Tiszatájonline | 2020. január 26.

Táltosok újragondolva

AJÁNLÓ A PLATON KARATAEV ZENÉIHEZ
Amit a Platon Karataev csinál a zenével, olyan ősi rituálékhoz hasonlít, melyek a révület és az elrugaszkodottság eszközeivel szólalnak meg. Csakhogy ez a révület sokkal inkább visszavágyódás a normálishoz, a hétköznapihoz, ami a folytonos kommunikáció mentén szerveződik. Ez a kommunikáció hozzáférhetővé teszi a bensőségesnek azt az egyszerűségét, miszerint az ember csak társas közegben képes létezni… – KERTAI CSENGER AJÁNLÓJA

AJÁNLÓ A PLATON KARATAEV ZENÉIHEZ

Amit a Platon Karataev csinál a zenével, olyan ősi rituálékhoz hasonlít, melyek a révület és az elrugaszkodottság eszközeivel szólalnak meg. Csakhogy ez a révület sokkal inkább visszavágyódás a normálishoz, a hétköznapihoz, ami a folytonos kommunikáció mentén szerveződik. Ez a kommunikáció hozzáférhetővé teszi a bensőségesnek azt az egyszerűségét, miszerint az ember csak társas közegben képes létezni. A PK semmi mást nem tesz, csak megteremti ennek a legalapvetőbb emberi igénynek a feltételeit. Nem ők fogják megreformálni a zenét, és nem is fognak merőben új dolgot állítani, mégis, az ő zenéjüket valahol mégis mindenki szereti, mert belekötni nem lehet abba, aminek nincsen állítása, mert ők csak ennek az egyszerű emberi igénynek a zenei megformálói. Azt hiszem ez olyan üzenet, ami sürgeti a visszatérést a tisztán zeneibe, ami ebben az értelemben semmi mást nem jelent, csak az egymásra figyelés szentimentális egyszerűségét.

Ez az érzékenység a PK-nál zenei forma, aminek fontos tényezője a másikra figyelés. A koncertek atmoszférája is ezt az együttlétet teremtik meg, mert a Platon zenéje elhalna közönség nélkül, pont azért, mert a zenéjükben az üzenet fontos. Az üzenet, a hírvivők recepciótörténete egyből kijelölné a váteszt, de itt mégsem erről van szó, hanem olyan felfogásbeli kitételről, ahol a befogadó szerves része a zenének, mert megszólított nélkül nem volna lehetséges a kapcsolatteremtés. Radikalizálva a dolgot: a PK zenészei nem is zenészek, hanem inkább egy olyan művészetbeli felfogás továbbvivői, akik a művészetet eleve a kommunikáció egyetlen értelmes eszközeként gondolják el. Ebben az egymásra figyelésben lehet tetten érni a PK zenei tétjét. Személyes kedvencem a Lady Macbeth, mert talán itt a legerősebb az igény a zeneileg létrejövő szentimentális együttlétre. Ez nem filozófiai, ideológiai megfontolás eredménye, ebben a megszólalás, a kapcsolatteremtés igénye erősebben megtalálható, mint zenei irányzatok bármelyike. Talán a Platonnál értelmetlen is ez a megkülönböztetés, vagy legalábbis nincs semmilyen tétje a kategorizálásnak. Ezek himnuszok, amik, mint a zenék, a tisztán ösztönösből merítenek, pont amennyire az ösztönösség a transzcendenshez való eljutás képessége, ami mindenkiben tettenérhető. Ezt a tettenérhetőséget aknázza ki a Platon zenei, nyers szentimentalizmussal, amiben ha nem lenne meg ez az erő, könnyen átcsúszhatna a patetikus nyavalygásba, mint ahogy néhány száma tényleg közelít is afelé.

Azért tudom őket modern táltosoknak hívni, mert megtartották a művészeti közlések legegyszerűbb funkcióját, a kapcsolatteremtést olyan elegáns módon, ami különbözik a kapcsolatteremtés egyéb zenei megnyilatkozásaitól. A Platon koncertek védjegyévé vált az üldögélős, „átszellemült” légkör, ahol biztos vagyok abban, hogy sokkal intenzívebb befogadás történik, mint bármilyen pogós, technós, szeletelős, őrjöngős koncerten. Persze nem tagadom, hogy egyéb mozgásformáknak is meg van az értelmük, de az előzőekből kiindulva, ez pont hogy a révület hétköznapisága, maga az inverz révület, mert a Platon szerint a révület célja és tetőpontja a hétköznapi.

A PK a zenélést visszaviszi egy olyan regiszterbe, ahol a zenei megnyilatkozás üzenet. A PK zenészei ilyen értelemben hírvivők, az üzenet pedig zeneileg pontosan megfogalmazható.

Azt hiszem a PK zenéje olyan nyers szentimentalizmus, aminek erőssége a „természetes révület”.  Ez a lépés akár csak konkrét zeneileg is fellelhető, sok Platon szám építkezik a váltásra, amik egyben töréspontok, ahonnan a zenei megfogalmazás átlép a zeneileg sokszor érthetetlenre, mégis motívumaiban felismerhető érzékenységre.

A zenei érzékenység – ami az üzenetadásban bontakozott ki – árnyoldala a hallgatóság nélküli lét. Mondjuk a PK nem panaszkodhat, májusban érkezik az új lemezük, és a koncertek is általában teltházasak, mégsem árt, ha egyre több helyre jut el ez az üzenetük.

Kertai Csenger