02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Mutassatok egy hőst!
2020.01.31 - tiszatáj

RICHARD JEWELL BALLADÁJA

Mitologikus karaktereitől (a Dollár-trilógia névtelen férfija, Piszkos Harry) az utóbbi évtizedben feldolgozott igaz történetekig (Invictus, Sully, A párizsi vonat) Clint Eastwood teljes karrierjét végigkísérte a heroizmus boncolgatása. Az idén 90 éves legenda gyakran tágabb perspektívából igyekezett vizsgálódni: A szív hídjai melodrámájának tépelődő szerelmesei, netán az Elcserélt életek fiát kereső anyatigrise a hibátlannak vélt amerikai társadalommal vívtak szélmalomharcot, csillagos-sávos nemzeti ikonként – például A törvényen kívüli Josey Wales vagy a Nincs bocsánat revizionista westernjeiben – legalább annyira foglalkoztatta a szoboravatás, mint a bálványdöntögetés.

Hozzáállása viszont átalakult és bár ez kisebb mértékben ugyan, de sosem állt távol tőle, Eastwood egyre jobban a hollywoodi Aranykor tradicionális húzásait kezdte mímelni. Mióta a Gran Torinóban végleg búcsút intett pisztolyhős-imágójának, rendezőként üres formulákat puffogtat, héroszait romantikus ködbe burkolja, szociodrámai érzékenységét leegyszerűsíti – példaként a nyilvánosságra került milleniál-kritikája („pussy generation”) is itt állhat. Marie Brenner 1997-es Vanity Fair-cikkének (American Nightmare) celluloid-átirata már a címe révén is újszerű közelítést ígérhetne, ám a szálfakemény sztár legnagyobb bánatunkra nem hagyja el járatlanért a járt utat: a Richard Jewell balladája gyártósorról érkezett, a legtaszítóbb Oscar-kliséket – természetesen a kötelező „Based on a True Story” feliratot is – pipálgató biopic, mely bátortalanul lép vékony jégre és foglalkozik kényes témákkal.

 

 

Az 1996-os atlantai olimpián csőbombákat időben felfedező, így hőssé előlépő, ám hamarosan páriává váló Richard Jewell vesszőfutása olyannyira bejáratott cselekményfordulatok szerint halad, hogy ellentmondásokkal terhelt, így rendkívül izgalmas kérdései hamar feláldozásra kerülnek a libertariánus propaganda oltárán. Centrális tézisként egyszerre volna a film médiakritika, valamint kormányellenes vádirat, ám azon túl, hogy Eastwood összeszorított fogakkal nekiront mindkét tábornak, elmaszatolja főkarakterét. Jóravaló, édesanyjával lakó, rendszertő alakként exponálja a címszereplőt, plusz rajta keresztül olyan nemes ideákat hangsúlyoz ki példaképe, John Ford örvén, mint az ártatlanok védelme, a törvény betartása, így a rendező bár óvatosan, némi humanizmussal, de mégis a jobboldali felfogásnak adózik – olyasminek, ami lassan 50 éve Harry Callahan mítoszát is bebetonozta. Jewell italozó fiatalokat teper földre, buzgó mócsingként áll a szabálytalankodók elé, ezen kívül deklarálja, hisz a rendszerben. Senkit nem akar bántani a főalak, csupán teszi a dolgát, Frank Capra-hősöket idéző jámbor lélek, aki hazamegy, tévét néz, étkezik – ez nem több a republikánus felfogástól csupán egy fokkal óvatosabb libertáriánus eszmék nyomatékosításánál. Családot ünnepel Eastwood, Jewell anyja és fia között óriási az egyetértés, nem szólva az ügyvéd Watson Bryant és a főhős közötti összhangról. Polarizáló, jó és rossz ellentétet kreáló történetet, sőt, a média és a társadalmi népharag/ kormány-boszorkányüldözés folytán Dávid és Góliát-harcot nézhetünk, kétértelműségnek semmi nyoma.

Színész-rendezőnk a gonosz társadalom száműzöttjeként tételezi Jewellt és ugyanennek jegyében csaknem újabb mérgező leegyszerűsítést enged meg magának – a biztonsági őrt szexért cserébe befeketítő újságírónőn, Kathy Scruggson keresztül Eastwood a liberális médiát démonizálja és még ennél is továbbmegy. Parodisztikus, hírnevével kérkedő, cseppet sem talajközeli, majd egy drámai fordulóponton átmenet nélkül könnyező sablonfigurát csinál a hölgyből, így a Richard Jewell balladájában a nőgyűlölet vádja egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak. Scruggson kívül a többi nőalak, mint Bobi, Jewell idős anyja és Nadya, az ügyvéd barátnője a melléjük rendelt férfiakat támogató, nagy elánnal cselekvő, odamondó vagy fátyolos szemmel bámészkodó oldalbordák, Eastwood a férfiszemszöget emeli ki. Noha a főszereplőre rászálló Shaw ügynökön keresztül az FBI is pofonokat kap, egyfelől ő is csak vicsorgó, elvakult, ráadásul egy dékán aggódó bejelentése és főnökei nyomására hirtelen átalakuló – tehát a Scruggus-féle, ív nélküli, hiányzó karakterológiát megtestesítő – bulldog, másfelől újfent a libertariánus felfogás negatív rémalakja. Jewell ugyanis, bár rendőr szeretne lenni, olyanokat szerel le, akiket Billy Ray dogmatikus, sőt, konzervatív forgatókönyve rosszként tüntet fel, ám egyébként becsületes, talpig ember, nem felesel a mamájával, ha igen, bocsánatot kér tőle, mint egy jól nevelt fiúcska – a fehér férfiuralom alig leplezett poszterarca. Vele szemben Shaw maga az Autoritás, akinek parancsait nem viseli el a békésen éldegélő, de azért fegyvert tartó, igazságszolgáltatást fényező honpolgár.

 

 

Csodálkozni innentől nem érdemes, ahogy az is feltűnhet, miért bukkan fel a háttérben Georgia állam konföderációs mintát idéző zászlaja. Ha a Kathy Bates által játszott anyafigura hirtelen kinő a passzivitásából és sajtótájékoztatón nézőbőgető beszédet mond, az egész nemzet pálfordulást él át, amikor a Paul Walter Hauser alakította címszereplő félszegségéről lemondva nekiszegezi a kérdést vádlóinak („Mi van a kezükben, amivel félreállíthatnak?”), akkor táltosodásának eposzi, a csúnya opponenseket verbálisan helybenhagyó pillanatnak kell lennie. Ilyenkor válik indokolttá és érthetővé Eastwood politikai hovatartozása: meghurcolt hősét a méltóság ökleként használja, csupán teátrális zokogással képes őt esendővé formálni, vagyis a rendező a harcban látja a tettrekészség zálogát, tűzzel lép fel tűz ellen – a „Felveszi a kesztyűt?” retorikai kérdése az ügyvéd szájából remek aláhúzása e szemléletnek. Eastwood klasszicistán, alapvető tulajdonságra redukálva, karaktereit pusztán a cselekmény információinak felmondására késztetve rendez, vagyis figuráin keresztül és a formanyelv segítségével is kevéssé progresszív politikáját mantrázza. Médiakritikája zömmel a temérdek képernyőben, felvillanó műsorvezetőben, illetve Scruggs ijesztően deperszonizált alakjában jelenik meg, holott a Richard Jewell balladája ilyen rangban Hollywood, az Amerikai Álom, mi több, a sztárrendszer (lásd a manipulatív, szövetségi kamera-kihallgatást) kritikájaként is üzemelhetne: a semmiből híressé növő, majd szeretet-gyűlölet-körök után félredobott biztonsági őr kálváriája tökéletes párhuzam lehetne az üstökösként felvillanó, majd egy szempillantás alatt eltűnő reménységekkel.

Piszkos Harry újkori alakmását Richard Jewellnek hívják, aki végül rendőruniformisban lel rá életcéljára és tisztázódik a vádak alól, miközben Eastwood egy óriási ziccert nem vált gólra: kipurgálja a filmből az olimpiai parkos robbantó, Eric Rudolph személyét és épp ma, a női egyenjogúság, a kisebbségi és melegjogok korában csupán sötétben bejátszott állkapocsként számol az abortuszellenes, homofób terroristával.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Richard Jewell, 2019

Rendező: Clint Eastwood

Szereplők: Paul Walter Hauser, Sam Rockwell, Kathy Bates, Jon Hamm, Olivia Wilde

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő