05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Csangcsungi történet
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ

Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz.

Wang csupán a kortárs amerikai independent cinema legnagyobb sablonjait tologatja, hovatovább, mozija eleve ősi panelekből építkezik: Ozui hagyományokat tükröző, alapvetően drámaiatlan cselekményében A búcsú a Tokiói történet 21. századi variánsa. Ugyanúgy felbukkannak benne a generációs különbségek, illetve kulturális differenciák – noha Wangot rendkívül izgatja hősnője, pontosabban alteregója, Billi fizikai és belső utazása, a direktornő sajnos képtelen ütemmel felruházni a nagy potenciállal kecsegtető történetet. Fordulópontjai vagy szereplői jócskán beleivódtak a mainstreambe: kapunk szigorú anyát, reflektálatlan édesapát, illetve Nai Nai, a hősnőhöz igen közel álló nagymama is színre lép, hidat képezve a modern, vagyis Billi által magáénak vallott felfogás és a konzervatív értékek között. Persze, A búcsú – zökkenői dacára – az Awkwafina játszott főfigura karakterívére ügyel: gyökértelen, slampos, az életben helyét kereső 30 évesként a Pán Péter-nemzedék tagja, típusalakja és lődörgése a Frances Hától a Csajokon át a Fleabagig ismerős. Mégis, hiába rokonlelkek, sőt, kelti életre a színésznő Wang 6-7 évvel ezelőtti önmagát (ahogy a nagymama húgával ez konkrétan meg is történik), nem lángol a karakterben igazi tűz, csupán ide-oda lépked, belekerül a kínai-amerikai entikumforgatagba, holott a rendezőnő kezdeményező figuraként tekint rá.

 

 

Billi ugyanis rákban haldokló nagymamája után repül Csangcsungba és rokonai, szülei döntése ellenére próbál önállósulni, ám a felhőkarcolók, hotellépcső-labirintusok szegélyezte városban csak hajigálja őt a minimalizmust tévesen unalomra cserélő Lulu Wang-szkript. Családi vacsora, az unokafivér esküvője, valamint a szülőkkel való pengeváltások epizódjai folydogálnak lendület nélkül és e pillanatképek bámulásakor semmi olyan nem hangzik el, amiről ne volna tudomásunk. Függetlenség versus hagyománytisztelet összeférhetetlenségéről például rétegzetten, újszerűen szónokolhatna A búcsú, csakhogy ilyen téren is beéri a klisékkel: Lu Jian, a mama rideg tekintettel marasztalja el a lányát, aki részben ironikusan, részben feldúltan száll szembe az eggyel korábbi generáció nézőpontjával. Individualizmus és kollektivizmus összeütközésével ugyancsak ildomos lenne foglalkozni, pláne, hogy A búcsú New York-Csangcsung-tengelye révén nemzeti, sőt, globális szinte emelkedne két eltérő létfelfogás az egyediség-egyéniség vállalásáról, illetve tömegbe olvadásról („A kiálló szögek beütik.” – vallják a japánok), Wang azonban Billi emancipációján keresztül legfeljebb azt ábrázolja, mi történik a hősnővel, azt nem, hogyan, vagyis mi megy végbe benne. Igaz, a hősnő és Nai Nai határokon, emberöltőkön, könnyeken átívelő szeretete messze a film legerősebb pontja, a rendezőnő idővel e finomhangolt, melankolikus kapcsolatot is puszta információközléssé redukálja. Hiányoznak a tekintetekbe vésett konfliktusok, helyzetekből fakadó, moziszékbe szögező pillanatok – obligát pont volna az unokatestvér örömkönnyekkel átitatott házassága, de a lagzi is elvész a színpompában (mint az Awkwafinát ugyancsak felvonultató, kínos Rómeó és Júlia-parafrázissá vedlő Kőgazdag ázsiaiak), a Killing Me Softly apa-lány dalolászásában.

 

 

Néhány közel hibátlan szcénán azért megakadhat a szem. Hosszú hallgatás, voltaképpen passzív, finom humorral oldott beletörődés után Billi múlt és jelen identitásformáló erejéről kezd beszélni. Hagyományos alárendelt-szerepbe passzírozva, takarítás közben nyíltan a hideg matróna szemére veti, gyerekkorában, kínai gyökereinek birtokában az élete jószerivel csodával ért fel, míg az USA-ba költözés benne bizonytalanságokat okozva kényszerítette felnövésre. Látta, ahogy a régi, felnőtt, idős rokonai, barátai meghalnak, ezért foggal-körömmel ragaszkodik Nai Nai életben maradásához és a benne összpontosuló tovaszállt boldogsághoz: olyan határpillanat ez, mely nemcsak egy viccelődő, odamondó Billit, hanem egy érzékeny nőt villant fel és szintén nem egy fásult mamán, hanem egy, a költözésbe így-úgy valamelyest belerokkant felmenőn állapodik meg. Sőt, másra is lehet csettinteni – A búcsú ugyanis, kevés jó pillanatában még a hazugság természetrajzát is forszírozza. Nai Nai halálhírét ugyanis (kínai-amerikai Good Bye Lenin!-ként) az idős asszonyra váró sokk miatt nem merik közölni vele, az esküvő csupán porhintés, ürügy arra, hogy a rokonság utoljára lássa őt, vagyis a szeretet, az odafordulás eszményei rakódnak zárójelbe a diszharmóniát hirdető családi melodráma-narratíváért. Billi és az orvos dialógusa ennél is jobban elevenbe talál: utóbbi szerint füllentés, kegyes hazugság a rákbetegség titkolása, míg a főhősnő szerint a döntés – noha tényleg jó szándék vezérli – továbbra sem őszinteség, hanem egy utolsó hónapjait élő megvezetése lenne, így Lulu Wang e percekben valóban képes új színárnyalatokkal gazdagítani a betegségmelodrámákat.

Országokra, felfogásokra kiterjesztett műként ugyan nem üzemel túl jól A búcsú és privát nyűglődésekre fókuszáló nevelődéssztoriként is csak fenntartásokkal tanácsos bólintani rá, lehetetlen elvitatni tőle, hogy Wang a nehézségek dacára optimizmust próbál hirdetni. Nem tagadja a veszteségeket, sem a múlt keserűségeit, egyszerre szomorú és oldott vallomástörténete azonban nem leng ki a trauma vagy a boldogság irányába: a továbblépésre utaló befejezés vagy a fellélegzést biztosító utószó mindenképpen ennek bizonyítékai.

Szabó G. Ádám

 

 

 

The Farewell, 2019

Rendező: Lulu Wang

Szereplők: Awkwafina, Tzi Ma, Diana Lin, Zhao Shuzhen, Lu Hong

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő