05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.06.
| Online videókkal segíti az oktatást a szekszárdi német színház >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Két tenor, akiknek Szegeden indult a pályája
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN

Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Az opera mindkét párja fiatal ember, s ezúttal mindegyiket fiatal énekesek keltik éltre. Mindkét előre tervezett tenor főszereplő kiesett. Végül azonban két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter Debrecenből származik, harmadik gyermeke a próbák alatt született meg, főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György Békéscsabán cseperedett, ő viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. Szerepkörük részben hasonló, Ferrandót mindketten most éneklik először. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket. Ugyanazokat kérdéseket tettem föl nekik.

– Hogy kell Mozartot énekelni?

Balczó Péter: Hát úgy, ahogy a kottában le van írva. Nem hiszem, hogy túl nagy különbség lenne Verdi, Puccini vagy Mozart éneklése között. A technika ugyanaz. Lehet, hogy Mozart nehezebb, de semmi esetre sem könnyebb. Az olaszoknál kicsit nagyobb szabadságunk van a kifejezésben. Mozartnál erősebbek a kötöttségek. A különbség a zenekar méretéből adódhat. Aki tud Mozartot énekelni, nem biztos, hogy Verdire is elég a hangja. Peter Schreier, a kitűnő Mozart-tenor, aki nemrég hallt meg, egyetlen Verdi-szerepet énekelt: Gastont a Traviatában. De aki tud Verdit énekelni, annak kell néha Mozartot is. Mondjuk ott van László Boldizsár, hogy egy harmadik kollégát említsek. Ő már sorra énekli az olasz spinto szerepeket, és nemrég kitűnő Belmonte volt a debreceni Szöktetésben. A Cosi nagyon szép zene, ez még hiányzott a Mozart repertoáromból. Ráadásul ez nem is egy szerep, hanem tulajdonképpen kettő. Mert Ferrando ugyanúgy, ahogy Gulielmo, magát is eljátssza, meg az álruhás alakot is.

Hanczár György: Ízléssel. Borzasztó stabil hangadás kell hozzá, és nagy technikai stabilitás, hogy az ember a frazeálásra tudjon koncentrálni. Mozart a legkötöttebb énekesi szempontból. Ugyanakkor a Mozart-operák követelik a legtöbb háttérmunkát, a legtöbb együttes próbát, mind a zenészeknél, mind az énekeseknél. Nála, és különösen a Cosiban kevesebb a nagy, népszerű ária. Inkább olyan ez az opera, mint egy nagy kamaramuzsika. Ezáltal énekesi szempontból hálátlanabb, mint a későbbi bel canto slágerek, ahol az áriákat hatásos magas hangokkal lehet befejezni. És azért is hálátlan, mert ha az ember jól énekli, akkor a nézőnek az a benyomása, hogy hát ez a világ legkönnyebb dolga! Hazamegyek és én is megcsinálom. Van egy mondás, hogy Mozart segít megtalálni a szép hangodat. Technika egy létezik, de stílusból sok van. Ez a mű más stílus, más a zenei környezete, ezért az énekesektől is másfajta megoldásokat követel. Itt nagyon lényeges, hogy az ember pontosan tudja, hogy a többi szólam és a zenekar hogyan hangzik a színpadon. Ha az ember itt nem koncentrál a többiekre, akkor könnyen kívülálló marad.

– Volt már olyan szerep, amelyet több színházban, más rendezésben is énekeltetek. Akkor az a figura lényegében ugyanaz marad, vagy a körülmények függvényében átalakul?

H.Gy.: Persze ha más a karmester, a rendezés, akkor az ember máshogy formál meg egy szerepet. Ez nem is feltétlenül tudatos. Mások a kollégák, a partnerek, más energetika találkozik a próbákon. Az énekes máshogy inspirálódik. Például az Ory grófját vagy a Sevillai Almaviváját énekeltem már több rendezésben. Második-harmadik alkalommal nem is máshogy énekel az ember, hanem „többül”. Több embertől kapsz instrukciót, többször rágod végig a szerepet.  Külföldön azt tapasztalom, hogy a karmesterek specializálódnak egyes szerzőkre vagy stílusokra. Így aztán azt nagyon-nagyon mélyen ismerik, a pálcájukon sok-sok Don Ottavio vagy Almaviva megy keresztül, és ezért aztán specifikus tanácsokat tudnak adni az előadóknak, elsősorban a stílust illetően.

B.P.: Nemrég lett vége az Erkel Színházban egy Denevér-sorozatnak. Már 5 éve éneklem Alfredot, de csak most éreztem úgy, hogy nagyjából jó vagyok benne. Belmontéval is másodszor találkoztam, és máshogy álltam neki. A figura alapvetően az első előadásban, rendezésben teremtődik meg, de később gazdagszik. Az évek előrehaladtával egy kicsit változik az éneklés, de a rendezéstől és a partnerektől is változhat. Hatással vagyunk egymásra.

Az operában gyakoriak a szokatlan rendezések, amikor például a darabot átteszik más korba vagy helyszínre. Ez a Cosi is meg lesz csavarva kicsit. Ezt könnyen veszitek?

B.P.: Abszolút el tudom fogadni, több ilyen rendezésben vettem részt. Ha nincsen magából kifordítva a darab, akkor teljesen el tudom fogadni.

H.Gy.: A közeg alternativitásának a mértékétől függ. A pályám Alföldi Róbert Varázsfuvolájával indult, amely elég messzire elrugaszkodott az eredeti történettől. Van egy zseniális rendező, elővesz egy klasszikus, és van bátorsága, intelligenciája és nem utolsó sorban inspirációja, hogy teljesen mást csináljon belőle. Amikor a koncepció nem öncélú, akkor sokat hozzáad egy operához, az előadást nagyon élővé teszi. Ha pedig ez még jó énekléssel is párosul, akkor csoda tud létrejönni. De ha a rendező egyetlen gondolta, hogy mindegy mit csinálunk, csak más legyen, mint az eddigiek, az nagyon rossz. Halkan megjegyzem, hogy Alföldi elképzeléséért az elején nem rajongtunk. De aztán ahogy haladtunk előre a próbákkal, kiderült, hogy nagyon alaposan átgondolta, mit akar, és a végeredményt mi, énekesek is nagyon szerettük. Ma a rendezők gyakran effektekben, vizuális hatásokban gondolkodnak, és az kipukkad hamar. És ha én se értem, akinek ezt elő kellene adni, akkor teljesen biztos vagyok benne, hogy a néző sem érti.

– Mit jelent a pályátokon Szeged?

B.P.: Tíz éve volt már a Traviata, amellyel nyertem az Armel Operafesztiválon. Azt is Juronics Tamás rendezte, mint most a Szöktetést. Azóta itt elénekeltem a Pillangókisasszonyt, a Rigolettót, a Francesca da Riminit, a Csárdáskirálynőt, A sevillai borbélyt, vagy Ottót a Bánk bánban. És voltak koncertek is. Kiesett 3-4 év, amikor nem tudtam ide jönni. Hívni hívtak, de nem tudtunk időpontokat egyeztetni az Állami Operaházzal. Idén pedig ez a Cosi már a második bemutatóm lesz, mert Rinuccio is voltam a Gianni Schicchiben.  Nagyon szeretek itt énekelni. Ki merem jelenteni, hogy itt lettem énekes. És az, hogy olyan mester, mint Pál Tamás 80 évesen is ott ül minden próbán, az páratlan! Szegeden van idő alaposan bepróbálni és kidolgozni mindent. Ez másutt ritkán adatik meg.

H.Gy.: Nekem azt jelenti, hogy hazajövök. Itt mindig itthon vagyok. Itt kevésbé fáradok el a munkában, mert olyan remek közeg vesz körbe, olyan pozitív emberek vannak körülöttem. Itt nekem kezdőként bizalmat szavaztak, itt tettem meg első szakmai bukdácsolásomat. Szeged az a város, ahonnan elindultam. Operaénekesként itt kezdtem el létezni Andrejcsik István szakmai szárnyai alatt. Itt énekeltem első főszerepemet, Taminót. A Simándy-verseny megnyerésével indulhattam el a nemzetközi vizeken. Aztán énekeltem még a Bánk bánban és a Szerelmi bájitalban. Érdekes ez a mostani eset is. Ferrando szerepére fölkértek, de nem vállaltam el. Elkezdte próbálni egy másik kolléga, de vele nem tudott időpontot egyeztetni a színház, s akkor újra fölhívtak. Erre azt mondtam: nem lehet véletlen, hogy másodszor is szólnak, ezt el kell vállalnom! Meg az is fölötlött bennem: milyen régen énekeltem már Szegeden? Pedig nagyon szeretem a várost is, a színházat is, a kollégákat is. Ritka a színházi világban, hogy egy közeg ilyen összetartó. Hogy akarnak beszélgetni a szünetekben, nem mindenki rohan haza próba után.

– Mondd meg őszintén, Gyuri, mit gondolsz Péterről?

H.Gy: Én Pétert egy szép és érzékeny hangú, alázatos kollégának ismerem.

– Péter, mondd meg őszintén, milyen énekes Gyuri?

B.P.: Sajnos tehetséges… Ráadásul szép a hangszíne is, és jó technikával énekel. A színpadon is fölszabadult és magabiztos. És ami legalább ilyen fontos: van közepe hangjának, ez egy testes, erőteljes lírai tenor. Egyelőre marad Mozatnál, Rossininél és Donizettinél, de 5-10 év múlva szerintem simán elénekelhet több Verdi szerepet is. De ezt majd eldönti ő. Nem féltem, okosan építi a pályáját.

Márok Tamás


Címke: , , , , , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő