04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Csangcsungi történet
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ

Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz.

Wang csupán a kortárs amerikai independent cinema legnagyobb sablonjait tologatja, hovatovább, mozija eleve ősi panelekből építkezik: Ozui hagyományokat tükröző, alapvetően drámaiatlan cselekményében A búcsú a Tokiói történet 21. századi variánsa. Ugyanúgy felbukkannak benne a generációs különbségek, illetve kulturális differenciák – noha Wangot rendkívül izgatja hősnője, pontosabban alteregója, Billi fizikai és belső utazása, a direktornő sajnos képtelen ütemmel felruházni a nagy potenciállal kecsegtető történetet. Fordulópontjai vagy szereplői jócskán beleivódtak a mainstreambe: kapunk szigorú anyát, reflektálatlan édesapát, illetve Nai Nai, a hősnőhöz igen közel álló nagymama is színre lép, hidat képezve a modern, vagyis Billi által magáénak vallott felfogás és a konzervatív értékek között. Persze, A búcsú – zökkenői dacára – az Awkwafina játszott főfigura karakterívére ügyel: gyökértelen, slampos, az életben helyét kereső 30 évesként a Pán Péter-nemzedék tagja, típusalakja és lődörgése a Frances Hától a Csajokon át a Fleabagig ismerős. Mégis, hiába rokonlelkek, sőt, kelti életre a színésznő Wang 6-7 évvel ezelőtti önmagát (ahogy a nagymama húgával ez konkrétan meg is történik), nem lángol a karakterben igazi tűz, csupán ide-oda lépked, belekerül a kínai-amerikai entikumforgatagba, holott a rendezőnő kezdeményező figuraként tekint rá.

 

 

Billi ugyanis rákban haldokló nagymamája után repül Csangcsungba és rokonai, szülei döntése ellenére próbál önállósulni, ám a felhőkarcolók, hotellépcső-labirintusok szegélyezte városban csak hajigálja őt a minimalizmust tévesen unalomra cserélő Lulu Wang-szkript. Családi vacsora, az unokafivér esküvője, valamint a szülőkkel való pengeváltások epizódjai folydogálnak lendület nélkül és e pillanatképek bámulásakor semmi olyan nem hangzik el, amiről ne volna tudomásunk. Függetlenség versus hagyománytisztelet összeférhetetlenségéről például rétegzetten, újszerűen szónokolhatna A búcsú, csakhogy ilyen téren is beéri a klisékkel: Lu Jian, a mama rideg tekintettel marasztalja el a lányát, aki részben ironikusan, részben feldúltan száll szembe az eggyel korábbi generáció nézőpontjával. Individualizmus és kollektivizmus összeütközésével ugyancsak ildomos lenne foglalkozni, pláne, hogy A búcsú New York-Csangcsung-tengelye révén nemzeti, sőt, globális szinte emelkedne két eltérő létfelfogás az egyediség-egyéniség vállalásáról, illetve tömegbe olvadásról („A kiálló szögek beütik.” – vallják a japánok), Wang azonban Billi emancipációján keresztül legfeljebb azt ábrázolja, mi történik a hősnővel, azt nem, hogyan, vagyis mi megy végbe benne. Igaz, a hősnő és Nai Nai határokon, emberöltőkön, könnyeken átívelő szeretete messze a film legerősebb pontja, a rendezőnő idővel e finomhangolt, melankolikus kapcsolatot is puszta információközléssé redukálja. Hiányoznak a tekintetekbe vésett konfliktusok, helyzetekből fakadó, moziszékbe szögező pillanatok – obligát pont volna az unokatestvér örömkönnyekkel átitatott házassága, de a lagzi is elvész a színpompában (mint az Awkwafinát ugyancsak felvonultató, kínos Rómeó és Júlia-parafrázissá vedlő Kőgazdag ázsiaiak), a Killing Me Softly apa-lány dalolászásában.

 

 

Néhány közel hibátlan szcénán azért megakadhat a szem. Hosszú hallgatás, voltaképpen passzív, finom humorral oldott beletörődés után Billi múlt és jelen identitásformáló erejéről kezd beszélni. Hagyományos alárendelt-szerepbe passzírozva, takarítás közben nyíltan a hideg matróna szemére veti, gyerekkorában, kínai gyökereinek birtokában az élete jószerivel csodával ért fel, míg az USA-ba költözés benne bizonytalanságokat okozva kényszerítette felnövésre. Látta, ahogy a régi, felnőtt, idős rokonai, barátai meghalnak, ezért foggal-körömmel ragaszkodik Nai Nai életben maradásához és a benne összpontosuló tovaszállt boldogsághoz: olyan határpillanat ez, mely nemcsak egy viccelődő, odamondó Billit, hanem egy érzékeny nőt villant fel és szintén nem egy fásult mamán, hanem egy, a költözésbe így-úgy valamelyest belerokkant felmenőn állapodik meg. Sőt, másra is lehet csettinteni – A búcsú ugyanis, kevés jó pillanatában még a hazugság természetrajzát is forszírozza. Nai Nai halálhírét ugyanis (kínai-amerikai Good Bye Lenin!-ként) az idős asszonyra váró sokk miatt nem merik közölni vele, az esküvő csupán porhintés, ürügy arra, hogy a rokonság utoljára lássa őt, vagyis a szeretet, az odafordulás eszményei rakódnak zárójelbe a diszharmóniát hirdető családi melodráma-narratíváért. Billi és az orvos dialógusa ennél is jobban elevenbe talál: utóbbi szerint füllentés, kegyes hazugság a rákbetegség titkolása, míg a főhősnő szerint a döntés – noha tényleg jó szándék vezérli – továbbra sem őszinteség, hanem egy utolsó hónapjait élő megvezetése lenne, így Lulu Wang e percekben valóban képes új színárnyalatokkal gazdagítani a betegségmelodrámákat.

Országokra, felfogásokra kiterjesztett műként ugyan nem üzemel túl jól A búcsú és privát nyűglődésekre fókuszáló nevelődéssztoriként is csak fenntartásokkal tanácsos bólintani rá, lehetetlen elvitatni tőle, hogy Wang a nehézségek dacára optimizmust próbál hirdetni. Nem tagadja a veszteségeket, sem a múlt keserűségeit, egyszerre szomorú és oldott vallomástörténete azonban nem leng ki a trauma vagy a boldogság irányába: a továbblépésre utaló befejezés vagy a fellélegzést biztosító utószó mindenképpen ennek bizonyítékai.

Szabó G. Ádám

 

 

 

The Farewell, 2019

Rendező: Lulu Wang

Szereplők: Awkwafina, Tzi Ma, Diana Lin, Zhao Shuzhen, Lu Hong

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő