02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Az emancipáció diszkrét bája
2020.02.04 - tiszatáj

KISASSZONYOK

George Cukor, Mervyn LeRoy és Gillian Armstrong után Greta Gerwig is kezelésbe vette Louisa May Alcott 1868-as regényét – az írásmű hetedik adaptációja egyrészt hűséges feldolgozás, ugyanakkor szól a mának is, plusz nagyszerű referenciákat tesz a rendezőnő nagyjátékfilmes debütjére.

Öröm nézni az új Kisasszonyok minden képkockáját. Festői nagytotálok váltják egymást, hol tájképek vagy zöldellő erdők gyönyörködtetik a szemet, aranyfény ragyogja be a harmóniát árasztó pillanatokat. Lendületes, hibátlanul snittelt és fotografált átiratával Gerwig az első percben karon ragadja nézőit, 135 percen át nem eresztve őket, ráadásul olyan színész-ensemble-t instruál, amit újabb 4 órában is szívesen bámulnánk. Elképesztő összhang figyelhető meg a Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh és Eliza Scanlen játszotta March-lányok között (de a fineszes mellékszereplőgárda sem bőg le Chalamet-től és Laura Derntől Bob Odenkirkön, Louis Garrelen át James Nortonig és Chris Cooperig). Gesztusaik, mozdulataik, végtelenbe nyúló párbeszédük olyannyira természetesnek és frissnek hat, hogy cselekmény, fordulópontok nélkül is velük tartanánk. Yorick Le Saux, a Halhatatlan szeretők operatőre, illetve Nick Houy vágó (Aznap éjjel) csak annyi ideig tartják az adott felvételen a kamerát vagy nyújtják, rövidítik a szcénákat, amíg feltétlenül szükséges. Virtuóz képességük révén mintha a Nagymenők vagy a Scorsese által bevallottan inspirált, Sofia Coppola-féle Marie Antoinette lélegzetvételt nem engedélyező tempója vezetné a publikumot.

 

 

Szerencsére az új változat nem kizárólag vizuális, netán ritmikus ötletbörze: Gerwig nagyszerűen viszi tovább a Lady Birdben felvetett témáit, a kosztümös (period piece) miliő időben távolra helyezi felvetéseit, de napjainkban is érvényes, univerzális gondolatokat közöl. Gender-politikája például egy 1860-as években bonyolódó sztoriban is hasonlóan érettnek tetszik, mint 2002-be pozícionált nevelődéstörténetében – újfent Saoirse Ronan játssza a direktornő alteregóját, Jo March-ként gyakorlatilag családfői szerep hárul rá, nadrágot hordva veszi kezébe a gyeplőt. Önzetlenül cselekszik a szeretteiért, áldozatot hoz értük, ugyanakkor saját vágyait, pontosabban művészi vénáját sem téveszti szem elől, és bár a karakter nem mindig viseli jól a kritikát, az írói vehemencia Gerwig olvasatában nemcsak a művészet, hovatovább a filmkészítés reflexiója, de egyenesen az önmegvalósítás csimborasszója. Rögtön a nyitóképen üvegablakos ajtó keretezi a hősnőt: Jo a röghöz kötött társadalomban kénytelen boldogulni, de a cselekmény, sőt, Gerwig progresszivitása a régebbi generációkat is képes új perspektívába helyezni. Míg a Lady Birdben a szigorú anya tartotta vissza (egy megható zárszóig) az új nevet választó, öndefinícióban érdekelt Christine-t és jóindulatú apja – nemcsak anyagilag – támogatta, addig Gerwig ezúttal pontosan a családfőt alakító Tracy Letts drámaíróra osztja a hősnőt béklyózó könyvszerkesztő figuráját, de a Kisasszonyok nem éri be ennyivel. Nyomatékosan feminista regéjében sosem kizárólag a férfiak tartják vissza a nőket, mely hozzáállás a Meryl Streep által játszott undok, arisztokratikus-hipokrata March néniben testesül meg – számára csak a pénz létezik, osztályellentétekre alapozza lányrokonai házasságát, így mások érzelmeit, ebből sarjadóan pedig függetlenedési szándékait teszi kockára. Tökéletes ellenpontként húzódik előtte Marmee, a lányok anyja. Bensőséges viszonyukat már a keresztnevén szólítás is tükrözi, vagyis Gerwig a női és a férfikarakterek oldalán (utóbbihoz a harcokból visszatérő apa is tartozik – a Lady Birddel ellentétben mindkét felmenő szellemi muníciót ad gyermekeinek) egyaránt talál szimpatikus és empátiára kevésbé hajlandó figurákat. A rokonszenves alakok frontját erősíti például a határozott Jónak és a festőlelkületű Amynek egyaránt szelet csapó Laurie (névmetaforaként Josephine vedli le háttérbe szorított nőiségét és Christine „Lady Bird” McPhersonhoz hasonlóan új névként választja a Jót, míg az érzékeny, olykor feminin alkatú fiatalembert Theodore „Teddy” Laurence-nek hívják) először zordnak tetsző, majd fokozatosan oldottabb, végül igazi humanistaként cselekvő nagyapja. Könnyfakasztó, ahogy a vörhenyes, gyakran ágyban fekvő Beth zongorajátékát hallva megindultság ül ki az arcára, hogy rövidesen új hangszerrel lepje meg a lányt – és Gerwig, valamint alkotótársai pusztán nagytotál és príma arcközelik dinamikájával teremtik meg öregember és kamaszlány melankolikus, visszafogott, kimondatlansága ellenére is árulkodó kötődését.

 

 

Szerzőiség és kommercializmus békíthetetlen ellentétéről legalább ilyen nyomatékosan szól a Kisasszonyok: a kiadó hagyományosan patriarchális regényt vár Jótól, mire hitvallása („Egy nőnek nemcsak szíve lehet, hanem esze is.”) értelmében, a fikció terén tagadja e régimódi közelítést, vagyis nem hajlandó férjhez adni, a férfitekintet rabjává tenni írása főszereplőnőjét. Ugyanazzal a dilemmával szembesül, amellyel ő maga is, három lánytestvérével, polgárháborúba szólított apja nélkül. Önálló gondolatokat fogalmazó individualistaként nem hajlandó saját elveit az eladhatóság, egyéniségnélküliség alá rendelni, így újfent feministává válik, plusz a Lady Bird örvén Gerwig szerzői kommentárként újfent saját auteur-szerepéről beszél, ugyancsak Saoirse Ronant szócsőként használva. (Fricskája pláne mulatságos, ha számításba vesszük, hogy míg a Lady Birdöt a független A24 bocsátotta útra, a Kisasszonyok a Sony-Columbia stúdiórendszerében harsogja örökérvényű üzenetét.) Feltétel nélküli szeretetről ugyancsak beszél a film, ezen felül az önmegvalósítás különböző stációinak is figyelmet szentel, ráadásul a főhősnők hol a művészet vagy a harmonikus, tolerancián, valódi szereteten nyugvó kapcsolataikkal próbálnak búcsút inteni perifériára szorítottságuknak. Amy (Florence Pugh nagyszerűen hagyja el a Lady Macbeth és a Fehér éjszakák szenvedőből bűnelkövetővé züllő hölgy-archetípusát) párizsi, római vágyálmokkal, utazásokkal, illetve festői törekvéseivel állna a saját lábára, Beth zongorista, Meg pedig a zsarnoki nagynéni kívánalmaira fittyet hányva egy alacsonyabb sorból való, de őt odaadóan szerető férfihez megy feleségül. A Kisasszonyok életmentőként definiálja a művészetet/ szerzőiséget és hozzáteszi, a szeretet, amennyiben igaz és őszinte, az egyenlőség zálogának nevezhető és Gerwignek újabb trükkök is vannak a tarsolyában. Legnagyobb húzásai egyikeként a társadalmi hierarchia rögzült szabályait vizsgálja, illetve azt, hogy a merev struktúrákon belül létezhet-e őszinte megnyilvánulás vagy a March-lányok továbbra is kénytelenek-e szerepet játszani, estélyit ölteni, csupán a látszat kedvéért – igényes lassításokkal kiemelt – báli táncot lejteni.

 

 

Optimista műként a Kisasszonyok úgy érvel, szerencsére a pozitív odafordulás eszménye nem veszett ki belőlünk. A legnagyobb vészt, akár a halált is felülírhatja, de legalábbis enyhítheti a bennünk lakozó kedvesség (Jo megmenti a majdnem jeges vízbe fulladó Amy-t, iskolát alapít a nagynéni apanázsából, de férjhez nem megy, és hű munkapartnerének tekinti Dr. Bhaert – Gerwig így tagadja az eredeti regény házasság-befejezését), amely egyenlővé, toleránssá avat minket. Vagyis a rendezőnő szerint, ha nincs széthúzás, értjük egymást, megvalósul a nemek, sőt, emberek közötti egyenlőség, tort ülhet a humanizmus és a feminizmus eszménye, de ezen felül Jo emancipációs coming-of-age story-jával a karriertörténet-szálat és a hozzá köthető feminista önmegvalósítást sem zárójelezi. Többoldalúan gondolkodik, érzelmekből és szakmai előremenetelből bontja ki nőcentrumúságát – emberségünk és kitartásunk az önállósulást segíti elő, vagyis Gerwig a Lady Bird elszakadás-tematikáját bújtatja új köntösbe.

Karácsonyi premierként állt csatasorba a Kisasszonyok és nagyfokú boldogságelve láttán ezen nincs is mit csodálkozni, de azt is mondhatjuk, a marketing ezúttal kivételesen nem üres gyakorlatnak bizonyult. Fiatal, középkorú vagy idős, gyermek, nő és férfi egyaránt kedvére való jelentésrétegekre lelhet a kurrens, nyitottságot hirdető Alcott-adaptációban – Greta Gerwig új rendezése lélekmelengető csoda.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Little Women, 2019

Rendező: Greta Gerwig

Szereplők: Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh, Eliza Scanlen, Laura Dern

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő