02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Nők a belső körből
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY

Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét: noha a Koszorúslányok, a Wonder Woman és a Csekély esély előnyt kovácsoltak feminista beütésükből, plusz műfajilag és stilárisan is különböző darabok, a női Szellemirtók vagy az Ocean’s 8 csupán e hullám üzleti vetületét aknázták ki. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek.

Jay Roach színrelépése első blikkre nem sok jóval kecsegtetett. Szemüveges, némi súlyfelesleggel küzdő swinging London-kémje, a parodisztikus Austin Powers jószerivel egyetlen alkalmat sem hagyott ki a nők ágyba döntéséért és bár az Apádra ütök valóban fergeteges komédia, nem sokat tesz hozzá a zsáner klasszikusaihoz. Épp ezért minimum homlokráncolásra, döbbenetre ad okot, hogy a republikánus Donald Trump kedvenc adójaként ismert, álhírgyártásban jeleskedő Fox Newst vezető Roger Ailes bukását éneklő Botrány érzelmileg mennyire gyomorszájon ütő tapasztalat. Vitathatatlan erénye a főszereplőnők kiszolgáltatottságának átéreztetése, ugyanakkor ideje zömben nem éri be az erős nők kontra gonosz férfiak polarizált világképével.

 

 

Hibátlan arányérzékkel fonja össze a temérdek mellékszálat a republikánus hírcsatornát uraló Ailes megannyi érdekeltségétől kezdve a vállalati-mediális széthúzásokon át a nagyipar privát életeket veszélybe sodró hatalmáig. Roach sosem dobálja ide-oda a téma sablonjait, nem bőg le iszonyatos tempót diktáló, szatirikus élű mini-Scorseseként: kurrens dobása a Colin Higgins-féle Kilenctől ötig abszolút méltó párjaként lovagolja meg a #MeToo vagy Time’s Up-hullámot. Archív és fiktív snittek intéznek rohamot a retina ellen, formabravúrjaiban helyet kapnak a sötét háttér előtt felvonultatott, szexuálisan megalázott nők arcképei vagy a gyorsan bevillanó, karakterek nevéről tájékoztató inzertek. Három főalakunk, a műsorvezető Gretchen Carlson, a sztárriporter Megyn Kelly és a (fiktív) producer Kayla Pospisil egy kívülről csillogó, fémes-áramvonalas, szenzációhajhász cirkuszmiliőben húzzák az igát napi 8 órában, ezért indokolt a Ken Loach-nál indult, eleinte dokumentarista fogásokat alkalmazó Barry Ackroyd operatőr vizuális nyelvezete.

Jóval fontosabb, hogy a nők belülről, vagyis a jobboldali, a gyengébb nemet félresöprő, plusz kisebbségiek, homoszexuálisok bélyegzésében élen járó televízió alkalmazottjaiként mondanak nemet a kirekesztésre – a Botrány struktúrája némiképp a nemrég pedofil-skandalumot feldolgozó, Ozon rendezte Isten kegyelméből-ére hajaz. Hosszabb időt szán egy-egy főfigura exponálására, bepillantást nyerünk a magánéletükbe, hivatali napjaikba, látjuk a kételyeiket, majd a következő főhősnőre váltunk, végül a direktor egy beszédes, háromszög-kompozícióval operáló liftjelenetben egymás társaivá avatja a Carlson-Kelly-Pospisil-triót. Valamennyien élő-lélegző figurák, ólomsúllyal cipelik a rájuk zúduló nemi traumákat, amelyek csak hógolyóként görgetnek előttük még több fajsúlyos problémát: Roach olyan átlagemberekként definiálja őket, akik egy-egy döntése családokat vethet szét, reputációkat semmisíthet meg, a munkában történő helytállást zilálja szét. Univerzális gondok vonulnak fel a Botrányban, így bárki közel érezheti magához a mozi legfőbb témáit a hatalommal való visszaéléstől a megtorlástól tartó passzív ellenálláson és a perifériára szorítottságon át a széllel szemben vizelést jelképező, összeszorított fogú, elvhű elszántságig. Elevenbe hatol, amikor a Fox üdvöskéjeként érinthetetlennek tűnő Kelly hol tettrekész individuumként lépéseket készül tenni, később pedig látszólag a gyerekei jövőjéért aggódva behódolásra adja a fejét, miközben nadrágot hordó nőként és férje felé szeretettel forduló nejként, sőt, anyaként is próbál egyensúlyozni. Kinyithatná a száját, de nekiveselkedése az állásába kerülne, így értjük, hogy pénztelensége folytán a gyerekeik élete menne tönkre és őt is örök gyötrődésre, lenézettségre késztetné a világ. Saját munkahelyével áll hadban Gretchen is, miután visszautasítja Ailes szexuális közeledését: részéről fontosabb a méltósága és az önazonossága, nem szólva a munkahelyén az egyik – Hillary Clinton, vagyis a demokrata elnökjelölt plakátjait birtokló – kolléganőjével leszbikus románcot létesítő Kayla sírásba torkolló kötélhúzásáról. Roach és Charles Randolph forgatókönyvíró fordított karriertörténetet diktálnak tollba a szexuális szívességekben mért, lojalitásnak hazudott előremenetel zárójelezésével és azzal, hogy a hölgyek triumvirátusa egy konzervatív miliőben lopva, félve, de azért csak továbbhaladva lényegül balossá, progresszívvé, demokratává és legfőképpen nem rabszolgaként elnyomott szabaddá.

 

 

Ugyanígy nem hever parlagon az ún. negatív oldal sem. Míg Kelly férje vitába bonyolódik a feleségével, de azért támogatja, Roger Ailest a legfeljebb kisebb rosszként tételezhető médiamágnás, Rupert Murdoch is letaszítaná a trónról (bár a felállás eltérő, de családi-királyi nexusuk olyan, mint II. Henry Fordé és Enzo Ferrarié Az aszfalt királyaiban), plusz a republikánus szárny nemcsak Ailes egyeduralmában merül ki, hanem őt foggal-körömmel oltalmazó nők is csatlakoznak hozzá. Így a Botrány a kollegák kiközösítő, pólók osztogatásában realizálódó, gyűlöletkeltő, megbélyegző, a galád Fox-főnököt ügyvédekkel, pozitív véleményekkel mosdató, az ellentábort gázlángoló hadjárata iránt sem marad érzéketlen. Sőt, a hatalmi játszmák egyik legerősebb szcénájaként az erőpolitika természetrajzát sem hallgatja el. A 2015-16-ban játszódó cselekmény az akkori konzervatív jelölt, mára elnök Donald Trump óvodás tweet-párbajait is szatirizálja egy közte és Megyn Kelly között zajló verbális csataként, mire – a film stilizációit erősítő – Twitter-üzenetek lepik el a vásznat Trump szexista dühkitöréseivel („kutya”, „dagadék”, „hülye liba”), centrumba helyezve a kritikát nem tűrő, arra rögtön vörös fejjel, fröcsögve reagáló Hatalom milyenségét. („Mi vagyunk a sajtó.” – hangzik el egy ponton és valóban, a felettes tekintetnek beintő hölgyek nagyobb szolgálatot tesznek az újságírásnak, mint nemrég Spielberg haladónak beállított, valójában begyepesedett The Washington Post-filmje.) Innentől csak hab a tortán a második emeletre hívó Ailes szoknyafelhúzásra, körbefordulásra, tárgyiasításra bíró (vagyis az eredeti címre – Bombshell/ Bombanő – reflektáló) állásinterjúja, vezérlőtermi káromkodása, bottal járkáló, Jabbaként görnyedő, fánkzabáló és csak a vereség pillanatában érzelmeket mutató handabandázása – a lényeg patthelyezetekben, szavakkal ki nem mondható fenyegetettségérzetekben és a dacolásban rejtőzik.

Bár Nicole Kidman magabiztosan alakít, Margot Robbie pedig egyre inkább a legjobb karakterformálók vonásait ölti magára, a Botrány legnagyobb sztárja a szembenéző, soha meg nem törő Kellyt játszó Charlize Theron: Jay Roach hibátlan alakításokat hoz ki mindenkiből, a három gigasztár könnyen állja a versenyt az 1980-as Jane Fonda, Lily Tomlin, Dolly Parton-garnitúrával és még az Ailest maszk alatt életre keltő John Lithgow sem rajzfilmszerű intrikus-karakter. Minden szereplő kihívásokkal szembenéző ember: vígjátéki pálya, igaz történet-sablonok ide, mellőzött Oscar-presztízsfilm sablonok (könnyes etűdök gyerekkel, férjjel) oda, a gyakran altesti, nőket tárgyiasító rendező karrierje most 180 fokos fordulatot vett.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Bombshell, 2019

Rendező: Jay Roach

Szereplők: Charlize Theron, Nicole Kidman, Margot Robbie, John Lithgow, Allison Janney

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.01.23 - tiszatáj

BAD BOYS – MINDÖRÖKKÉ ROSSZFIÚK
Ki hitte volna, hogy a Michael Bay által indított, politikailag inkorrekt humorban és hatalmas detonációkban utazó buddy cop movie-széria egyszer karaktercentrikus tónust ölt? Valószínűleg még kevesebben gondoltak erre napjaink termék-mániás, látványorientált, nosztalgiát erőltető hollywoodi szériagyártásában – a Fekete című belga Rómeó és Júlia-gettóátiratot jegyző Adil El Arbi és Bilall Fallah márpedig képesek voltak e manőverre… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MEZEI KINGÁVAL
Pilinszky János költészetén keresztül a látvány kerül a középpontba a Mezei Kinga által rendezett Éjidő című előadásban. A hatszereplős produkciónak történeti fonala nincs, a rendező Pilinszky versein keresztül mutatja be azt a világot, amelyben élünk… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2020.01.21 - tiszatáj

COSI FAN TUTTE – BEAVATÓ OPERA NEM CSAK BIMBÓZÓ KAMASZOKNAK
Toronykőy Attila rendezésében elsősorban a műfajjal ismerkedő fiataloknak szánta a szegedi operatársulat Mozart vígoperáját, a Cosi fan tuttét, amit kettős szereposztásban mutattak be a hétvégén a kisszínházban… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő