Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja ki a köszönöm szót.
Az iskolában rengeteg pletykát hallok. A gyerekek mindig beszámolnak arról, hogy mi történik a táborban. Naprakészen tudom, hogy melyik lány kivel szökött meg, és azt is, hogy éppen ki van most haragban a szomszédjával.
– Meghalt a fapulya – mondja nevetve Jancsika a második padsorban.
– Meg, a tegnap este – válaszolja valaki hátulról. A gyerekek felnevetnek.
– Meghalt a fapulya, meghalt a fapulya! – skandálják vígan.
– Mi az a fapulya? – kérdezek vissza teljesen értetlenül.
– Hát a fapulya! Maga nem ismeri? – néz rám nagy szemekkel Jancsika.
– Ő élő ember?
– Persze!
– És miért hívják fapulyának?
– Mert nem mozog a lába! Olyan, mint azok a bábuk, amiket dróton rángatnak.
– Marionett?
– Igen.
– Miért nem mozog a lába? El van törve?
– Mert nyomorék. Az anyja csinálta vele.
– Nyomorékká tette? De miért?
– Mert mindig vitte Kijevbe koldulni.
– És ahhoz el kellett törni a lábát?
– Meg a kezét, meg mikor mit. De már bolondon született. Baj volt a fejével kiskorában, oszt neki mindegy. Az anyjának meg nem volt pénze. A fapulyának meg annyit adtak ott fenn az emberek! Tudja, sajnálták, mert beszélni sem tudott, meg ha be volt gipszelve mindene, akkor még többet szedett össze.
– És az anyja mit csinált? Leste, hogy mit adnak neki?
– Nem, az addig lopott.
– Mit?
– Pénztárcát, telefont. Kijevbe mind azt csinálják.
– Lopnak?
– Aha. A bandával.
– Többen?
– Egyedül nem is lehet. Legalább három-négy ember kell hozzá, hogy ne bukjanak le.
– Hogy csinálják?
– Egy megy elöl, általában asszony. Kettő meg mögötte, mert takarni kell az embert, akitől lopnak. Azok az átadók. Messzebb meg hátul meg még egy, a fogó.
– És nem gyanús az embernek a sok cigány rajta körben?
– Á, olyankor mind kiöltöznek, a nők meg kikerálják magukat, hogy ne látszódjon, hogy cigányok.
– Ezt ti már gyerekkorban tanuljátok?
– Mindenki tud lopni. Csak nem mindenki megy.
– Te voltál már?
– Egyszer igen. De többé nem akarok, mert megfogtak a zsarók.
– És miért nevettél azon, aki meghalt?
– Hát azon, hogy hogy halt meg!
– És hogy?
– Beesett a budiba!
– Ez egyáltalán nem vicces.
– Szerintem az volt. Elment a tolószékkel, oszt beborult a szarba. Az anyja meg nem mászott utána.
– Miért nem?
– Biztos félt, hogy büdös lesz. De utána annyira siratta! Alig tudott lenyugodni!
– Ahogy fuldoklott, akkor nem siratta?
– Nem azért sírt!
– Miért?
– Hát az asszonyt lopni már nem viszik, mert mindig megfogják, azért voltak itthon. A fapulya meg mindig jól koldult.
Shrek Tímea
