04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

„Lét-közeli” művészet a REÖK-ben
2020.01.31 - tiszatáj

SZABADOS ÁRPÁD SOKOLDALÚ ÉLETMŰVÉBŐL NYÍLIK TÁRLAT SZEGEDEN

Tavaly lett volna 75 éves a 2017-ben elhunyt szegedi születésű Munkácsy-díjas festő, grafikus, Szabados Árpád. A Magyar Képzőművészeti Főiskola egykori rektorára emlékezve „Lét-közeli” művészet címmel február 1-jén, szombaton 16 órakor Beke László művészettörténész nyitja meg nagyszabású, életmű jellegű kiállítását a REÖK-ben.

– Életmű kiállítások éve lesz a 2020-as esztendő a Reök-palotában, hiszen Szabados Árpád tárlata után következik a 70 éves Nagy Gáboré, majd az év második felére is készítünk elő életmű jellegű kiállítást – hangsúlyozta a szombaton nyíló Szabados-tárlat csütörtöki sajtóbejárásán Nátyi Róbert művészettörténész. A kiállítás társkurátora emlékeztetett: kevesen tudják, hogy Szabados Árpád Szegeden született, mert szakmai élete az 1960-as évektől már a fővároshoz kötötte. Ez az időszak a magyar grafika második aranykora volt, Kondor Béláékkal elindult valami új. A felfutásnak sokféle társadalmi, politikai, szociológiai oka volt, kedvelt grafikai műfajjá vált a könyvillusztráció és a plakát is. Szabados Árpád is ebben az időszakban kezdte művészi pályafutását. – Adósság a REÖK részéről ennek az átfogó, közel kétszáz alkotást bemutató életmű jellegű kiállításnak a megrendezése. A tárlathoz kapcsolódva kötet is készül, amely ugyan nem monografikus igénnyel, de jól bemutatja az alkotó sokoldalú életművét, külön a grafikusi, pedagógiai, festői és fotográfusi munkásságát is.

 

 

– Annak ellenére, hogy Szabados Árpádnak sok kiállítása volt idehaza és külföldön is, mégis valahogy úgy érezhettük, hogy ez az adósság nemcsak Szegedé, hanem a magyar képzőművészeté, művészettörténeté is. Talán ez a tárlat és a hozzá készülő kötet is segíthet abban, hogy elhelyezzük a kortárs képzőművészet történetében – mondta a kiállítás másik kurátora, Sinkó István képzőművész, művészeti író, aki szerint a kiállítás létrehozása izgalmas folyamat volt. A mintegy kétszáz műtárgyból álló anyag döntő része a Magyar Nemzeti Galériából, a MissionArt Galériából és a művész műterméből került a REÖK-be.

 

 

– Szabados Árpád műtermében hatalmas feldolgozatlan anyagot találtunk, többek között az 1986-tól született nagy méretű festményeit. 1969-tól 1980-ig szinte csak grafikákat készített, majd azután ahogyan a kortárs hatások őt is elérték, a transz-avantgárd festészet megfogta, a grafikai munkáinál felszabadultabb, de ugyanazzal a logikai munkával készülő képeket festett. Fontos szerepe volt a magyar vizuálpedagógiában. Erősen hatott rá a gyerekrajzok szemlélete, a végtelen szabadság, a tér és sík keverése. Egy-egy motívumot sokszor felhasznált, évtizedenként megismétlődnek a műveiben női alakok, szögek, kések, kalapácsok, virágok, növények. Nagyon közel állt a természethez, rengeteg munkája a természeti jelenségek sajátos feldolgozása – hangsúlyozta Sinkó István. A kurátor szerint Szabados Árpád gazdag életművének technikai és szemléletmódbeli változatossága mindenki számára példaértékű és vonzó lehet. Ezért is terveznek tárlatvezetéseket, gyerekfoglalkozásokat is a Reök-palota március 22-ig megtekinthető nagyszabású kiállításához.

 

Névjegy 

Szabados Árpád 1944. március 18-án született Szegeden, 1968-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Pályájának kezdetén a személyes kifejezés új lehetőségei érdekelték. Analitikus rajzok sokasága született ebben az időszakban. Elvont fogalmakat, napi eseményeket, különféle érzéseket és anyagokat, a közvetlen környezetében élő embereket, általános emberi vonásokat és viszonyokat elemzett. 1976-tól 1984-ig tartó művészeti korszakában a konceptuális művészet eszköztárát is beemelte művészetébe, anyagtalan, megfoghatatlan dolgokat, érzelmi, érzéki jelenségeket vizsgált és a szellemi-, lelki állapotok megélésének folyamatát kívánta megérteni. 1976-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el művészetét. 1975 és 1988 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-műhelyének vezetője, 1970–1984 között pedig a Mozgó Világ képzőművészeti szerkesztője volt. Képzőművészeti sorozatokat is készített gyerekek számára a Magyar Televízióban (Varázsolló, Játék a GYIK-műhelyben, 7 színvilág). Következő alkotói időszakában a kifejezési eszközök szuverén alkalmazása, az improvizatív képépítés, a képi szövet organikus átérzékenyítése jellemezte műveit. 1984 és 2002 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola (2001-től Egyetem) tanára, 1995 és 2002 között pedig rektora volt. Nevéhez fűződik az egyetem oktatási rendjének és a Doktori Iskola programjának kidolgozása. Az Indiana Egyetem (USA) tiszteletbeli professzora is volt. 1990-ben Érdemes Művész lett. 1992 és 1996 közötti alkotói periódusában végképp megszabadult minden ábrázolási és történetmesélési kényszertől. Bár nyelvezete figuratív maradt, innentől kezdve egyetlen testmozdulat, sőt, test-részlet elég volt számára, hogy érvényes világot teremtsen vele. A 2000-es évektől rajzain és képein az embert, a madarat, a növényeket, a szimmetrikus ornamentummá formált egyéni motívumkincset intenzív érzéki-szellemi kapcsolatrendszerbe helyezi. Az elemek megváltoztathatóak, egyik a másikba alakulhat, saját karakterét is megtartva a másikká lényegülhet át. Pályája során közel kilencven egyéni kiállítása volt, és háromszáz nemzetközi és hazai kiállításon vett részt. Több mint harminc szakmai díjat nyert. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. Utolsó kiállítása 2017. június 1-jén nyílt meg szülővárosában, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Tizenkét nappal később, június 13-án hunyt el.

 

– Szabados Árpád 1969-ben az ELTE Apáczai Csere János gyakorló gimnázium fiatal tanáraként kitalálta, hogy indít egy felkészítő szakkört olyan felnőtt fiataloknak, akiket nem vettek fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Újpesten, a Derkovits Ifjúsági Házban indult el a Derkovits-kör. Nekem sem sikerült a felvételi, én is csatlakoztam akkor a szakkörhöz. Árpád az első alkalommal azt kérte tőlünk, üljünk le, nézzük meg a modellt, és gondoljuk végig, hogy miért rajzoljuk le, mi a célunk vele. „Ha van róla egy képed, hogy mit akarsz rajzolni, eldöntötted, mi a célod, kezdj hozzá! Ha nincs, menj haza!” Sokként ért bennünket ez a hozzáállás. Először nem is értettük, miről beszél. Ha rajzolni kell, akkor rajzolni kell, gondoltuk. Elég sokáig tartott, amíg leesett nekünk, hogy még egy tanulmányrajz sem öncélú. Ez is egy mű, ezért belül kell hogy megszülessen először. Később én is pedagógus lettem, negyvenhárom éve tanítok, minden évben én is elmondom ugyanezt a tanítványaimnak – mesélte Sinkó István, aki szerint Szabados Árpádnak ez az egyik pedagógiai alapvetése volt, még a kisgyerekekkel is megcsinálta. A Magyar Nemzeti Galéria Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyének egyik alapítójaként akkori feleségével, Várnagy Ildikó szobrásszal azt tűzte ki célul, hogy a kortárs művészet minden izgalmas, új jelensége épüljön be a művészetpedagógiába. Ez addig fel sem merült Magyarországon.

 

 

– Zseniális foglalkozásokat tartott, sok hasonló jó ötlete volt. Egyik alkalommal leültek a gyerekek a GYIK-műhely műtermének asztalához, amelyre csak nagy fehér, üres papírlapok voltak letéve. Még ceruza sem volt az asztalon. Amikor ő is odaült közéjük, a gyerekek megkérdezték: „Árpi bácsi, mit fogunk ma csinálni?” Nem szólt egy szót sem, csak némán széttárta a karját. A gyerekek először röhögtek, a fejüket vakargatták, bosszankodtak, de aztán mindenki elkezdett valamit csinálni a fehér papírlappal. Az egyik összegyűrte, a másik széttépte, a harmadik úgy tépkedett belőle apró darabokat, hogy valami kijöjjön belőle. Ez egy olyan bevezető feladat volt, ami a tíz év körüli gyerekek számára az első pillanatban meghökkentőnek tűnt, de hamar rájöttek arra a gondolati rendszerre, amit Árpád képviselt.

Hollósi Zsolt

 

A szerző fotói


Címke: , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő