08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Az emancipáció diszkrét bája
2020.02.04 - tiszatáj

KISASSZONYOK

George Cukor, Mervyn LeRoy és Gillian Armstrong után Greta Gerwig is kezelésbe vette Louisa May Alcott 1868-as regényét – az írásmű hetedik adaptációja egyrészt hűséges feldolgozás, ugyanakkor szól a mának is, plusz nagyszerű referenciákat tesz a rendezőnő nagyjátékfilmes debütjére.

Öröm nézni az új Kisasszonyok minden képkockáját. Festői nagytotálok váltják egymást, hol tájképek vagy zöldellő erdők gyönyörködtetik a szemet, aranyfény ragyogja be a harmóniát árasztó pillanatokat. Lendületes, hibátlanul snittelt és fotografált átiratával Gerwig az első percben karon ragadja nézőit, 135 percen át nem eresztve őket, ráadásul olyan színész-ensemble-t instruál, amit újabb 4 órában is szívesen bámulnánk. Elképesztő összhang figyelhető meg a Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh és Eliza Scanlen játszotta March-lányok között (de a fineszes mellékszereplőgárda sem bőg le Chalamet-től és Laura Derntől Bob Odenkirkön, Louis Garrelen át James Nortonig és Chris Cooperig). Gesztusaik, mozdulataik, végtelenbe nyúló párbeszédük olyannyira természetesnek és frissnek hat, hogy cselekmény, fordulópontok nélkül is velük tartanánk. Yorick Le Saux, a Halhatatlan szeretők operatőre, illetve Nick Houy vágó (Aznap éjjel) csak annyi ideig tartják az adott felvételen a kamerát vagy nyújtják, rövidítik a szcénákat, amíg feltétlenül szükséges. Virtuóz képességük révén mintha a Nagymenők vagy a Scorsese által bevallottan inspirált, Sofia Coppola-féle Marie Antoinette lélegzetvételt nem engedélyező tempója vezetné a publikumot.

 

 

Szerencsére az új változat nem kizárólag vizuális, netán ritmikus ötletbörze: Gerwig nagyszerűen viszi tovább a Lady Birdben felvetett témáit, a kosztümös (period piece) miliő időben távolra helyezi felvetéseit, de napjainkban is érvényes, univerzális gondolatokat közöl. Gender-politikája például egy 1860-as években bonyolódó sztoriban is hasonlóan érettnek tetszik, mint 2002-be pozícionált nevelődéstörténetében – újfent Saoirse Ronan játssza a direktornő alteregóját, Jo March-ként gyakorlatilag családfői szerep hárul rá, nadrágot hordva veszi kezébe a gyeplőt. Önzetlenül cselekszik a szeretteiért, áldozatot hoz értük, ugyanakkor saját vágyait, pontosabban művészi vénáját sem téveszti szem elől, és bár a karakter nem mindig viseli jól a kritikát, az írói vehemencia Gerwig olvasatában nemcsak a művészet, hovatovább a filmkészítés reflexiója, de egyenesen az önmegvalósítás csimborasszója. Rögtön a nyitóképen üvegablakos ajtó keretezi a hősnőt: Jo a röghöz kötött társadalomban kénytelen boldogulni, de a cselekmény, sőt, Gerwig progresszivitása a régebbi generációkat is képes új perspektívába helyezni. Míg a Lady Birdben a szigorú anya tartotta vissza (egy megható zárszóig) az új nevet választó, öndefinícióban érdekelt Christine-t és jóindulatú apja – nemcsak anyagilag – támogatta, addig Gerwig ezúttal pontosan a családfőt alakító Tracy Letts drámaíróra osztja a hősnőt béklyózó könyvszerkesztő figuráját, de a Kisasszonyok nem éri be ennyivel. Nyomatékosan feminista regéjében sosem kizárólag a férfiak tartják vissza a nőket, mely hozzáállás a Meryl Streep által játszott undok, arisztokratikus-hipokrata March néniben testesül meg – számára csak a pénz létezik, osztályellentétekre alapozza lányrokonai házasságát, így mások érzelmeit, ebből sarjadóan pedig függetlenedési szándékait teszi kockára. Tökéletes ellenpontként húzódik előtte Marmee, a lányok anyja. Bensőséges viszonyukat már a keresztnevén szólítás is tükrözi, vagyis Gerwig a női és a férfikarakterek oldalán (utóbbihoz a harcokból visszatérő apa is tartozik – a Lady Birddel ellentétben mindkét felmenő szellemi muníciót ad gyermekeinek) egyaránt talál szimpatikus és empátiára kevésbé hajlandó figurákat. A rokonszenves alakok frontját erősíti például a határozott Jónak és a festőlelkületű Amynek egyaránt szelet csapó Laurie (névmetaforaként Josephine vedli le háttérbe szorított nőiségét és Christine „Lady Bird” McPhersonhoz hasonlóan új névként választja a Jót, míg az érzékeny, olykor feminin alkatú fiatalembert Theodore „Teddy” Laurence-nek hívják) először zordnak tetsző, majd fokozatosan oldottabb, végül igazi humanistaként cselekvő nagyapja. Könnyfakasztó, ahogy a vörhenyes, gyakran ágyban fekvő Beth zongorajátékát hallva megindultság ül ki az arcára, hogy rövidesen új hangszerrel lepje meg a lányt – és Gerwig, valamint alkotótársai pusztán nagytotál és príma arcközelik dinamikájával teremtik meg öregember és kamaszlány melankolikus, visszafogott, kimondatlansága ellenére is árulkodó kötődését.

 

 

Szerzőiség és kommercializmus békíthetetlen ellentétéről legalább ilyen nyomatékosan szól a Kisasszonyok: a kiadó hagyományosan patriarchális regényt vár Jótól, mire hitvallása („Egy nőnek nemcsak szíve lehet, hanem esze is.”) értelmében, a fikció terén tagadja e régimódi közelítést, vagyis nem hajlandó férjhez adni, a férfitekintet rabjává tenni írása főszereplőnőjét. Ugyanazzal a dilemmával szembesül, amellyel ő maga is, három lánytestvérével, polgárháborúba szólított apja nélkül. Önálló gondolatokat fogalmazó individualistaként nem hajlandó saját elveit az eladhatóság, egyéniségnélküliség alá rendelni, így újfent feministává válik, plusz a Lady Bird örvén Gerwig szerzői kommentárként újfent saját auteur-szerepéről beszél, ugyancsak Saoirse Ronant szócsőként használva. (Fricskája pláne mulatságos, ha számításba vesszük, hogy míg a Lady Birdöt a független A24 bocsátotta útra, a Kisasszonyok a Sony-Columbia stúdiórendszerében harsogja örökérvényű üzenetét.) Feltétel nélküli szeretetről ugyancsak beszél a film, ezen felül az önmegvalósítás különböző stációinak is figyelmet szentel, ráadásul a főhősnők hol a művészet vagy a harmonikus, tolerancián, valódi szereteten nyugvó kapcsolataikkal próbálnak búcsút inteni perifériára szorítottságuknak. Amy (Florence Pugh nagyszerűen hagyja el a Lady Macbeth és a Fehér éjszakák szenvedőből bűnelkövetővé züllő hölgy-archetípusát) párizsi, római vágyálmokkal, utazásokkal, illetve festői törekvéseivel állna a saját lábára, Beth zongorista, Meg pedig a zsarnoki nagynéni kívánalmaira fittyet hányva egy alacsonyabb sorból való, de őt odaadóan szerető férfihez megy feleségül. A Kisasszonyok életmentőként definiálja a művészetet/ szerzőiséget és hozzáteszi, a szeretet, amennyiben igaz és őszinte, az egyenlőség zálogának nevezhető és Gerwignek újabb trükkök is vannak a tarsolyában. Legnagyobb húzásai egyikeként a társadalmi hierarchia rögzült szabályait vizsgálja, illetve azt, hogy a merev struktúrákon belül létezhet-e őszinte megnyilvánulás vagy a March-lányok továbbra is kénytelenek-e szerepet játszani, estélyit ölteni, csupán a látszat kedvéért – igényes lassításokkal kiemelt – báli táncot lejteni.

 

 

Optimista műként a Kisasszonyok úgy érvel, szerencsére a pozitív odafordulás eszménye nem veszett ki belőlünk. A legnagyobb vészt, akár a halált is felülírhatja, de legalábbis enyhítheti a bennünk lakozó kedvesség (Jo megmenti a majdnem jeges vízbe fulladó Amy-t, iskolát alapít a nagynéni apanázsából, de férjhez nem megy, és hű munkapartnerének tekinti Dr. Bhaert – Gerwig így tagadja az eredeti regény házasság-befejezését), amely egyenlővé, toleránssá avat minket. Vagyis a rendezőnő szerint, ha nincs széthúzás, értjük egymást, megvalósul a nemek, sőt, emberek közötti egyenlőség, tort ülhet a humanizmus és a feminizmus eszménye, de ezen felül Jo emancipációs coming-of-age story-jával a karriertörténet-szálat és a hozzá köthető feminista önmegvalósítást sem zárójelezi. Többoldalúan gondolkodik, érzelmekből és szakmai előremenetelből bontja ki nőcentrumúságát – emberségünk és kitartásunk az önállósulást segíti elő, vagyis Gerwig a Lady Bird elszakadás-tematikáját bújtatja új köntösbe.

Karácsonyi premierként állt csatasorba a Kisasszonyok és nagyfokú boldogságelve láttán ezen nincs is mit csodálkozni, de azt is mondhatjuk, a marketing ezúttal kivételesen nem üres gyakorlatnak bizonyult. Fiatal, középkorú vagy idős, gyermek, nő és férfi egyaránt kedvére való jelentésrétegekre lelhet a kurrens, nyitottságot hirdető Alcott-adaptációban – Greta Gerwig új rendezése lélekmelengető csoda.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Little Women, 2019

Rendező: Greta Gerwig

Szereplők: Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh, Eliza Scanlen, Laura Dern

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő