04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Nők a belső körből
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY

Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét: noha a Koszorúslányok, a Wonder Woman és a Csekély esély előnyt kovácsoltak feminista beütésükből, plusz műfajilag és stilárisan is különböző darabok, a női Szellemirtók vagy az Ocean’s 8 csupán e hullám üzleti vetületét aknázták ki. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek.

Jay Roach színrelépése első blikkre nem sok jóval kecsegtetett. Szemüveges, némi súlyfelesleggel küzdő swinging London-kémje, a parodisztikus Austin Powers jószerivel egyetlen alkalmat sem hagyott ki a nők ágyba döntéséért és bár az Apádra ütök valóban fergeteges komédia, nem sokat tesz hozzá a zsáner klasszikusaihoz. Épp ezért minimum homlokráncolásra, döbbenetre ad okot, hogy a republikánus Donald Trump kedvenc adójaként ismert, álhírgyártásban jeleskedő Fox Newst vezető Roger Ailes bukását éneklő Botrány érzelmileg mennyire gyomorszájon ütő tapasztalat. Vitathatatlan erénye a főszereplőnők kiszolgáltatottságának átéreztetése, ugyanakkor ideje zömben nem éri be az erős nők kontra gonosz férfiak polarizált világképével.

 

 

Hibátlan arányérzékkel fonja össze a temérdek mellékszálat a republikánus hírcsatornát uraló Ailes megannyi érdekeltségétől kezdve a vállalati-mediális széthúzásokon át a nagyipar privát életeket veszélybe sodró hatalmáig. Roach sosem dobálja ide-oda a téma sablonjait, nem bőg le iszonyatos tempót diktáló, szatirikus élű mini-Scorseseként: kurrens dobása a Colin Higgins-féle Kilenctől ötig abszolút méltó párjaként lovagolja meg a #MeToo vagy Time’s Up-hullámot. Archív és fiktív snittek intéznek rohamot a retina ellen, formabravúrjaiban helyet kapnak a sötét háttér előtt felvonultatott, szexuálisan megalázott nők arcképei vagy a gyorsan bevillanó, karakterek nevéről tájékoztató inzertek. Három főalakunk, a műsorvezető Gretchen Carlson, a sztárriporter Megyn Kelly és a (fiktív) producer Kayla Pospisil egy kívülről csillogó, fémes-áramvonalas, szenzációhajhász cirkuszmiliőben húzzák az igát napi 8 órában, ezért indokolt a Ken Loach-nál indult, eleinte dokumentarista fogásokat alkalmazó Barry Ackroyd operatőr vizuális nyelvezete.

Jóval fontosabb, hogy a nők belülről, vagyis a jobboldali, a gyengébb nemet félresöprő, plusz kisebbségiek, homoszexuálisok bélyegzésében élen járó televízió alkalmazottjaiként mondanak nemet a kirekesztésre – a Botrány struktúrája némiképp a nemrég pedofil-skandalumot feldolgozó, Ozon rendezte Isten kegyelméből-ére hajaz. Hosszabb időt szán egy-egy főfigura exponálására, bepillantást nyerünk a magánéletükbe, hivatali napjaikba, látjuk a kételyeiket, majd a következő főhősnőre váltunk, végül a direktor egy beszédes, háromszög-kompozícióval operáló liftjelenetben egymás társaivá avatja a Carlson-Kelly-Pospisil-triót. Valamennyien élő-lélegző figurák, ólomsúllyal cipelik a rájuk zúduló nemi traumákat, amelyek csak hógolyóként görgetnek előttük még több fajsúlyos problémát: Roach olyan átlagemberekként definiálja őket, akik egy-egy döntése családokat vethet szét, reputációkat semmisíthet meg, a munkában történő helytállást zilálja szét. Univerzális gondok vonulnak fel a Botrányban, így bárki közel érezheti magához a mozi legfőbb témáit a hatalommal való visszaéléstől a megtorlástól tartó passzív ellenálláson és a perifériára szorítottságon át a széllel szemben vizelést jelképező, összeszorított fogú, elvhű elszántságig. Elevenbe hatol, amikor a Fox üdvöskéjeként érinthetetlennek tűnő Kelly hol tettrekész individuumként lépéseket készül tenni, később pedig látszólag a gyerekei jövőjéért aggódva behódolásra adja a fejét, miközben nadrágot hordó nőként és férje felé szeretettel forduló nejként, sőt, anyaként is próbál egyensúlyozni. Kinyithatná a száját, de nekiveselkedése az állásába kerülne, így értjük, hogy pénztelensége folytán a gyerekeik élete menne tönkre és őt is örök gyötrődésre, lenézettségre késztetné a világ. Saját munkahelyével áll hadban Gretchen is, miután visszautasítja Ailes szexuális közeledését: részéről fontosabb a méltósága és az önazonossága, nem szólva a munkahelyén az egyik – Hillary Clinton, vagyis a demokrata elnökjelölt plakátjait birtokló – kolléganőjével leszbikus románcot létesítő Kayla sírásba torkolló kötélhúzásáról. Roach és Charles Randolph forgatókönyvíró fordított karriertörténetet diktálnak tollba a szexuális szívességekben mért, lojalitásnak hazudott előremenetel zárójelezésével és azzal, hogy a hölgyek triumvirátusa egy konzervatív miliőben lopva, félve, de azért csak továbbhaladva lényegül balossá, progresszívvé, demokratává és legfőképpen nem rabszolgaként elnyomott szabaddá.

 

 

Ugyanígy nem hever parlagon az ún. negatív oldal sem. Míg Kelly férje vitába bonyolódik a feleségével, de azért támogatja, Roger Ailest a legfeljebb kisebb rosszként tételezhető médiamágnás, Rupert Murdoch is letaszítaná a trónról (bár a felállás eltérő, de családi-királyi nexusuk olyan, mint II. Henry Fordé és Enzo Ferrarié Az aszfalt királyaiban), plusz a republikánus szárny nemcsak Ailes egyeduralmában merül ki, hanem őt foggal-körömmel oltalmazó nők is csatlakoznak hozzá. Így a Botrány a kollegák kiközösítő, pólók osztogatásában realizálódó, gyűlöletkeltő, megbélyegző, a galád Fox-főnököt ügyvédekkel, pozitív véleményekkel mosdató, az ellentábort gázlángoló hadjárata iránt sem marad érzéketlen. Sőt, a hatalmi játszmák egyik legerősebb szcénájaként az erőpolitika természetrajzát sem hallgatja el. A 2015-16-ban játszódó cselekmény az akkori konzervatív jelölt, mára elnök Donald Trump óvodás tweet-párbajait is szatirizálja egy közte és Megyn Kelly között zajló verbális csataként, mire – a film stilizációit erősítő – Twitter-üzenetek lepik el a vásznat Trump szexista dühkitöréseivel („kutya”, „dagadék”, „hülye liba”), centrumba helyezve a kritikát nem tűrő, arra rögtön vörös fejjel, fröcsögve reagáló Hatalom milyenségét. („Mi vagyunk a sajtó.” – hangzik el egy ponton és valóban, a felettes tekintetnek beintő hölgyek nagyobb szolgálatot tesznek az újságírásnak, mint nemrég Spielberg haladónak beállított, valójában begyepesedett The Washington Post-filmje.) Innentől csak hab a tortán a második emeletre hívó Ailes szoknyafelhúzásra, körbefordulásra, tárgyiasításra bíró (vagyis az eredeti címre – Bombshell/ Bombanő – reflektáló) állásinterjúja, vezérlőtermi káromkodása, bottal járkáló, Jabbaként görnyedő, fánkzabáló és csak a vereség pillanatában érzelmeket mutató handabandázása – a lényeg patthelyezetekben, szavakkal ki nem mondható fenyegetettségérzetekben és a dacolásban rejtőzik.

Bár Nicole Kidman magabiztosan alakít, Margot Robbie pedig egyre inkább a legjobb karakterformálók vonásait ölti magára, a Botrány legnagyobb sztárja a szembenéző, soha meg nem törő Kellyt játszó Charlize Theron: Jay Roach hibátlan alakításokat hoz ki mindenkiből, a három gigasztár könnyen állja a versenyt az 1980-as Jane Fonda, Lily Tomlin, Dolly Parton-garnitúrával és még az Ailest maszk alatt életre keltő John Lithgow sem rajzfilmszerű intrikus-karakter. Minden szereplő kihívásokkal szembenéző ember: vígjátéki pálya, igaz történet-sablonok ide, mellőzött Oscar-presztízsfilm sablonok (könnyes etűdök gyerekkel, férjjel) oda, a gyakran altesti, nőket tárgyiasító rendező karrierje most 180 fokos fordulatot vett.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Bombshell, 2019

Rendező: Jay Roach

Szereplők: Charlize Theron, Nicole Kidman, Margot Robbie, John Lithgow, Allison Janney

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő