maradni az ürességben

ne mondd hogy szóltam vagy nem szóltam

miért nem lehet elmondani

Tandori lófogadási élményeit is

lehetne ez egy megtisztított költemény

azt mondta: halálom is mindenki-sziget

nagyon olvasott illetők nagyon írtak

jól megvagyok veletek velük

de még jobban megvagyok

(meggy vagyok) nélkületek

de vajon könnyebb lesz-e a nehézség?

nem is tudom hogyan mondjam el

hallgatásomat a teraszon

fel nem libbent madárszárny

vigyázz magadra

jó ha megvan mindkét szemünk

folytatom majd csak lesz valahogy

a szemedet szúrja ez a tér s mintha

dőzsölnél vagyis dörzsölnéd

mindig a kalapkérdésekhez érkezünk

kalap vagy sapka

vagy esernyő

aztán veszek még egy üveg bort

ki vagyok én neked nyájas olvasó?

(véletlenül nyálast írtam

de még idejében kitöröltem)

a te madarad énekel

ott az ürességben?

szeretem a hasábburgonyát

és hoztam a Hunyady térről kolbászt

idegen lenne az ember a világon?

válasz nélkül

mi az ami itt marasztalt?

hogy csillag vezet havazás?

vagy valahonnan valaki lekiáltott nekem?

rám kiáltottak sírkeresztek

szörny-megszokások?

de bármily teljes a szó

az még csak szavalás?

az ember eléldegél halálra halogatva?

az egy szál meztelen villanykörtét

el kell felejtenem?

miért nem lehetünk ingujjban

vagy mint a galóca piros kalapban?

Szpéró enni kezdi a hajamat

lenéz rám és felismer engem?

mindegy hogy ki mit kiabál

kis török temetőben?

nem megyek sehova és nem telefonálok?

úgy állok mint aki tényleg áll valahol

egy kimondottan borús napon?

kelljen beszélni amikor

nem mondható a szó?

egy idegen városban

valami változni kezdett énvelem?

foglalkozásom a fájdalom?

találomra kell elmondanom a szöveget?

alig leplezhető de leleplezhető

a rózsaszirom?

minden kérdés válasz nélkül marad?