Tiszatájonline | 2020. január 24.

Szakállas nő hódít a lemezpiacon

ÓRIÁSI SIKER CECILIA BARTOLI ÚJ ALBUMA, A FARINELLI
A világ egyik legnépszerűbb klasszikus zenei előadója, Cecilia Bartoli, aki már 12 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, múlt év végén megint különleges CD-vel jelentkezett. Farinelli című albumán – melynek borítójára meglepetésre egy szakállas fotója került – a zenetörténet leghíresebb kasztrált énekes sztárjának bravúráriáit szólaltatja meg az Il Giardino Armonico közreműködésével… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

ÓRIÁSI SIKER CECILIA BARTOLI ÚJ ALBUMA, A FARINELLI

A világ egyik legnépszerűbb klasszikus zenei előadója, Cecilia Bartoli, aki már 12 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, múlt év végén megint különleges CD-vel jelentkezett. Farinelli című albumán – melynek borítójára meglepetésre egy szakállas fotója került – a zenetörténet leghíresebb kasztrált énekes sztárjának bravúráriáit szólaltatja meg az Il Giardino Armonico közreműködésével.

Bár Nyugat-Európában már november végén megjelent Cecilia Bartoli új CD-albuma, a Farinelli, nálunk tavaly még az előrendeléseket sem tudták teljesíteni a forgalmazók, csak január közepén kerülhetett a boltokba a DECCA Classics kiadványa. Úgy hírlik, alulbecsülték az igényeket, a különleges lemezt – melynek borítófotóján Bartoli nagy meglepetésre leginkább a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál győztesére, Conchita Wurstra emlékeztet – elkapkodták a rajongók.

Cecilia Bartolira bő negyedszázaddal ezelőtt még Gregor József hívta fel a figyelmem. Jeles basszistánk az Egyesült Államokban ismerkedett meg vele, amikor 1993 tavaszán együtt énekeltek a Houston Grand Opera Rossini-produkciójában, A sevillai borbélyban. Bartoli Rosinaként akkor debütált Texasban, Gregor pedig Basilio szerepében tért vissza régi sikerei színhelyére. A fiatal olasz mezzoszoprán – akinek világkarrierje azokban az években kezdett kiteljesedni – a La Fenice zenekarával és kórusával felvett, DECCA által kiadott Rossini Heroines CD-jét adta premier ajándékként Gregornak. Akkoriban sokan még egyértelműen Mozart- és Rossini-énekesnek gondolták, de hamar bebizonyította, sokkal szélesebb a repertoárja.

A kasztrált énekesek zenei világát felidéző első Bartoli-album, a 2009-es Sacrificium az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb komolyzenei lemezsikerévé vált, a Legjobb klasszikus vokális előadó kategóriában elnyerte a Grammy-díjat is. Az olasz díva a barokk operák kedvéért megnyomorított énekesek emlékének ajánlotta az albumot, melyen többek között Porpora, Broschi, Händel, Vinci, Leo, Araia, Graun, Caldara kasztráltak által sikerre vitt operáiból énekelt bravúráriákat. A műsorral európai koncertturnéra indult, 2011 októberében Budapesten, a Művészetek Palotájában is előadta különleges estjét a mostani Farinelli-lemezén is játszó világhírű barokk kamarazenekar, az Il Giardino Armonico közreműködésével, a barokk specialista Giovanni Antonini vezényletével. Bartoli különben nem először járt akkor Magyarországon; magánemberként már 2007 húsvétján meghallgatta a Müpában azt a Máté passiót, melyet jó barátja, a több lemezén is közreműködő Schiff András zongoraművész dirigált. 2009 májusában lépett fel először nálunk: az Operaházban egy, a Müpában két koncertet is adott. Budapesti koncertjeire hamar elkapkodják a hazai viszonyok között borsos árúnak számító jegyeket, és mindig hatalmas ünneplésben részesíti lelkes magyar rajongótábora.

Farinelli és a kasztrált énekesek 

Az első név szerint is ismert kasztrált énekesek 1599-ben csatlakoztak a római Sixtus-kápolna kórusához. A 17-18. század számított a kasztrált sztárok fénykorának. A leghíresebb operaénekesek fejedelmi pompában éltek, feljegyezték, hogy egyikük fizetése pontosan négyszázszorosa volt a legjobban fizetett zenekari muzsikusénak. A pénzéhes szülők csak Itáliában évente négyezer fiúgyermeket kasztráltattak abban a reményben, hogy a beavatkozás után sztárénekes válhat belőlük. Az iparág központja Nápolyban volt; akkoriban az olasz operaházakban a kasztráltak bravúráriái után azt kiabálta a közönség: „Evviva il coltellino!” – Éljen a kis kés! Ha orvosra nem tellett, az anyák maguk végezték el gyermekeiken a műtétet, amelynek metodikáját is leírták: a gyakran ópiummal nyugtatott áldozatot forró vízbe ültették, elszorították a nyaki ütőereit, amitől olyan kábulatba került, mintha szélütést kapott volna. A vágás előtt hevítéssel fertőtlenítették a speciális herélőkést. A primitív műtétet sok fiú nem élte túl, ezért azt, aki saját gyermekét kasztrálta, elméletben halállal vagy kiközösítéssel lehetett volna büntetni. Ezt azonban könnyű volt elkerülni kutyatámadásra és más balesetekre való hivatkozással. A kasztráltak magasra nőttek, dús hajuk volt, de nem alakult ki testszőrzetük. Abnormálisan fejlődött mellkasuk miatt a legsikeresebbek elképesztően tudtak bánni a levegővel: a korabeli beszámolók szerint akár két percen keresztül is tudtak levegővétel nélkül énekelni. Bár a modern endokrinológia szerint alulfejlett nemi szervvel kellett rendelkezniük, a feljegyzések szerint sokan megőrizték szexuális késztetésüket; és a teherbeejtés veszélye nélkül prostituáltként is szerepet vállaltak. Minden idők leghíresebb kasztráltja Carlo Broschi, művésznevén Farinelli volt, aki 1705. január 24-én született, 1720-ban debütált. Miután meghódította egész Itáliát, Londonba szerződött. 1737-től több mint két évtizeden át a depressziós V. Fülöp spanyol királyt szórakoztatta. 1759-ben visszavonult, és Bolognában hatalmas villát vásárolt. Olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy 1782-ben bekövetkezett halála előtti hónapokban látogatást tett nála Gluck, Mozart, Casanova és II. József is.

A Farinelli-albumon a hallgató tizenegy áriát talál, a lemez teljes játékideje több mint hetvenöt perc. A kasztrált szupersztár bátyja, Riccardo Broschi művei mellett mentora, Nicola Porpora, valamint Johann Adolph Hasse, Geminiano Giacomelli és Antonio Caldara áriái is – köztük több olyan is, amit kifejezetten Farinellinek írt szerzőjük – helyet kaptak az összeállításban. Két Porpora-melódia nyitja az albumot, az első, Aci széles vibratókkal teletűzdelt pokolian nehéz áriája a „Nell’attendere mio bene” a Polifemoból, mely csapjunk a lecsóba jelleggel rögtön tökéletesen megmutatja Bartoli szinte utánozhatatlan virtuozitását, elképesztő ének- és légzéstechnikáját. A hallgató olykor nem hisz a fülének, az az érzése támad, ezeket a gyilkos futamokat ilyen könnyedén, ilyen éles váltásokkal képtelenség elénekelni. Porpora másik arcát is rögtön megismerhetjük a teljesen más zenei karakter Imeneo jóval lassúbb, már-már behízelgően édes, szinte meditatív, bukolikus hangulatot árasztó áriájából („Vaghi amori, grazie amate”). Az Antonius és Kleopátra című Hasse-operából Kleopátra két áriája is szerepel a lemezen. Az elsőt („Morte col fiero aspetto”) az amerikai mezzoszoprán, Joyce DiDonato is lemezre énekelte néhány éve, és a Müpában is előadta, tanulságos összehasonlítani a két szupersztár díva egyaránt fenomenális produkcióját. A másik áriából („Signor la tua Speranza… A Dio trono, impero a Dio”) a sorsával szembenéző Kleopátra tragikus alakja bontakozik ki, Bartoli a tőle megszokott vulkánszerű energiakitörésekkel, zseniálisan énekelve plasztikusan érzékelteti a figura szélsőséges érzelmi hullámzását is.

Cecilia Bartoli válogatás lemezein meglepetésként szinte mindig találhatunk egy-két világpremiernek számító felvételt is, a Farinelli-albumon sincs másként. Ezúttal két ilyen tracknek is örülhetnek a barokk zene szerelmesei: a „Lontan… Lusingato dalla speme” című Porpora-áriának a Polifemoból, melyben a díva feleselgetve trillázó duettet énekel az oboával, valamint Broschi La Merope című háromfelvonásos operájából a „Si, traditor tu sei”-nek. Ugyanebből a darabból az ária érzékien finom párja, a „Chi non sente al mio dolore” is szerepel a lemezen.

A záró ária, az Alto Giove az utóbbi években roppant népszerűvé, valóságos barokk világslágerré vált, sokan éneklik koncerteken, többen lemezre is vették. Kedvencem egy élő felvétel napjaink legjobb kontratenorjával, az argentin Franco Fagiolival, akinek különben fantasztikus Porpora-albumán is szerepel. Polifemo áriája az egyetlen a lemezen, amit Bartoli nem a Giovanni Antonini dirigálta csodálatos Il Giardino Armonico odaadó, mindig stílusos kíséretével énekel, hanem Gianluca Capuano vezényli a Les Musiciens du Prince-Monaco kamarazenekart. Bartoli ebben is remekel, de minden elismerésem ellenére Fagioli Alto Giove-ja marad számomra a favorit.

Cecilia Bartoli több mint harminc éve az egyik legfényesebben ragyogó csillag a nemzetközi operakultúra egén, ennyi idő után már a legállhatatosabb rajongó is a hanyatlás jeleit kutatva óvatosan fogadja az újabb lemezeket. A Farinelli-albumon azonban nyoma sincs hanyatlásnak, a zenetörténeti ritkaságok, elfeledett remekművek népszerűsítésével missziót teljesítő és követői révén valóságos mozgalmat elindító örökifjú díva képes újra és újra elkápráztatni a barokk zene és énekkultúra szerelmeseit.

Hollósi Zsolt

Cecilia Bartoli: Farinelli

Decca Classics

2019