10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Láttam a másképp beszélés lehetőségét”
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL

A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára.

– A Verzió Filmfesztiválon is bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmedben egy fiatal hátrányos helyzetű bokszoló környezetével, a gettó léttel és legfőképp saját magával szemben megélt erőfeszítéseit és mindennapos, végkimerülésig tartó mentális és fizikai küzdelmét követhetjük végig, amíg eljut a győzelemig. Ebben a sportfilmben, hasonlóan Silvester Stallone Rocky forgatókönyvéhez, egy valóságból „merítkező” történetet látunk. A Gettó Balboa végén a feliratban közölt tényleges személyi sikereken kívül, miben ragadható meg a film társadalmi üzenete, felelőssége? A filmkészítésnek volt e konkrét haszna a gettóban működő sportközösségre nézve?

– A film társadalmi üzenete volt az első, amit megtaláltunk. Szerettünk volna egy olyan történetet elmesélni, ami azon túl, hogy egy, már sokat ábrázolt világot mutat be, az ellehetetlenülésen és tehetetlenségen túl kiutat is mutat, vagy legalábbis annak lehetőségét. A film üzenete egyszerű. Ha hiszel magadban, és nem adod fel, át tudod írni az eleve elrendeltnek tűnő sorsodat. Mindegy hogy honnan jöttél, mi is a bőröd színe. Csak az a fontos, hogy elég kitartó vagy-e végigmenni az úton. Ami pedig a konkrét hasznot illeti: Merem hinni, hogy volt.

– Hogyan találtad meg ezt a történetet és a főszereplőket, miért akartál filmet készíteni róluk?

– A véletlen sodorta elém ezt a történetet. Egy barátomnál, Bordás Róbertnél időztem, aki nem mellesleg a film operatőre is lesz aztán. Ő mondta, hogy megy a Dankó utcába, ami a nyolcadik kerület szívében található, pár fotót készíteni egy edzőről és tanítványairól. Vele tartottam. Ott aztán megláttam a film leendő két főszereplőjét, és rögtön tudtam: na, ebbe belevágok. Nem voltam egyedül. Mint kiderült, Csányi Dávid, és Ponczók Attila már évek óta szerettek volna filmet készíteni Misiről, csak valahogy nem jött össze nekik. Nekem ugyanakkor csak a Misi története nem lett volna elég. Ekkor láttam meg Szabó Zolit, aki ott edzett a többi gyerekkel együtt, és összeállt számomra a kép. Misit a leghatásosabban, és legérzékletesebben egy fiatal tanítványán keresztül lehet bemutatni. Ahogy a gyerekekkel foglalkozik, és istápolja Zoli világbajnoki ringbe lépését. Kettejük sorsával lett számomra egésszé a történet, és ebben már láttam a másképp beszélés lehetőségét. Ugyanis önző módon szükségem volt egy olyan filmre, ami kilépteti a romákat az áldozati szerepkörből, és pozitív példával tud szolgálni.

– Általában mennyi időt töltesz előkészületekkel és kutatással mielőtt kimondanád „Felvétel indul!”?

– Változó, értelemszerűen. A Genezisnél, a legutóbbi nagyjátékfilmemnél, szinte a vágás befejeztéig folyamatos volt a kutatómunka. A Balboa esetében viszont elég volt pár találkozó, beszélgetés. Ott inkább napi szinten kellett résen lenni, nehogy lemaradjunk olyan történésekről, amit aztán sajnálnánk. Mondhatni azt is, hogy a kutatómunka a forgatással egy időben zajlott. Amúgy azt, hogy felvétel indul, gyanúm, soha nem mondják dokumentumfilmnél. Én legalábbis nem mondtam.

– A nézők, részben Misi és Zoli szubjektumán keresztül, más beállításokban külső megfigyelőként vannak jelen. Mindehhez folyamatosan mozgásban lévő, az érintettség érzését sugárzó, közeli képkivágásokat használó operatőr és a filmszerűséget fokozó nagy mélységélességű optika társul, intim, nondiegetikus aláfestő zenével és hangkulisszával. A Gettó Balboa műfajilag mennyiben számít rendhagyónak az eddigi rendezéseid tükrében? A dokumentumfilm készítés mint alkotói módszer újragondolásakor, milyen kihívásokkal szembesültél? Mondhatjuk, hogy a filmed a Magyarországon a ’70-es évek közepén kibontakozó Budapesti Iskola fikciós dokumentumfilmjeinek ábrázolástechnikáját működteti?

– Ami a film nyelvezetét illeti, a Balboát sajnos nem a 70-es évek közepén kibontakozó Budapesti Iskola fikciós dokumentumfilmjeinek ábrázolástechnikája működteti. Bár csak tette volna, de akkor az eszembe se jutott. Igazából mi csak nagyon ott akartunk lenni, mindenhol, mindenben, és hitelesen beszámolni a fizikális és lelki vetülésekről, rezdülésekről. Ilyenkor nem tudatos annyira az ember. Legalábbis nem annyira, hogy a pozitív értelembe vett utánozó majom énjét vegye elő. A párhuzamokat, hasonlóságokat mindig a film elkészülte után látják bele mások, lásd a te esetedben ugye. Azt viszont tudtam, hogy fekete-fehér lesz a film, és hogy a fikciós műfajra, nem pedig a dokumentumfilmekre jellemző képi törvényszerűséggel fogom elmesélni ezt a történetet. A játékfilm, az irodalom, a színház világából jövök, tehát ez a választás a részemről adott volt. Nem is tudtam volna másképp elmesélni a Balboát. Ezt a nyelvezetet találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy a történet találkozni tudjon a nézővel, műfaji jelleg ide vagy oda. A szociológiában van egy szakkifejezés: résztvevő megfigyelő. Ez azt takarja, hogy a megfigyelő jelen van, mindent igyekszik észrevenni, feljegyezni oly módon, hogy nem szól bele az eseményekbe. Ez egy alapkoncepció azt hiszem, a dokumentumfilmes műfajban is. Persze ha a „megfigyelő” lírikusabb alkat, akkor a beszámolónál értelemszerűen jobban érvényesül majd az epikai vénája, esetünkben kamerája.

 

 

– Alkotásod követi a sportfilmek dramaturgiai fordulatait, a klasszikus játékfilmes elbeszélés formáját, de a dokumentumfilmek megfigyelő, leselkedő funkciójából eredő esetlegességet is érzékelteti. Menyiben tér el a valós történet az általad „filmszerűen felépített” történettől? Pl. a lomtalanítás helyszínén a televíziókészüléket maga után húzó alak és Zoli megjegyzése, abban a jelenetben spontán vagy rendezett? Arányaiban a szereplőkkel mennyi jelenetet kellett újra eljátszatni? Filmedben a valóságélményt erősítő jeleneteket és a miliőfestő esetlegességet sugalló képsorokat vagy éles dialógokat, csupán mint külső szemlélő megfigyelted vagy azokról is elmondható, hogy egy reflexív dokumentumfilm készítő magatartásból következnek? Mondhatjuk, hogy kevered filmedben a valóságban is megtörtént eseményeket, azokkal amik „csupán” megtörténhettek volna?

– Kizárt. Nem lenne etikus. Én üzenetet akarok átadni, valós, köztünk élő emberek történetét, és ebbe nem fér bele a hazugság, semmiféle fikciós megrendezettség. Tehát sem mondatok nem lettek a szereplők szájába adva, sem pedig jelenetek nem lettek megrendezve. Néha persze kértem, hogy gyere be már újra, vagy hogy gondold át megint, mit akarsz mondani, stb. Ennyi rendezés a karaktereim felé előfordultak. De ezek nem sértik az alkotói, hírmondói igazságérzetemet. A rendezői jelenlét inkább abban merül ki, hogy ott legyünk. Az operatőrrel, a stábbal, hogy a szereplők lássák, hiszel bennük, megbízhatnak benned, teneked fontos az ő történetük. És mivel neked fontos, mindenkinek az lesz. Tehát nincs olyan, ami „csupán” megtörténhetett volna. Ami abban a szűk egy és fél órában történik, illetve ami abban a bő másfél évben történt, az a valóságban is megtörtént, mert az maga a színes-szagos élet.

– Misi a bokszedző, mint a film kulcskaraktere végigkíséri, katalizálja, védelmezi, apaként neveli a főhőst noha elveszettként kezdte az életét, küzdelme magányos volt, ezért húsz év kellett ahhoz, hogy egyedül ráleljen az igaz útra. Számodra a két karakter sorsának találkozása milyen szimbolikus üzenetet rejt?

– Misi bűnöző volt ugye. Ezek az emberek egytől egyig farkastörvények között élnek, farkasok módjára. Van egy bekezdés a Márk evangéliuma 8/35-ben. Talán nem pontosan idézem, de valahogy így hangzik: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt” Számomra ez azt jelenti, hogy csupán önmagunk életének megmentése az édeskevés. Az élet többről kell, hogy szóljon. Önmagadat is csak akkor mentheted meg, ha másért küzdesz. Azt hiszem. Ez lehet az a küzdelem, hogy biztonságban tudd a szeretteidet, hogy vigyázni tudj rájuk, hogy figyelj oda másokra, a környezetedre, és hogy ne szemetelj az erdőben. Se. Ezek a létezések már túlmutatnak az önnön életed féltésétől. Misinek egy mellkasi lövés kellett ahhoz, hogy valami hasonlót megleljen. Hogy megtalálja Istent. Hogy túlhaladja önnön életének féltését, és megtalálja a feladatát mások életének fontosságában, előbbre valóságában. Ez az ő missziója, ez az ő vezeklése. Hogy most a gyerekeket óvja attól, hogy ne lépjenek arra az útra, amire ő kamaszként rálépett. Imák, pofonok, könnyek. És az állandó éberség, amivel farkasszemet néz minden megtört tükörben a sötét múltjával.

– A film megvalósításának feltételeit milyen úton sikerült megteremteni? Volt a filmfinanszírozásban újszerű megoldás (közösségi finanszírozás, impakt kampány stb.)?

– A filmet a Magyar Média Mecenatúra program támogatta, amit nagyon köszönünk. A dokumentumfilmek hátulütője viszont az, hogy jut el a közönségéhez, ne adj isten, célközönségéhez, a hátrányos helyzetű gyerekekhez. Ugyanis a gyártási támogatáson túl aztán nincs a forgalmazásra forrás. Persze van a kötelező szerződés valamelyik tv csatornával, és ők talán le is adják párszor. De moziba nem kerül. Úgyhogy közösségi finanszírozásba kezdtünk, hogy pár kiszemelt faluba el tudjuk azért vinni a filmet. A kampány, aminek a neve még 10 volt, viszonylag sikeresen zárult. Számtalan településen voltunk az országban, és még most sem álltunk le. Legutóbb a Balassagyarmati Büntetés-végrehajtási Intézetben volt vetítés, és azt gondolom, hogy tudott adni az ottani embereknek erőt, lökést az újrakezdéshez.

 

 

– Hogy látod, egy kezdő filmes milyen esélyekkel indulhat ma Magyarországon? Mire ügyeljen, mikor filmkészítésbe fog?

– Jó kérdés, én is kérném a receptet. Amit tudni kell, hogy minden most alakul át, megint iskolapad effektus van, mindenki tanulja hogyan lépjen hova, ki mellé üljön, mikor jelentkezzen, ki súgja a helyes választ, meg ilyenek. De ami nagyon fontos, átalakulás ide vagy oda: Mesélni akarjon. Mesélni, mesélni, mesélni. A mesélés legyen a legerősebb motivációja. És legyen hiteles. Legyen hite. És tudjon tanulni folyamatosan.

– Filmed a záró képsorokig fekete fehérben látható. Mi volt a célod a „színdramaturgiával”, mit jelent ebben az esetben, a fekete-fehér film?

– A fekete fehér filmek számomra tárgyilagosak. Nem fókuszál a színek esztétikájára, plusz, ez a választás a hitemet is szolgálta. Hiszem, hogy a nézők az álmaikért, a céljaikért küzdő embert látják meg a Balboában, és ez által az értelmezésük nem ragad be egy teljesen értelmezhetetlen skatulyába. Hogy ez egy újabb „cigány film”. Mert mi is az? Ez a hit, a küzdelem, a kitartás filmje, aminek bárki lehetne a szereplője, aki már ment szembe vasakarattal akadályoknak. Hogy ezt milyen vallási hovatartozással, származással tette, nem mellékes?

– A budapesti alsóbb társadalmi rétegek életére vagy a nyolcadik kerületre milyen szemszögből látsz rá? Ez a világ, mennyiben a te szubkulturális közeged is? A filmjeidben megjelenő karakterek perspektíváját mennyiben érzed a sajátodnak?

– 10 évig éltem a nyolcadik kerület mélyén, plusz oda jártam a Dankó utcába főiskolára. De ettől nem lesz még az én közegem. Ismerem, látom egy szeletét, és a velem jött szociális érzékenység és empátiám végett talán többet észreveszek, mint más. Átérzem, megértem őket, de néha becsukom a szemem, és belső zajra váltok, mert hogy sok, amit látok. A perspektívájuk ismerős, de nem a sajátom. De nem is kell, hogy az enyém legyen. A meséléshez szükséges egyfajta objektív távolság.

– A roma származású főszereplő Szabó Zoltán akaratosságában és lelki erejében egy győztes, sikeres ember képét rajzolja fel. Mára a magyarországi roma közösségeket menyire jellemzi a pozitivista közérzet, az „önsorsjavító” tevékenység?

– Bevallom, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ma beszélhetünk-e egyáltalán Magyarországon roma közösségekről, de ha tévednék, az csodás lenne. Amikor én voltam középiskolás, egyetemista, voltak ilyenek. Cigány klubok, táncházak, roma középiskolás ösztöndíjasok klubja, egyetemi klubok, tehetséggondozó programok. Költőkkel, írókkal, orvosokkal, zenészekkel, színészekkel, egyetemi tanárokkal, sikeres vállalkozókkal, röviden: hétköznapi hősökkel találkoztunk, és ott filmekről, versekről, politikáról, identitásról vitatkoztunk, beszéltünk, tanultunk. Ott működött az önsors javító tevékenység, és ehhez kaptunk segítséget is. Segítség mindenkinek, mindenkor kell, nem kell azt szégyellni. Mi megtanultunk segítséget kérni, és kaptunk is. Ma talán hiányoznak ezek a közösségek.

– Milyen projekteken dolgozol jelenleg? A közeljövőben hol és mikor vetítik újra a Gettó Balboát?

– Van a Balboának egy Facebook-oldala, ha azt meglátogatod, ott kiderül, mikor vetítik a filmet. Ami a jövőt illeti, három filmterven dolgozom, és az egyik egy dokumentumfilm. Nagyon szeretem mindhárom projektet, a kedvencem egy halottlátó kislány mágikus realista története, de a szívemhez legközelebb egy Márai Sándor regény áll, most annak az adaptációján dolgozom. Aztán majd meglátjuk.

Szász Csongor

 

Gettó Balboa
magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2018

Rendező: Bogdán Árpád

Producer: Kosztolni Ildikó, Józsa László, Ponczók Attila, Ferenczy Gábor

Vágó: Hernáth Csaba, Politzer Péter

Operatőr: Bordás Róbert

Zene: Víg Mihály

Gyártó: Iamnewhere, Speak Easy Project

Forgalmazó: SpeakEasy Project, Józsa László

 

Fesztiválok: Sarajevo Film Festival 2018 – Official Selection

Díjak: Hungarian Film Prize 2019 – for the Best Documentary Film

Roma Film Festival Berlin 2018 – Main Prize

 


Címke: , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő