02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Pózol a panoptikum
2020.01.11 - tiszatáj

LŐRINC LÁSZLÓ: 25 SZELFI AZ ÁRPÁD-KORBÓL

Lőrinc László 25 szelfi az Árpád-korból című ismeretterjesztő könyve érdekes formát ölt: a mozaikszerűen felvillantott fontosabb történelmi események és kultúrtörténeti adalékok – amelyek a honfoglalás korától III. András uralkodásáig tartó időintervallumot ölelik fel – úgy jelennek meg a könyv oldalain, mintha ma történnének, ráadásul az olvasó Facebook posztok formájában jut az információkhoz.

A Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke, Lőrinc László azzal a céllal írta meg figyelemfelkeltő könyvét, hogy áthidalja az egyre mélyebb szakadékot a diákok és a tananyag között. Ez a híd pedig nem más, mint a nyelv és a (pozitív értelemben) kultuszromboló attitűd, amellyel saját bevallása szerint az unalmas tényanyaggá csupaszított elődöket szerette volna lehozni a piedesztálról. A tananyag befogadását ugyanis nemcsak a követelmények mennyisége nehezíti, hanem a tanterv felépítése is: a történelemoktatás során a diákok rögtön az időrendben tőlük legtávolabbi korszakokkal találkoznak, amelyek mind a mentalitást, mind a kulturális normákat tekintve idegenek számukra. Lőrinc ezért rafinált módon nemcsak nyelvileg újította meg a tananyag fontosabb elemeit, hanem modern környezetbe és mai viszonylatba is helyezte a megtanítandó ismereteket. Vagyis a könyv – a szerző megfogalmazásában – egy „kortárs platformra helyezett történelemóra.”

Bár a 25 szelfi elolvasása előtt több kétely is megfogalmazódott bennem az ötlettel kapcsolatban, a szerző elébe ment a kritikának, és a bevezetőben kifejtett pedagógiai hitvallása és átgondolt módszertana következetesen rácáfolt az előfeltevéseimre. Az előszó előrebocsájtja a szerző szándékát: „Egy őszinte csaló előre bejelentett hamisítása következik. Ez még mindig sokkal korrektebb annál a titkos és letagadott változatnál, amelyet a krónikások és történetírók nemzedékei évszázadokon keresztül követtek és követnek el, méghozzá tudós álca mögé bújva… Ami itt következik, bevallottan egy játék.” Leendő történelemtanárként abban az esetben tartanám félrevezetőnek a könyvet, ha csak a posztokat tartalmazná, hiszen ezekben gyakoriak a kitalált karakterek, hozzátoldott események, képzeletbeli személyiségjegyek. Azonban ez a kötet ennél okosabban épül fel: mind a huszonöt bejegyzés után egy rövid, maximum két oldalas, de alapos összefoglaló található, amely útmutatóul szolgál az adott poszthoz, például intertextuális és kultúrtörténeti magyarázatokkal egészíti ki azokat, másrészt különválasztja a fantázia és a valóság elemeit. Olvasóként természetesen választhatjuk azt az opciót is, hogy csak a posztokat futjuk át, de a két szövegrész szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a posztok megértéséhez elengedhetetlen a magyarázó szövegek átolvasása. A néhol már túlságosan is információgazdag ismeretterjesztő részek történelmileg hitelesek, hiszen hasonlóan a szerző által 2013-ban indított Tényleg!/? – hogy volt, hogy nem volt? című weboldal ars poétikájához, a jelen kötet is a nemzeti tudatot deformáló hamis történelmi legendák kritikus elemzésére és a magyar múlt perifériára szorult témáinak bemutatására vállalkozik. Így nemcsak politika- és eseménytörténeti ismereteket tartalmaz, hanem kitér olyan – a középkori ember mindennapi életét bemutató témákra, mint a gasztronómia, az építészet és az állattartás. A fontosabb adatok kiemelését félkövér betűtípus segíti, emellett a szerző fogalommagyarázatokat is fűzött az ismeretterjesztő részekhez. A fogalmak kiválasztása azonban több helyen következetlenül történt: míg a szerző a zarándok közismert fogalmát több sorban taglalja, a kevésbé ismert szerviens szóhoz nem fűz magyarázatot.

Lőrinc László könyvében a gyerekközpontú szemlélet érvényesül: a mai fiatalság igényeihez alkalmazkodva próbálja elmagyarázni, megértetni az adott történelmi időszakot. Szinte nem lehet olyan iskolással találkozni, aki ne lenne fenn a közösségi oldalakon, így magától értetődőnek tűnik a Facebookot közvetítő csatornává alakítani. A szerző ötletesen használta ki a felület nyújtotta formai és nyelvi lehetőségeket, a poénra kihegyezett, humoros utalások mellett a tudatos médiahasználatra is próbál rávezetni. A különféle álhírek mellett megjelenik a bogumilok hitterjesztő weboldala és Boldog Özséb kamuprofilja, de aktuális közéleti, kulturális és politikai párhuzamokra is bukkanhatnak a szemfülesek. Találkozhatunk a hun-magyar rokonság támogatóival vagy a (stadionok helyett) székesegyházakat építtető keresztény főpappal. A belső borítón a történelmi személyek arcképcsarnokát a kötetben szereplők profilképei adják. A könyvet illusztráló Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél nagyszerű munkát végeztek. A karikatúraszerű képek – melyek ugyanakkor jellemző ikonikus elemeket  közvetítenek – jól harmonizálnak a szöveggel, mozgalmassá, élénkké varázsolják a könyvet. A pózoló panoptikum szelfiken csücsörítő, kacsintó, békejelet mutató alakjai a mai felhasználókra reflektálnak. Szintén ügyes megoldás a Facebook posztok idő-, hely- és érzésjelölőinek használata, és a kommentelés folyamatának leképezése. Erre ugyan számos példát találhatunk az interneten különféle témákban, de oktatási segédanyagként még nem aknázták ki ezt a műfajt. Például a Kun László által posztolt morvamezei csatáról az alapvető információkon túl (dátum, helyszín, győztes fél) olyan plusz adalékokat is megtudunk, mint László hangulati-érzelmi állapota („😎 királyul érzi magát”, illetve „Buli van! Nyertünk! WOW! ✌😀), valamint a kommentelők reakciója (Anjou Izabella, Kun László felesége: „Jó forma vagy, Laci, én is gratulálok. Nagyon izgultam. Tök ciki lett volna 14 évesen megözvegyülni. 😉”)

A könyv komikumforrása a kreatív „átültetésekből” fakad, vagyis az író és az illusztrátorok munkája szerkezeti-formai téren sikeresnek mondható. A nyelvkérdésről azonban már más véleményen vagyok. Alapvetően jó ötletnek tartom a középkori híres-neves vagy akár hétköznapi emberek mindennapi életének bemutatását azáltal, hogy mai nyelvállapotban hangoznak el a beszélgetéseik, de az író túlzásba vitte a szlengesítést, és a szituációidegenség miatt olykor kínossá vált a szöveg. Lehetetlen olyan gyerekkönyvet írni, amelyben tökéletesen leképezhető az adott korosztály által beszélt nyelv, hiszen akár naponta tűnhetnek el és keletkezhetnek új kifejezések. Ezért a szóbeliségben működő fordulatokat nem érdemes automatikusan beépíteni az írott nyelvbe, külön kell választani a beszélt és az írott nyelvet. A mai gyermekirodalmra jellemző szlengimitáció itt is visszafelé sül el: a szerző megfigyelheti egy adott csoport szóhasználatát, a szöveg nyelvezete akkor is csak rozoga másolata lesz a diáktársadalom nyelvének. Tehát a szövegnek pont az az aktualitás és újdonság a legnagyobb erénye, ami egyben a legnagyobb hibája is: a könyv nyelvezete néhány éven belül el fogja veszíteni aktualitását és formai megjelenésének újdonságát. A nyelvezet botlásaiért azonban bőven kárpótolhat minket a szójátékok áradata („A terembulláját már ennek az Andrásnak”) és a sztereotíp kommentelők helyzetkomikumra épülő megszólalásai. Például Isten álnéven kommentel Árpád posztjához, amiben a magyar vezér éppen „nyeregben érzi magát” a honfoglalás sikerének következtében. De megemlíthetném a pogányok és a keresztények kommentháborúját is, melyben az eretnekek a helyesírási hibákat tartalmazó írásuk által különülnek el a keresztényektől.

Bár a kötetről összességében pozitív véleménnyel vagyok, az első kétharmadát lendületesebbnek találtam, a  végére sokszor váltak közhelyessé a viccek, sablonossá a karakterek. A legtöbb poszt és azok kommentjei jól sikerültek, kivéve azokat a hozzászólásokat, melyeken egyértelműen érezhető a didaktikus jelleg. A műfajból adódóan egy Facebook kommentnek nagyon nem áll jól, ha ismeretanyagot tukmál az olvasóra.

A korhatár-besorolást (10+) nem tartom elég átgondoltnak. A jelenlegi közoktatásban az 5. osztályban kezdenek el történelmet tanulni az iskolások, az Árpád-kor anyaga pedig az ötödik osztályos tanterv végén, hatodik osztályos tanterv elején helyezkedik el, így a korhatár-minimumot én inkább 12 éves korra tenném. Az esszék alapos, átgondolt böngészésre sarkallják az olvasót. Ezért elsősorban a történelemszerető nagyobbaknak (és persze szülőknek és tanároknak) ajánlom a könyvet, mert számos olyan nyelvi játék és utalás rejlik a szövegekben, amelyeket egy átlagos 10-12 éves még nem igazán érthet meg.

Vojnics Réka

 

Kolibri Kiadó

Budapest, 2019

160 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.01.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MEZEI KINGÁVAL
Pilinszky János költészetén keresztül a látvány kerül a középpontba a Mezei Kinga által rendezett Éjidő című előadásban. A hatszereplős produkciónak történeti fonala nincs, a rendező Pilinszky versein keresztül mutatja be azt a világot, amelyben élünk… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2020.01.21 - tiszatáj

COSI FAN TUTTE – BEAVATÓ OPERA NEM CSAK BIMBÓZÓ KAMASZOKNAK
Toronykőy Attila rendezésében elsősorban a műfajjal ismerkedő fiataloknak szánta a szegedi operatársulat Mozart vígoperáját, a Cosi fan tuttét, amit kettős szereposztásban mutattak be a hétvégén a kisszínházban… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő