10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Megmutatni a valódi valóságot
2020.01.25 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKÁVAL A TÜNETEGYÜTTES – REALITY A PINCÉBEN C. ELŐADÁS KAPCSÁN

A független előadó-művészek története a rendszerváltástól kezdve, kusza mindennapjainkig – benne a Tünet Együttes őszinte és személyes szilánkjaival. Gyárlátogatás a kulisszák mögé. A független alkotók története mindenkié, aki mára elvesztette viszonyítási pontjait. Fent még dübörög a nagyszínpad, mintha minden rendben lenne; mi meg lent a pincében. Egy ország tünetegyüttese.

– A tünetegyüttes – reality a pincében gyárlátogatás a kulisszák mögé?

– Igen, az – ez volt a cél. De remélem önmagán túlmutat. A személyes példánkon keresztül test- és lélek közelből tapinthatja a néző azt a folyamatot, ami ma Magyarországon számtalan területen végbemegy, és a társadalom egészének gondolkodását, morálját formálja. A független előadó-művészet kis törékeny, öntörvényű szelete a kulturális életnek, jól tetten érhető rajta a mai hatalom természete.

– Elegendő-e a reflektív dühkitörés visszafogottsága ahhoz, hogy visszhangra találjon az a független színházi rendszert érintő probléma, amivel nektek is nap mint nap meg kell küzdenetek?

– Mikor mondanád, hogy visszhangra talál? Akik ott ülnek a nézőtéren, azokban mindenképp. Társadalmi szinten semmiképp. De vajon mi talált visszhangra az elmúlt évtizedben Magyarországon? Mire rezonál a társadalom? Ezt jól látjuk – hogy félni kell a migránsoktól, vagy hogy bevezethetik a netadót, ilyesmik.

– A dokumetarista/életrajzi színház mindig is érdekelt?

– Már régóta feszegetem a személyes és az előadói én összemosását. Az alanyi színház érdekel, az a pont, ahol a személyes problematika, kitárulkozás elemelkedik az adott embertől, és általánossá, mindenkire vonatkozóvá válik.

De a Sóvirág egyértelmű fordulópont volt, ahol a valóság, a történelem, egy ember sorsa olyan erővel volt jelen, hogy utána nehéz is volt színházat csinálni, mert minden túl könnyűnek tűnt.

– A tünetegyüttes meddig dokumentarizmus és honnantól színház? Lehet egyáltalán színházi előadásnak tekinteni? Vagy ehhez elég, a mi, nézők passzív jelenléte?

– Nem érdekelnek a műfaji besorolások, hogy mi micsoda. Számomra a színház az érzelmi és szellemi párbeszéd, a beleélés, a felszabadulás, a katarzis helyszíne. A találkozás lehetősége. Olyan találkozásé, ami megmozgat, beindít, gondolkodtat, figyelemre, empátiára késztet. Nem mindegy, hogy milyen a formája?

 

 

– Dühös vagy?

– Nem lehet éveken keresztül dühösnek lenni. Keserűség van bennem. És van, hogy rémisztő fáradtság és közöny.

– Fontos számodra az őszinteség?

– Igen, nagyon.

Egyszer régebben egy interjúban már kérdeztem tőled, hogy léteznek-e olyan társadalmi, szociális, politikai, erkölcsi határvonalak, amelyeket soha nem lépnél át egy színházi előadás terében? Akkor azt válaszoltad, hogy: „Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc.” Ez azóta mennyiben változott?

– Változott. Néha úgy érzem, felcserélődtek a dolgok. Leegyszerűsítve: régen az emberek a valóságban éltek, kapcsolatban voltak az őket körülvevő világgal, egymással, önmagukkal. A művészet szerepe az volt, hogy elrepítse őket a hétköznapokból, a valóság szűknek érzett lehetőségeiből. Ma, ami körülölel minket, az nem a valóság – néha úgy érzem, a színháznak az a feladata, hogy végre hús-vér valódi embereket láthassunk valódi problémákkal, és fogalmazzon nagyon nyersen és nyíltan. Mutassa meg a valódi valóságot.

 

 

Akkor, abban az interjúban a társadalmi szerepvállalással kapcsolatban azt is mondtad, hogy „én jobb szeretem, ha indirektebb és eléggé árnyalt módon szüremlik át az előadáson, picit nyitottan, homályosan hagyva a kontúrokat. De néha azt gondolom, hogy nagyon határozott stratégia váltásra van szükség, és másképp kell ma beszélni.” Ebben az előadásban történt meg igazán ez a stratégiai váltás, amiről akkor beszéltél?

– Az biztos, hogy ez az előadás nagyon más hangon szólal meg, mint a korábbiak. Amikor a világban körülöttünk teljesen felborulnak a társadalmi normák, akkor elementáris vágyat érzek, hogy általam nyilvánvalónak gondolt dolgokról kerek perec kimondjuk, hogy ez jó, vagy ez elfogadhatatlan. Mert elviselhetetlen érzés, hogy sikerül egy társadalmat úgy manipulálni, ahol az alapvető emberi értékek megkérdőjeleződhetnek, és ebben a viszonylatban fontos artikulálni, hogy te hol állsz ezekben a kérdésekben.

Azt még nem tudom, lesz-e folytatása ennek a hangvételnek, vagy ez egy kivétel.

A humor és a szabad asszociációk sora által sikerül elviselni a nagy horderejű témák súlyát és bizonyos tekintetben visszatalálni a könnyed játékhoz?

– Még nem. De próbálkozunk. Most épp a Trolletetés c. új előadásunkon dolgozunk, február közepén lesz a bemutató. Vágyom egy olyan időszakra, amikor csak úgy kísérletezgetünk.

Fontos számodra, hogy A tünetegyüttes – reality a pincében c. előadásnak legyen visszhangja, legyenek reakciók, van benne kezdeményezésjelleg?

– Persze hogy fontos. Mert azt kell megérteni, hogy nem a Tünet Együttes életben maradása a tét most. Annál sokkal nagyobb. Tágabban a független előadó-művészet léte. Még tágabban azoknak az értékeknek az érvényesülése, amikben gondolom azért sokan hisznek: az ész, a tudás, a tehetség ereje, az elfogadás, a párbeszédben, a vita fontosságában való hit. Meg hogy a másik embert tiszteletben tartjuk minden helyzetben.

Sirbik Attila

 

 

Tünet Együttes: A tünetegyüttes – reality a pincében

Rendező: Szabó Réka

Előadók és alkotótársak: Gőz István, Papp Éva, Szabó Réka, Szász Dániel, Valcz Péter

Dokumentumfilm részletek: Kőrösi Máté

Zene: Csizmás András

Szöveg: Peer Krisztián

Mozgás asszisztens: Fülöp László

 


Címke: , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő