02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Kiss Judit Ágnes: Almamag
2020.02.12 - tiszatáj

Az új NAT nem a legégetőbb probléma mostanában Magyarországon. Még csak nem is a legégetőbb az oktatásban. Inkább csak utolsó (reméljük, utolsó) csepp a pohárban. Nem lehet kontextus nélkül vizsgálni, különben tényleg érthetetlen hőzöngésnek tűnik „a hazafias nevelés” ellen.

A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem nyilvánította az oktatást és/vagy a kultúrát húzóágazatnak. Azaz nem nagyon fordított rá komolyabb összeget. Az oktatási reformok is nagyjából megrekedtek a szabad tankönyvválasztásnál (nyilván remek piac volt), vagy annál, hogy alsóban ne osztályozzanak és ne buktassanak a tanárok, arról viszont már nem esett szó, hogy mégis mi a nyavalyát csináljanak, amikor harminc gyerekkel kellene azonos tempóban haladni.

Az új NAT csak egy része annak a folyamatnak, amely visszavezetné az oktatást a klasszikus poroszos rendszerbe, amely a diákot a tanítás passzív elszenvedőjévé teszi, a tanárt pedig rosszul fizetett szolgává silányítja, ráadásul olyan szolgává, akinek folyamatosan bizonygatnia kell, hogy hűségesen és alázatosan végzi a munkáját.

A NER (milyen jó, hogy ennyi betűszó kezdődik újabban N-nel!) bevezetése óta a tanári életpályamodell a sokat híresztelt fizetésemelés mellett (amely a tanári béreket a nevetségesről a röhejesre emelte) növekvő óraterheket jelentett kötelező 36 órás benntartózkodással, sokkal több adminisztrációt, a nem tanítással töltött idő buzgó igazolását és a túlórák letagadását, portfóliót, PÖCS-ről BECS-re átnevezett belső és ilyen-olyan külső ellenőrzéseket. Az iskoláknak többek között a gazdasági önállóság és szabad igazgatóválasztás jogának elvesztését, a vacak kísérleti tankönyvek kötelezővé tételét. A diákok számára pedig egyre több lexikális tananyagot, és kötelező jelenlétet délután négyig.

A NAT csak a tanári szabadság megnyirbálásának újabb lépése – a könnyebb irányíthatóság végett.

„Felség, az ön iskoláiban ma reggel 8-kor mindenki Napóleonról tanul!” Jó esetben egy alaptanterv pedagógiai elveket, célokat, kulcskompetenciákat határoz meg, ezeket iskolatípusokra bontva részletesebben tárgyalja a kerettanterv, és az adott iskolák magukra szabják a helyi tantervekben, amelyekből a tanár a saját preferenciái alapján és az osztályt ismerve megírja a saját tanmenetét. Ez a NAT viszont nincs messze attól, hogy órára lebontsa, mit tanítsanak reggel 8-kor a felség iskoláiban. Nem az baj, hogy valaki Wasst tanít és Kertészt nem, vagy fordítva, hanem hogy az egyikre kötelezhetik, a másikat pedig nem teszik lehetővé. Takaró Mihály húsz éve is Wass Albertet és Herczeg Ferencet tanította, várható volt, hogy amint lehet, az iskolai kánonba emeli. („Ha hozzáfér, hát megteszi, bizisten, rút hiba!”) A baj már akkor is az volt, hogy rólam viszont –  kollégaként – panaszt tett Konrád tanítása miatt, most pedig – döntéshozóként – ellehetetleníti például a kortárs irodalom oktatását. Hiszen növekvő tananyag (az érettségin a hat teljes életmű helyett már tíz lesz!) és a csökkenő óraszámok mellett nem marad már rá idő. Ahogy a frontális oktatáson kívül semmire. A kooperatív technikák ugyanis lassabbak, időigényesebbek. Ahogy a demokrácia kevésbé hatékony döntéshozás terén a diktatúránál.

Az iskolák amúgy is a kimenetre koncentrálnak – a középiskolában az érettségire.

Ezt veszik át a diákok is. Így söprik le a kreatív feladatokat: „Ez miben segít nekem majd az érettségin?”, és többször pattantam le róluk a kooperatív technikáimmal: „A tanárnő csak diktálja le, mi kell a tételekhez!”

Már maga az irodalom kronologikus oktatása is diákellenes, hiszen az első évben kell ötszáz éves szövegekkel küzdeniük, noha a nyelvi kompetenciájukat ez meghaladja. Bár az utolsó évben boldogan rátalálnak az avantgárdra és a huszadik századi irodalomra, közben rohanva készülünk az érettségire, és mire esély teremtődne az olvasóvá nevelésre, elballagnak. (De hát a csúcson kell abbahagyni.)

Aki a kezébe vett már tizenegyedik osztályos irodalomkönyvet, látja, hogy magában foglalja a 19. század második felének teljes magyar és világirodalmát, sőt a Nyugatot is. Ezt egy nagyon motivált és nagyon jó képességű osztály többé-kevésbé meg tudja tanulni egy év alatt. Nekem a tavalyi év erre volt elegendő: Petőfi, Arany, Madách, Ady, Babits.

A tanárok persze megtalálják a kiskapukat. Aki fontosnak tartja a kortárs irodalmat, beviszi Csokonai kapcsán Esterházyt, Vörösmartyhoz Tóth Krisztát, Petőfihez Petrit.

És aki nem szereti Wasst, megtanítja ugyan, de elmondja azt is, mi vele a baja. Ha bekamerázzák a termet, megoldják azt is. Szigorúbb ötéves tervek? Több szabotázs. Az új NAT nem az élettel összeegyeztethetetlen betegsége az iskoláknak. Csak irritáló, mint a fogak közé szorult almamag. Egy olyan ember szájában, aki gyógyíthatatlan degeneratív betegségben szenved.

A huszonegyedik században nem itt kellene tartania az oktatásnak. Ami most van, nem becsüli meg sem a diákot, sem a tanárt. De a célra kiválóan alkalmas: képzetlen, vezethető, szólamokkal hergelhető masszát alakít fásult, gépies szolgák irányításával. Ehhez most az új alaptanterv a szentesített eszköz.

(A szerző író, tanár)

 

Jenei Gyula Hisztériakeltés című írását vitaindítónak szánjuk a NAT irodalmat, irodalomtanítást érintő változásairól és a magyar irodalomoktatás helyzetéről, melyhez várjuk irodalmárok, pedagógusok hozzászólásait a szerk@tiszatajonline.hu címen. (A szerk.)

További hozzászólások >>>


Címke: , , , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő