07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Megmutatni a valódi valóságot
2020.01.25 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKÁVAL A TÜNETEGYÜTTES – REALITY A PINCÉBEN C. ELŐADÁS KAPCSÁN

A független előadó-művészek története a rendszerváltástól kezdve, kusza mindennapjainkig – benne a Tünet Együttes őszinte és személyes szilánkjaival. Gyárlátogatás a kulisszák mögé. A független alkotók története mindenkié, aki mára elvesztette viszonyítási pontjait. Fent még dübörög a nagyszínpad, mintha minden rendben lenne; mi meg lent a pincében. Egy ország tünetegyüttese.

– A tünetegyüttes – reality a pincében gyárlátogatás a kulisszák mögé?

– Igen, az – ez volt a cél. De remélem önmagán túlmutat. A személyes példánkon keresztül test- és lélek közelből tapinthatja a néző azt a folyamatot, ami ma Magyarországon számtalan területen végbemegy, és a társadalom egészének gondolkodását, morálját formálja. A független előadó-művészet kis törékeny, öntörvényű szelete a kulturális életnek, jól tetten érhető rajta a mai hatalom természete.

– Elegendő-e a reflektív dühkitörés visszafogottsága ahhoz, hogy visszhangra találjon az a független színházi rendszert érintő probléma, amivel nektek is nap mint nap meg kell küzdenetek?

– Mikor mondanád, hogy visszhangra talál? Akik ott ülnek a nézőtéren, azokban mindenképp. Társadalmi szinten semmiképp. De vajon mi talált visszhangra az elmúlt évtizedben Magyarországon? Mire rezonál a társadalom? Ezt jól látjuk – hogy félni kell a migránsoktól, vagy hogy bevezethetik a netadót, ilyesmik.

– A dokumetarista/életrajzi színház mindig is érdekelt?

– Már régóta feszegetem a személyes és az előadói én összemosását. Az alanyi színház érdekel, az a pont, ahol a személyes problematika, kitárulkozás elemelkedik az adott embertől, és általánossá, mindenkire vonatkozóvá válik.

De a Sóvirág egyértelmű fordulópont volt, ahol a valóság, a történelem, egy ember sorsa olyan erővel volt jelen, hogy utána nehéz is volt színházat csinálni, mert minden túl könnyűnek tűnt.

– A tünetegyüttes meddig dokumentarizmus és honnantól színház? Lehet egyáltalán színházi előadásnak tekinteni? Vagy ehhez elég, a mi, nézők passzív jelenléte?

– Nem érdekelnek a műfaji besorolások, hogy mi micsoda. Számomra a színház az érzelmi és szellemi párbeszéd, a beleélés, a felszabadulás, a katarzis helyszíne. A találkozás lehetősége. Olyan találkozásé, ami megmozgat, beindít, gondolkodtat, figyelemre, empátiára késztet. Nem mindegy, hogy milyen a formája?

 

 

– Dühös vagy?

– Nem lehet éveken keresztül dühösnek lenni. Keserűség van bennem. És van, hogy rémisztő fáradtság és közöny.

– Fontos számodra az őszinteség?

– Igen, nagyon.

Egyszer régebben egy interjúban már kérdeztem tőled, hogy léteznek-e olyan társadalmi, szociális, politikai, erkölcsi határvonalak, amelyeket soha nem lépnél át egy színházi előadás terében? Akkor azt válaszoltad, hogy: „Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc.” Ez azóta mennyiben változott?

– Változott. Néha úgy érzem, felcserélődtek a dolgok. Leegyszerűsítve: régen az emberek a valóságban éltek, kapcsolatban voltak az őket körülvevő világgal, egymással, önmagukkal. A művészet szerepe az volt, hogy elrepítse őket a hétköznapokból, a valóság szűknek érzett lehetőségeiből. Ma, ami körülölel minket, az nem a valóság – néha úgy érzem, a színháznak az a feladata, hogy végre hús-vér valódi embereket láthassunk valódi problémákkal, és fogalmazzon nagyon nyersen és nyíltan. Mutassa meg a valódi valóságot.

 

 

Akkor, abban az interjúban a társadalmi szerepvállalással kapcsolatban azt is mondtad, hogy „én jobb szeretem, ha indirektebb és eléggé árnyalt módon szüremlik át az előadáson, picit nyitottan, homályosan hagyva a kontúrokat. De néha azt gondolom, hogy nagyon határozott stratégia váltásra van szükség, és másképp kell ma beszélni.” Ebben az előadásban történt meg igazán ez a stratégiai váltás, amiről akkor beszéltél?

– Az biztos, hogy ez az előadás nagyon más hangon szólal meg, mint a korábbiak. Amikor a világban körülöttünk teljesen felborulnak a társadalmi normák, akkor elementáris vágyat érzek, hogy általam nyilvánvalónak gondolt dolgokról kerek perec kimondjuk, hogy ez jó, vagy ez elfogadhatatlan. Mert elviselhetetlen érzés, hogy sikerül egy társadalmat úgy manipulálni, ahol az alapvető emberi értékek megkérdőjeleződhetnek, és ebben a viszonylatban fontos artikulálni, hogy te hol állsz ezekben a kérdésekben.

Azt még nem tudom, lesz-e folytatása ennek a hangvételnek, vagy ez egy kivétel.

A humor és a szabad asszociációk sora által sikerül elviselni a nagy horderejű témák súlyát és bizonyos tekintetben visszatalálni a könnyed játékhoz?

– Még nem. De próbálkozunk. Most épp a Trolletetés c. új előadásunkon dolgozunk, február közepén lesz a bemutató. Vágyom egy olyan időszakra, amikor csak úgy kísérletezgetünk.

Fontos számodra, hogy A tünetegyüttes – reality a pincében c. előadásnak legyen visszhangja, legyenek reakciók, van benne kezdeményezésjelleg?

– Persze hogy fontos. Mert azt kell megérteni, hogy nem a Tünet Együttes életben maradása a tét most. Annál sokkal nagyobb. Tágabban a független előadó-művészet léte. Még tágabban azoknak az értékeknek az érvényesülése, amikben gondolom azért sokan hisznek: az ész, a tudás, a tehetség ereje, az elfogadás, a párbeszédben, a vita fontosságában való hit. Meg hogy a másik embert tiszteletben tartjuk minden helyzetben.

Sirbik Attila

 

 

Tünet Együttes: A tünetegyüttes – reality a pincében

Rendező: Szabó Réka

Előadók és alkotótársak: Gőz István, Papp Éva, Szabó Réka, Szász Dániel, Valcz Péter

Dokumentumfilm részletek: Kőrösi Máté

Zene: Csizmás András

Szöveg: Peer Krisztián

Mozgás asszisztens: Fülöp László

 


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő