02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Egy idegen naplója
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS (2000–2003)

Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva, 1978-tól 1994. szeptemberéig, a végleges Párizsba repülésig kísérjük Marjit, az önportré szerzőjét és alanyát.

Kulcsfogalma a változás: különféle minőségek állnak egymással szemben, netán vetülnek egymásra az önéletrajzi Persepolisban, aligha szólhatunk konstans érzések, világlátások halmáról, az elbeszélés egy pontján cseppet sem véletlenül fogalmazza meg a hősnő a Teheránból való elszakadás, majd a hazatérés magasságban, súlyban kifejezett differenciáit egykor nagynak, később pedig apróbbnak érzékelt szüleiről. Ugyanakkor dőreség volna pusztán újabb ellentétpárral, jelesül a gyerek-és felnőttkor határolásával leegyszerűsíteni a Persepolist. Impressziókat gyűjt össze Satrapi, gyakran ironikus perspektívából tekintve magára. Gyerekkorában Che Guevara örvén forradalmárnak kiáltja ki magát („Olyan, mint a biciklizés. Ha nem forognak a kerekek, elbukik.”), de ifjonci hevülete kontrasztban áll az őt körülvevő felnőttek valóságképével. Kislányként egyenesen fontosnak tartja prófétaszerepét, ám rögtön a társai vagy felmenői is másképp reagálnak a véleményére: az írónő deklarálja, a többi gyerek nem veszi ennyire komolyan a nekiveselkedést, így nevetnek rajta, míg a rendszer ellen lázadó szülők aktivitása (pl. egy német újság címlapján lehozott fénykép a tüntető anyukáról) már a potenciális halált, szégyent, lelepleződést, így a kényelmetlen reáliákat rejti magában.

 

 

Idegenségérzetről legalább ennyire szónokol Marjane Satrapi: a bande dessinée sematikus (például a színes, valósághűségre törekvő Moebius írta Blueberry ellenében), fekete-fehér, ugyanilyen színtelen háttérkezelésében vagy felesleges formák negligálásában feltáruló vonalvezetése egyszerre nagyítja fel a hétköznapokat, illetve ábrázolja a főszereplőnő tapasztalatait rendkívül talajközelien. Pusztán a képregény esztétikája utal Marji útkeresésére. Sallangmentes életkép-pillanatokra szürreális, pszichedelikus képkivágatok felelnek („Úgy éreztem, mintha egy temetőben sétálnék.” – reflektál a koponyahalommal metaforizált, háború sújtotta iráni utcákra), egyik pillanatban Marji kislányként vél súlytalannak, mulatságosnak egy adott tevékenységet, mire a következő oldalon a szülők figyelmeztetik éretlenségére és a tett valódi jelentőségére. Viccelődés zajlik, Satrapi egyszerre intellektuális és fekete humorral zárójelezi az iráni helyzetet, a könnyedséget azonban a kommunista, rezsimellenes beállítottságáért kivégzett nagybácsi betétje, egy másik rokon hirtelen szívhalála, különféle, kínzásról szóló panelek vagy az utcában lakó barátnő lebombázott háza váltják – ám a Persepolis sosem üzemelne ennyire zseniálisan, ha Satrapi ne alapozná meg a tragédiát humorral, valamint nem fojtaná iróniába a drámával exponált sorsetűdöket. Bildungsromanként is éppen ezért hatásos a mű, Satrapi tónusváltásai gyakran a nevelődésregények felülírt sablonjainak rendelődnek alá. Ismerősek a szituációk mama és papa perlekedésétől a lányuk iránt érzett szereteten át az óhatatlan távozásig vagy az anya hirtelen rosszullétéig, pláne a történelmi viharokig: a Persepolis viszont rendre újabb témákat vet fel, melyeket ismét a hangulatok jól szervezett ingadozása avat rétegzetté.

 

 

Hiába küldik például a szülei Marjit Bécsbe tanulni, ott sem telepedhet le, vagyis e rangban a mű arról is szót ejt, hogy a főkarakter hosszú ideig mennyire képtelen ignorálni a vele született hagyományokat – tradicionalista felfogás béklyózza otthonában, majd a hirtelen nyugat-európai szabadsággal sem képes mit kezdeni, így a Persepolis hősnője egy önkereső, identitásválságtól sújtott, két felfogás között őrlődő lányként tárul elénk. Rokonai örökségével néz szembe Teheránban, az első szerelem csalfa ígérete, egyházi bigottság, homoszexuális lakótársak, szigorú házinéni vagy épp idegengyűlölet várják Ausztriában, ám mivel Marji otthon túl liberális szellemiségű, Európában pedig partra vetett, közegéhez alig idomuló hal, sosem tudja definiálni, mit jelent számára az otthon, nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben sem. (Itt jön képebe maga a cím a Nagy Sándor hódításai révén romvárossá alakult perzsa földről, a sehová nem tartozás jelölőjeként.) Legalább annyi szomorúság, mint humor származik e felvetésből és Satrapi briliáns, lendületes írói készsége folytán valamennyi életszakasz súllyal bír, a csókolózás, füvezés, vizsgára készülés vagy a bécsi hajléktalanság nemcsak odavetett tablók, hanem a főhősnő bandukolását több oldalról megközelítő részletek. Ugyanez a többszólamúság más karakterekben is tetten érhető: egyszer az anya szánja el magát utcára vonulásra, hogy aztán a lánya iskolakerülése miatt pörölő házisárkányként tűnjön fel, később a tüntetésen fotózó, életét kockáztató apa int óvatosságra, majd kíséri el lányát és nejét egy török Iron Maiden-bevásárlókörútra. Satrapi történelmi, politikai, szociológiai perspektívából is szemléli a körülötte elszabaduló káoszt. A Persepolis első fejezete jószerivel aprólékos, vitriolt és érettséget egyszerre csepegtető áttekintés Irán históriájáról, ennek szellemében bontakozik ki Marji istenhite és a dialektikus materializmus iránti szeretete vagy éppen Marx és Descartes filozófiai csörtéje – ám nem kevésbé tanulságos a mártírhalál és a gyorsan kitörő miniforradalom bemutatása a hirtelen tüntetésre vetemedő öregasszonyról, akinek rákban elhunyt férjét avatná szentté és hordozza körbe a képmutató hatalom.

Fátyolosan, a végleges elszakadás keserédességével zárul a Persepolis: Marji továbbra is önfeltárón rója az utcákat, rossz házasságról és művészeti cenzúráról elmélkedik a szerzőnő – jóllehet Irán már sosem szabadulhat a háborúskodástól, neki még lehet jövője. Sorsának alakulásából tudjuk, Marjane Satrapi végül harmóniára, egyéni és művészi kiteljesedésre telt: az Art Spiegelman-féle, szintén önazonosság-keresésre voksoló Maus inspirálta magnum opusban azonban sosem a cél, hanem az odáig vezető viszontagságos út lényeges.

Szabó G. Ádám

 

Marjane Satrapi: Persepolis (2000–2003)

Fordította: Rády Krisztina

Libri Kiadó

Budapest, 2019.

352 oldal, 4499 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő