08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Kelet-Közép-Európa keveréklényei
2020.02.09 - tiszatáj

PAPP-ZAKOR ILKA: AZ UTOLSÓ ÁLLATKERT

Tegyük fel, hogy azt mondom egy társaságban vagy valamely hallgatóság előtt: „Égek a vágytól, hogy elolvashassam Papp-Zakor Ilka legújabb könyvét.” Sejteni lehet, hogy egyesek naivan elhinnék ezt nekem, mások meg hazugsággal vádolnának meg magukban (iróniát gyanítva mondatomban), de talán joggal vélem úgy, hogy igencsak a nullához közelítene azoknak a száma, akik azt vizionálnák megnyilatkozásom hallatán, hogy spontán el fogok égni akár már a következő pillanatban – mindenki szeme láttára. Papp-Zakor Ilka ilyen. Ő a kivétel. És szeretnék is rögtön egy sokkalta idevágóbb példát hozni. Mivel ismeretes a nyelvünkben a „virágszülő” kifejezés, amely legtöbbször Szűz Mária attribútumaként for­dul elő a szövegekben, de például megtalálható Radnóti költészetében is („Akkor még virágszülő költőként álltam”), Papp-Zakor nem habozik eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem tulajdonítana e szónak semmi olyan értelmet, amely túlmutat az alkotó tagok jelentésén. Így eshet meg aztán, hogy egyik novellájában a csapodár lánynak csakugyan virágjai születnek, egészen konkrétan kilences iker begóniái. Amit tehát ki lehet mondani, meg is történhet: a nyelv a legkevésbé sem szokványos valóságokat, szituációkat hoz létre nála.

Ez természetesen nagyon erősen meghatározza azt, hogy milyen irodalmi hagyományokból fognak táplálkozni szövegei, s a kritikák többsége nem is mulasztja el megemlíteni, hogy Papp-Zakor írásai a szürrealizmussal, az abszurddal, a groteszkkel rokonok. Az igazán megdöbbentő persze ezek után az lenne, ha nem így állna a dolog, épp ezért nehezen tudunk meglepődni azon, amikor a szerző Franz Kafkát építi be ebbe a bizarr világba („Mezei Sanyi nem követett el semmit, egy reggel mégis telefoncsörgésre ébredt, a vonal túlsó végéről a fülébe suttogták: le vagy tartóztatva.”), vagy amikor a mágikus rea­lizmust és Cortázart érezzük visszaköszönni a lapokról.

Hosszan lehetne ecsetelni, hogy az argentin író mely szövegeit lehetne együtt olvasni Papp-Zakor novelláival, ám talán fontosabb most, hogy nemcsak a fent leírt megközelítés nyitja meg a szövegeket a realistának legkevésbé sem nevezhető irodalmak irányába, hiszen a szerző a legkülönfélébb módokon közelít a nyelvhez. Nagyon érdekes kérdésfeltevése például az is, hogy mező-e az asszociációs mező, ergó, hogy mennyire szűk, meddig lehet kitágítani, s hogy a határok kitolása milyen szövegeket hoz létre, milyen érzelmi reakciókat hoz magával stb. Ügyes megoldás, hogy az emberi létezőt ebben a tekintetben is többnyire az állat- és növényvilág irányába nyitja ki, hisz az egyes novellák ezáltal kevéssé lesznek széttartóak. Az asszociációk során megszülető furcsa „keveréklények” állati, növényi stb. énje meglehetősen sokféle jelentést hordoz. Olykor az állatiasságot jelképezi, más esetekben meg épp ellenkezőleg: az állatok szerethetősége lesz hangsúlyos. Egy helyütt még az az egyébként elsőre megkapó mondat is elhangzik, hogy az állatokban az a szeretetreméltó, hogy nincs történetük.

A nyelvi kérdés, a nyelv komplexitása, hiányai és legtöbbször észrevétlen maradt furcsa természete azonban egy még nagyobb és még ingoványosabb terület bejárása miatt (is) reflektált olyannyira. Ez a terület pedig nem más, mint az identitásé. A szövegek újra és újra körüljárják ezt a problémakört, rákérdezve arra, hogy mi is az, hogy identitás, hogyan lehet megtalálni vagy épp megőrizni a saját identitásunk, és milyen szerepe van mindennek abban az evolúciós szükségletünkben, hogy tartozni tudjunk valahová. A kötet szereplői gyakorta nem találják meg a helyüket, sajátos identitásuk vagy éppen identitásuk utáni folytonos kutatásuk elidegeníti őket környezetüktől, kiemeli őket onnan. Az említésre legméltóbb novellákban ez a két kérdéskör, a nyelvé és az identitásé teljes természetességgel és a lehető legnyilvánvalóbban ér össze. A kötet lapjain például egy nagyon komplikált és kellemesnek semmiképp sem mondható családi háttér előtt megelevenedik egy apa és egy fiú, akik nem értik egymás nyelvét, és ebből kifolyólag más tekintetben sem képesek megérteni egymást. De meg lehet említeni a különböző nemzetiségű felmenőkkel rendelkező, évek óta finnek között élő szereplőt, aki azért akar magyar lenni, hogy azt érezze, tartozik valahová, hogy ne legyen semmi, viszont mindazok a sztereotipikus vonások, amelyekről úgy gondolja, hogy magyarrá teszik a magyart, távol állnak tőle; nem ismeri sem a magyar történelmet és kultúrát, és úgy tűnik, a magyar nyelvet sem. Az ötvenhatra emlékező finnországi magyaroknak finnül dicsekszik, hogy ők is magyarok. Nála tehát ugyanannak a dolognak a hiánya okoz frusztrációt, mint másoknál a megléte. Papp-Zakor az identitás és a személyiség problémáját nagyon erős motívumokkal bástyázza körül. Gyakran bukkan fel a szövegekben az elhallgatás, az elfojtás, a dolgok kibeszélhetetlensége, amelyek gyakorta kényszerességet szülnek, és pótcselekvésekhez vezetnek. Itt talán nem érdektelen utalni a nagyanyára, aki inkább hagyta, hogy a szájüregébe röpülő darázs halálra csípje, mintsem hogy kinyissa a száját, s elárulja a családjával kapcsolatos valódi érzéseit.

A több nyelven értő és láthatólag több nyelven is gondolkodó Papp-Zakor Ilka kötete 2018-ban jelent meg a Kalligramnál. A szerző, akiről érdemes tudni, hogy műfordítással is foglalkozik, illetőleg hogy korábbi kötete, az Angyalvacsora JAKkendő-díjban részesült, Az utolsó állatkert megírása idején a Visegrádi Alap Irodalmi Rezidens Programján vett részt. Ez a munkája tizennyolc novellából áll, melyeket egy nagyon finoman kimunkált, olykor már a regény felé mutató motivikus háló tart egyben. Csak egyetlen példa: az első elbeszélésben már szóba kerül, hogy mi lenne, ha mindenki lelépne abból az országból, ahol a történet játszódik, az utolsóban pedig mindez a legszikárabb valósággá válik. A „kerettörténet” második, utópiaszerű (más felfogásban: disztópiaszerű) felében ugyanis a végletekig elfáradt emberek elhagyják a várost, az állatkerti állatokról senki sem gondoskodik, kiszabadulnak és szabadon járják Budapest utcáit. A civilizációban szabadon kószáló vadasparki állatok motívuma egyébként, amely egy-egy terület elnéptelenedését, az emberek visszahúzódását, esetleg kihalását hivatott érzékeltetni, nem először bukkan fel a magyar irodalomban.

Mindezzel összefügg a főcím is, amely nemcsak a kötet élén helyezkedik el, hanem a könyvet záró novella címe is egyben. Hasonló a helyzet az alcímmel, amelyet a nyolcadik novella is megkapott: A cinizmus sorsa Kelet-Közép-Európában. Ennek az alcímnek az az érdekessége, hogy egy ugyanezen a címen írt monográfia két elbeszélésben is felbukkan. Az egyik az említett nyolcadik novella, a másik pedig a Nagyon szép fecskék, amelyben a munkacím változása során talán önreflexiókkal, ha úgy tetszik, egyfajta metaszöveggel találkozhatunk. Hogy mi a kelet-közép-európai, különösen, hogy mi a magyar, a legkülönfélébb témákat körüljáró novellák egyik központi kérdése. Különösen szerencsés, hogy nemcsak az elcsépelt nemzetkarakterológiánk (szomorúság, aljasság, alattomosság, rosszindulat, csípős ételek, alkoholizmus) köszön vissza a lapokról, hanem szép számmal vannak kevésbé körüljárt mozzanatok is.

A szerzőt dicséri, hogy ezeknek a kibeszélhetetlenségét frappánsan kapcsolja össze az elbeszélhetőséggel: a történeteket, az emberi sorsokat csak szilánkszerű, elharapott félmondatokból rekonstruálhatjuk. Talán többek között emiatt is tűnik úgy, hogy a szövegek nagyon érzékeny megfigyelések lenyomatai, s ilyetén módon az egész abszurditásába kísértetiesen szüremkedik be a valószerű. Kiemelésre méltó továbbá, hogy a karakterek és élethelyzetek kiválasztása nagyon dús fantáziáról árulkodik, illetőleg, hogy mindezt egy sötétebb tónusú humor, nemegyszer igen erőteljes szarkazmus hatja át. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint hogy az egész szövegegyüttes a Miatyánk egy sorával indul, miszerint „És ne vigy minket (a kísértésbe)”, majd dörgedelmes káromkodással ér véget: „az Isten bassza meg”. És valahol a kettő között ott van Kelet-Közép-Európa a maga malacrózsaszín egével, amely alatt – még mindig úgy tűnik – más emberek élnek, mint máshol.

Molnár Dávid

(Megjelent a Tiszatáj 2019. februári számában)

 

Pesti Kalligram Kft.

Budapest, 2018

179 oldal, 2990 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő