04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Pózol a panoptikum
2020.01.11 - tiszatáj

LŐRINC LÁSZLÓ: 25 SZELFI AZ ÁRPÁD-KORBÓL

Lőrinc László 25 szelfi az Árpád-korból című ismeretterjesztő könyve érdekes formát ölt: a mozaikszerűen felvillantott fontosabb történelmi események és kultúrtörténeti adalékok – amelyek a honfoglalás korától III. András uralkodásáig tartó időintervallumot ölelik fel – úgy jelennek meg a könyv oldalain, mintha ma történnének, ráadásul az olvasó Facebook posztok formájában jut az információkhoz.

A Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke, Lőrinc László azzal a céllal írta meg figyelemfelkeltő könyvét, hogy áthidalja az egyre mélyebb szakadékot a diákok és a tananyag között. Ez a híd pedig nem más, mint a nyelv és a (pozitív értelemben) kultuszromboló attitűd, amellyel saját bevallása szerint az unalmas tényanyaggá csupaszított elődöket szerette volna lehozni a piedesztálról. A tananyag befogadását ugyanis nemcsak a követelmények mennyisége nehezíti, hanem a tanterv felépítése is: a történelemoktatás során a diákok rögtön az időrendben tőlük legtávolabbi korszakokkal találkoznak, amelyek mind a mentalitást, mind a kulturális normákat tekintve idegenek számukra. Lőrinc ezért rafinált módon nemcsak nyelvileg újította meg a tananyag fontosabb elemeit, hanem modern környezetbe és mai viszonylatba is helyezte a megtanítandó ismereteket. Vagyis a könyv – a szerző megfogalmazásában – egy „kortárs platformra helyezett történelemóra.”

Bár a 25 szelfi elolvasása előtt több kétely is megfogalmazódott bennem az ötlettel kapcsolatban, a szerző elébe ment a kritikának, és a bevezetőben kifejtett pedagógiai hitvallása és átgondolt módszertana következetesen rácáfolt az előfeltevéseimre. Az előszó előrebocsájtja a szerző szándékát: „Egy őszinte csaló előre bejelentett hamisítása következik. Ez még mindig sokkal korrektebb annál a titkos és letagadott változatnál, amelyet a krónikások és történetírók nemzedékei évszázadokon keresztül követtek és követnek el, méghozzá tudós álca mögé bújva… Ami itt következik, bevallottan egy játék.” Leendő történelemtanárként abban az esetben tartanám félrevezetőnek a könyvet, ha csak a posztokat tartalmazná, hiszen ezekben gyakoriak a kitalált karakterek, hozzátoldott események, képzeletbeli személyiségjegyek. Azonban ez a kötet ennél okosabban épül fel: mind a huszonöt bejegyzés után egy rövid, maximum két oldalas, de alapos összefoglaló található, amely útmutatóul szolgál az adott poszthoz, például intertextuális és kultúrtörténeti magyarázatokkal egészíti ki azokat, másrészt különválasztja a fantázia és a valóság elemeit. Olvasóként természetesen választhatjuk azt az opciót is, hogy csak a posztokat futjuk át, de a két szövegrész szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a posztok megértéséhez elengedhetetlen a magyarázó szövegek átolvasása. A néhol már túlságosan is információgazdag ismeretterjesztő részek történelmileg hitelesek, hiszen hasonlóan a szerző által 2013-ban indított Tényleg!/? – hogy volt, hogy nem volt? című weboldal ars poétikájához, a jelen kötet is a nemzeti tudatot deformáló hamis történelmi legendák kritikus elemzésére és a magyar múlt perifériára szorult témáinak bemutatására vállalkozik. Így nemcsak politika- és eseménytörténeti ismereteket tartalmaz, hanem kitér olyan – a középkori ember mindennapi életét bemutató témákra, mint a gasztronómia, az építészet és az állattartás. A fontosabb adatok kiemelését félkövér betűtípus segíti, emellett a szerző fogalommagyarázatokat is fűzött az ismeretterjesztő részekhez. A fogalmak kiválasztása azonban több helyen következetlenül történt: míg a szerző a zarándok közismert fogalmát több sorban taglalja, a kevésbé ismert szerviens szóhoz nem fűz magyarázatot.

Lőrinc László könyvében a gyerekközpontú szemlélet érvényesül: a mai fiatalság igényeihez alkalmazkodva próbálja elmagyarázni, megértetni az adott történelmi időszakot. Szinte nem lehet olyan iskolással találkozni, aki ne lenne fenn a közösségi oldalakon, így magától értetődőnek tűnik a Facebookot közvetítő csatornává alakítani. A szerző ötletesen használta ki a felület nyújtotta formai és nyelvi lehetőségeket, a poénra kihegyezett, humoros utalások mellett a tudatos médiahasználatra is próbál rávezetni. A különféle álhírek mellett megjelenik a bogumilok hitterjesztő weboldala és Boldog Özséb kamuprofilja, de aktuális közéleti, kulturális és politikai párhuzamokra is bukkanhatnak a szemfülesek. Találkozhatunk a hun-magyar rokonság támogatóival vagy a (stadionok helyett) székesegyházakat építtető keresztény főpappal. A belső borítón a történelmi személyek arcképcsarnokát a kötetben szereplők profilképei adják. A könyvet illusztráló Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél nagyszerű munkát végeztek. A karikatúraszerű képek – melyek ugyanakkor jellemző ikonikus elemeket  közvetítenek – jól harmonizálnak a szöveggel, mozgalmassá, élénkké varázsolják a könyvet. A pózoló panoptikum szelfiken csücsörítő, kacsintó, békejelet mutató alakjai a mai felhasználókra reflektálnak. Szintén ügyes megoldás a Facebook posztok idő-, hely- és érzésjelölőinek használata, és a kommentelés folyamatának leképezése. Erre ugyan számos példát találhatunk az interneten különféle témákban, de oktatási segédanyagként még nem aknázták ki ezt a műfajt. Például a Kun László által posztolt morvamezei csatáról az alapvető információkon túl (dátum, helyszín, győztes fél) olyan plusz adalékokat is megtudunk, mint László hangulati-érzelmi állapota („😎 királyul érzi magát”, illetve „Buli van! Nyertünk! WOW! ✌😀), valamint a kommentelők reakciója (Anjou Izabella, Kun László felesége: „Jó forma vagy, Laci, én is gratulálok. Nagyon izgultam. Tök ciki lett volna 14 évesen megözvegyülni. 😉”)

A könyv komikumforrása a kreatív „átültetésekből” fakad, vagyis az író és az illusztrátorok munkája szerkezeti-formai téren sikeresnek mondható. A nyelvkérdésről azonban már más véleményen vagyok. Alapvetően jó ötletnek tartom a középkori híres-neves vagy akár hétköznapi emberek mindennapi életének bemutatását azáltal, hogy mai nyelvállapotban hangoznak el a beszélgetéseik, de az író túlzásba vitte a szlengesítést, és a szituációidegenség miatt olykor kínossá vált a szöveg. Lehetetlen olyan gyerekkönyvet írni, amelyben tökéletesen leképezhető az adott korosztály által beszélt nyelv, hiszen akár naponta tűnhetnek el és keletkezhetnek új kifejezések. Ezért a szóbeliségben működő fordulatokat nem érdemes automatikusan beépíteni az írott nyelvbe, külön kell választani a beszélt és az írott nyelvet. A mai gyermekirodalmra jellemző szlengimitáció itt is visszafelé sül el: a szerző megfigyelheti egy adott csoport szóhasználatát, a szöveg nyelvezete akkor is csak rozoga másolata lesz a diáktársadalom nyelvének. Tehát a szövegnek pont az az aktualitás és újdonság a legnagyobb erénye, ami egyben a legnagyobb hibája is: a könyv nyelvezete néhány éven belül el fogja veszíteni aktualitását és formai megjelenésének újdonságát. A nyelvezet botlásaiért azonban bőven kárpótolhat minket a szójátékok áradata („A terembulláját már ennek az Andrásnak”) és a sztereotíp kommentelők helyzetkomikumra épülő megszólalásai. Például Isten álnéven kommentel Árpád posztjához, amiben a magyar vezér éppen „nyeregben érzi magát” a honfoglalás sikerének következtében. De megemlíthetném a pogányok és a keresztények kommentháborúját is, melyben az eretnekek a helyesírási hibákat tartalmazó írásuk által különülnek el a keresztényektől.

Bár a kötetről összességében pozitív véleménnyel vagyok, az első kétharmadát lendületesebbnek találtam, a  végére sokszor váltak közhelyessé a viccek, sablonossá a karakterek. A legtöbb poszt és azok kommentjei jól sikerültek, kivéve azokat a hozzászólásokat, melyeken egyértelműen érezhető a didaktikus jelleg. A műfajból adódóan egy Facebook kommentnek nagyon nem áll jól, ha ismeretanyagot tukmál az olvasóra.

A korhatár-besorolást (10+) nem tartom elég átgondoltnak. A jelenlegi közoktatásban az 5. osztályban kezdenek el történelmet tanulni az iskolások, az Árpád-kor anyaga pedig az ötödik osztályos tanterv végén, hatodik osztályos tanterv elején helyezkedik el, így a korhatár-minimumot én inkább 12 éves korra tenném. Az esszék alapos, átgondolt böngészésre sarkallják az olvasót. Ezért elsősorban a történelemszerető nagyobbaknak (és persze szülőknek és tanároknak) ajánlom a könyvet, mert számos olyan nyelvi játék és utalás rejlik a szövegekben, amelyeket egy átlagos 10-12 éves még nem igazán érthet meg.

Vojnics Réka

 

Kolibri Kiadó

Budapest, 2019

160 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő