Tiszatájonline | 2020. február 13.

Petri György: Búcsúsorok Dezsőnek

Ikercsillagok valánk:
Dezső, az eltandorithatatlan,
Gyuri, az eltántoríthatatlan.
Homousion? Homoiusion?
Biztos. Csak ugye: melyikünk a melyik?
Nos ezen törje fejét a nyálas olvasó,
meg a Kritikasterek zsoldos hada.
Mi meg – én meg a Dezső
ezalatt kiadósan berugunk
[…]

A vers korábban nem jelent meg nyomtatásban, Petri György hagyatékából került elő. A Kertész Imre Intézet által gondozott hagyaték része. Publikációnkkal egy időben lát napvilágot a Magvető Kiadónál a Petri György Összegyűjtött verseit tartalmazó kötet (szerkesztette: Várady Szabolcs), melynek 709. oldalán olvasható a munka.

Ikercsillagok valánk:

Dezső, az eltandorithatatlan,

Gyuri, az eltántoríthatatlan.

Homousion? Homoiusion?

Biztos. Csak ugye: melyikünk a melyik?

Nos ezen törje fejét a nyálas olvasó,

meg a Kritikasterek zsoldos hada.

Mi meg – én meg a Dezső

ezalatt kiadósan berugunk,

mint (egyik) megboldogult mesterem,

Marticskó Barna, aki az immár szintén

néhaivá nemesedett Zsilka J. szavai szerint

„egészen Pindaroszig itta magát vissza”,

igen, többek között a Százévesben

tudományunk egyetemével sré vizavi

a nevezetes „Kniezsa-asztalnál”.

Megvolt még Telegdi is, megvolt Antal Laci,

igaz, árnyoldalként megvolt Tolnai, Sőtér is, meg a többi geci.

De hát a világ így egész, így kerek,

és a mocsok a választás lehetősége végett teremtetett,

ezért dícsérje hát mindenki a sok nevű egy Urat,

s ürítsük fenékig a keserű poharat.

(Megjelent a Tiszatáj 2018. decemberi számában)