08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Kiss Judit Ágnes: Almamag
2020.02.12 - tiszatáj

Az új NAT nem a legégetőbb probléma mostanában Magyarországon. Még csak nem is a legégetőbb az oktatásban. Inkább csak utolsó (reméljük, utolsó) csepp a pohárban. Nem lehet kontextus nélkül vizsgálni, különben tényleg érthetetlen hőzöngésnek tűnik „a hazafias nevelés” ellen.

A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem nyilvánította az oktatást és/vagy a kultúrát húzóágazatnak. Azaz nem nagyon fordított rá komolyabb összeget. Az oktatási reformok is nagyjából megrekedtek a szabad tankönyvválasztásnál (nyilván remek piac volt), vagy annál, hogy alsóban ne osztályozzanak és ne buktassanak a tanárok, arról viszont már nem esett szó, hogy mégis mi a nyavalyát csináljanak, amikor harminc gyerekkel kellene azonos tempóban haladni.

Az új NAT csak egy része annak a folyamatnak, amely visszavezetné az oktatást a klasszikus poroszos rendszerbe, amely a diákot a tanítás passzív elszenvedőjévé teszi, a tanárt pedig rosszul fizetett szolgává silányítja, ráadásul olyan szolgává, akinek folyamatosan bizonygatnia kell, hogy hűségesen és alázatosan végzi a munkáját.

A NER (milyen jó, hogy ennyi betűszó kezdődik újabban N-nel!) bevezetése óta a tanári életpályamodell a sokat híresztelt fizetésemelés mellett (amely a tanári béreket a nevetségesről a röhejesre emelte) növekvő óraterheket jelentett kötelező 36 órás benntartózkodással, sokkal több adminisztrációt, a nem tanítással töltött idő buzgó igazolását és a túlórák letagadását, portfóliót, PÖCS-ről BECS-re átnevezett belső és ilyen-olyan külső ellenőrzéseket. Az iskoláknak többek között a gazdasági önállóság és szabad igazgatóválasztás jogának elvesztését, a vacak kísérleti tankönyvek kötelezővé tételét. A diákok számára pedig egyre több lexikális tananyagot, és kötelező jelenlétet délután négyig.

A NAT csak a tanári szabadság megnyirbálásának újabb lépése – a könnyebb irányíthatóság végett.

„Felség, az ön iskoláiban ma reggel 8-kor mindenki Napóleonról tanul!” Jó esetben egy alaptanterv pedagógiai elveket, célokat, kulcskompetenciákat határoz meg, ezeket iskolatípusokra bontva részletesebben tárgyalja a kerettanterv, és az adott iskolák magukra szabják a helyi tantervekben, amelyekből a tanár a saját preferenciái alapján és az osztályt ismerve megírja a saját tanmenetét. Ez a NAT viszont nincs messze attól, hogy órára lebontsa, mit tanítsanak reggel 8-kor a felség iskoláiban. Nem az baj, hogy valaki Wasst tanít és Kertészt nem, vagy fordítva, hanem hogy az egyikre kötelezhetik, a másikat pedig nem teszik lehetővé. Takaró Mihály húsz éve is Wass Albertet és Herczeg Ferencet tanította, várható volt, hogy amint lehet, az iskolai kánonba emeli. („Ha hozzáfér, hát megteszi, bizisten, rút hiba!”) A baj már akkor is az volt, hogy rólam viszont –  kollégaként – panaszt tett Konrád tanítása miatt, most pedig – döntéshozóként – ellehetetleníti például a kortárs irodalom oktatását. Hiszen növekvő tananyag (az érettségin a hat teljes életmű helyett már tíz lesz!) és a csökkenő óraszámok mellett nem marad már rá idő. Ahogy a frontális oktatáson kívül semmire. A kooperatív technikák ugyanis lassabbak, időigényesebbek. Ahogy a demokrácia kevésbé hatékony döntéshozás terén a diktatúránál.

Az iskolák amúgy is a kimenetre koncentrálnak – a középiskolában az érettségire.

Ezt veszik át a diákok is. Így söprik le a kreatív feladatokat: „Ez miben segít nekem majd az érettségin?”, és többször pattantam le róluk a kooperatív technikáimmal: „A tanárnő csak diktálja le, mi kell a tételekhez!”

Már maga az irodalom kronologikus oktatása is diákellenes, hiszen az első évben kell ötszáz éves szövegekkel küzdeniük, noha a nyelvi kompetenciájukat ez meghaladja. Bár az utolsó évben boldogan rátalálnak az avantgárdra és a huszadik századi irodalomra, közben rohanva készülünk az érettségire, és mire esély teremtődne az olvasóvá nevelésre, elballagnak. (De hát a csúcson kell abbahagyni.)

Aki a kezébe vett már tizenegyedik osztályos irodalomkönyvet, látja, hogy magában foglalja a 19. század második felének teljes magyar és világirodalmát, sőt a Nyugatot is. Ezt egy nagyon motivált és nagyon jó képességű osztály többé-kevésbé meg tudja tanulni egy év alatt. Nekem a tavalyi év erre volt elegendő: Petőfi, Arany, Madách, Ady, Babits.

A tanárok persze megtalálják a kiskapukat. Aki fontosnak tartja a kortárs irodalmat, beviszi Csokonai kapcsán Esterházyt, Vörösmartyhoz Tóth Krisztát, Petőfihez Petrit.

És aki nem szereti Wasst, megtanítja ugyan, de elmondja azt is, mi vele a baja. Ha bekamerázzák a termet, megoldják azt is. Szigorúbb ötéves tervek? Több szabotázs. Az új NAT nem az élettel összeegyeztethetetlen betegsége az iskoláknak. Csak irritáló, mint a fogak közé szorult almamag. Egy olyan ember szájában, aki gyógyíthatatlan degeneratív betegségben szenved.

A huszonegyedik században nem itt kellene tartania az oktatásnak. Ami most van, nem becsüli meg sem a diákot, sem a tanárt. De a célra kiválóan alkalmas: képzetlen, vezethető, szólamokkal hergelhető masszát alakít fásult, gépies szolgák irányításával. Ehhez most az új alaptanterv a szentesített eszköz.

(A szerző író, tanár)

 

Jenei Gyula Hisztériakeltés című írását vitaindítónak szánjuk a NAT irodalmat, irodalomtanítást érintő változásairól és a magyar irodalomoktatás helyzetéről, melyhez várjuk irodalmárok, pedagógusok hozzászólásait a szerk@tiszatajonline.hu címen. (A szerk.)

További hozzászólások >>>


Címke: , , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő