04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Megmutatni a valódi valóságot
2020.01.25 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKÁVAL A TÜNETEGYÜTTES – REALITY A PINCÉBEN C. ELŐADÁS KAPCSÁN

A független előadó-művészek története a rendszerváltástól kezdve, kusza mindennapjainkig – benne a Tünet Együttes őszinte és személyes szilánkjaival. Gyárlátogatás a kulisszák mögé. A független alkotók története mindenkié, aki mára elvesztette viszonyítási pontjait. Fent még dübörög a nagyszínpad, mintha minden rendben lenne; mi meg lent a pincében. Egy ország tünetegyüttese.

– A tünetegyüttes – reality a pincében gyárlátogatás a kulisszák mögé?

– Igen, az – ez volt a cél. De remélem önmagán túlmutat. A személyes példánkon keresztül test- és lélek közelből tapinthatja a néző azt a folyamatot, ami ma Magyarországon számtalan területen végbemegy, és a társadalom egészének gondolkodását, morálját formálja. A független előadó-művészet kis törékeny, öntörvényű szelete a kulturális életnek, jól tetten érhető rajta a mai hatalom természete.

– Elegendő-e a reflektív dühkitörés visszafogottsága ahhoz, hogy visszhangra találjon az a független színházi rendszert érintő probléma, amivel nektek is nap mint nap meg kell küzdenetek?

– Mikor mondanád, hogy visszhangra talál? Akik ott ülnek a nézőtéren, azokban mindenképp. Társadalmi szinten semmiképp. De vajon mi talált visszhangra az elmúlt évtizedben Magyarországon? Mire rezonál a társadalom? Ezt jól látjuk – hogy félni kell a migránsoktól, vagy hogy bevezethetik a netadót, ilyesmik.

– A dokumetarista/életrajzi színház mindig is érdekelt?

– Már régóta feszegetem a személyes és az előadói én összemosását. Az alanyi színház érdekel, az a pont, ahol a személyes problematika, kitárulkozás elemelkedik az adott embertől, és általánossá, mindenkire vonatkozóvá válik.

De a Sóvirág egyértelmű fordulópont volt, ahol a valóság, a történelem, egy ember sorsa olyan erővel volt jelen, hogy utána nehéz is volt színházat csinálni, mert minden túl könnyűnek tűnt.

– A tünetegyüttes meddig dokumentarizmus és honnantól színház? Lehet egyáltalán színházi előadásnak tekinteni? Vagy ehhez elég, a mi, nézők passzív jelenléte?

– Nem érdekelnek a műfaji besorolások, hogy mi micsoda. Számomra a színház az érzelmi és szellemi párbeszéd, a beleélés, a felszabadulás, a katarzis helyszíne. A találkozás lehetősége. Olyan találkozásé, ami megmozgat, beindít, gondolkodtat, figyelemre, empátiára késztet. Nem mindegy, hogy milyen a formája?

 

 

– Dühös vagy?

– Nem lehet éveken keresztül dühösnek lenni. Keserűség van bennem. És van, hogy rémisztő fáradtság és közöny.

– Fontos számodra az őszinteség?

– Igen, nagyon.

Egyszer régebben egy interjúban már kérdeztem tőled, hogy léteznek-e olyan társadalmi, szociális, politikai, erkölcsi határvonalak, amelyeket soha nem lépnél át egy színházi előadás terében? Akkor azt válaszoltad, hogy: „Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc.” Ez azóta mennyiben változott?

– Változott. Néha úgy érzem, felcserélődtek a dolgok. Leegyszerűsítve: régen az emberek a valóságban éltek, kapcsolatban voltak az őket körülvevő világgal, egymással, önmagukkal. A művészet szerepe az volt, hogy elrepítse őket a hétköznapokból, a valóság szűknek érzett lehetőségeiből. Ma, ami körülölel minket, az nem a valóság – néha úgy érzem, a színháznak az a feladata, hogy végre hús-vér valódi embereket láthassunk valódi problémákkal, és fogalmazzon nagyon nyersen és nyíltan. Mutassa meg a valódi valóságot.

 

 

Akkor, abban az interjúban a társadalmi szerepvállalással kapcsolatban azt is mondtad, hogy „én jobb szeretem, ha indirektebb és eléggé árnyalt módon szüremlik át az előadáson, picit nyitottan, homályosan hagyva a kontúrokat. De néha azt gondolom, hogy nagyon határozott stratégia váltásra van szükség, és másképp kell ma beszélni.” Ebben az előadásban történt meg igazán ez a stratégiai váltás, amiről akkor beszéltél?

– Az biztos, hogy ez az előadás nagyon más hangon szólal meg, mint a korábbiak. Amikor a világban körülöttünk teljesen felborulnak a társadalmi normák, akkor elementáris vágyat érzek, hogy általam nyilvánvalónak gondolt dolgokról kerek perec kimondjuk, hogy ez jó, vagy ez elfogadhatatlan. Mert elviselhetetlen érzés, hogy sikerül egy társadalmat úgy manipulálni, ahol az alapvető emberi értékek megkérdőjeleződhetnek, és ebben a viszonylatban fontos artikulálni, hogy te hol állsz ezekben a kérdésekben.

Azt még nem tudom, lesz-e folytatása ennek a hangvételnek, vagy ez egy kivétel.

A humor és a szabad asszociációk sora által sikerül elviselni a nagy horderejű témák súlyát és bizonyos tekintetben visszatalálni a könnyed játékhoz?

– Még nem. De próbálkozunk. Most épp a Trolletetés c. új előadásunkon dolgozunk, február közepén lesz a bemutató. Vágyom egy olyan időszakra, amikor csak úgy kísérletezgetünk.

Fontos számodra, hogy A tünetegyüttes – reality a pincében c. előadásnak legyen visszhangja, legyenek reakciók, van benne kezdeményezésjelleg?

– Persze hogy fontos. Mert azt kell megérteni, hogy nem a Tünet Együttes életben maradása a tét most. Annál sokkal nagyobb. Tágabban a független előadó-művészet léte. Még tágabban azoknak az értékeknek az érvényesülése, amikben gondolom azért sokan hisznek: az ész, a tudás, a tehetség ereje, az elfogadás, a párbeszédben, a vita fontosságában való hit. Meg hogy a másik embert tiszteletben tartjuk minden helyzetben.

Sirbik Attila

 

 

Tünet Együttes: A tünetegyüttes – reality a pincében

Rendező: Szabó Réka

Előadók és alkotótársak: Gőz István, Papp Éva, Szabó Réka, Szász Dániel, Valcz Péter

Dokumentumfilm részletek: Kőrösi Máté

Zene: Csizmás András

Szöveg: Peer Krisztián

Mozgás asszisztens: Fülöp László

 


Címke: , , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő