Petri György: Búcsúsorok Dezsőnek
Ikercsillagok valánk:
Dezső, az eltandorithatatlan,
Gyuri, az eltántoríthatatlan.
Homousion? Homoiusion?
Biztos. Csak ugye: melyikünk a melyik?
Nos ezen törje fejét a nyálas olvasó,
meg a Kritikasterek zsoldos hada.
Mi meg – én meg a Dezső
ezalatt kiadósan berugunk
[…]
A vers korábban nem jelent meg nyomtatásban, Petri György hagyatékából került elő. A Kertész Imre Intézet által gondozott hagyaték része. Publikációnkkal egy időben lát napvilágot a Magvető Kiadónál a Petri György Összegyűjtött verseit tartalmazó kötet (szerkesztette: Várady Szabolcs), melynek 709. oldalán olvasható a munka. |
Ikercsillagok valánk:
Dezső, az eltandorithatatlan,
Gyuri, az eltántoríthatatlan.
Homousion? Homoiusion?
Biztos. Csak ugye: melyikünk a melyik?
Nos ezen törje fejét a nyálas olvasó,
meg a Kritikasterek zsoldos hada.
Mi meg – én meg a Dezső
ezalatt kiadósan berugunk,
mint (egyik) megboldogult mesterem,
Marticskó Barna, aki az immár szintén
néhaivá nemesedett Zsilka J. szavai szerint
„egészen Pindaroszig itta magát vissza”,
igen, többek között a Százévesben
tudományunk egyetemével sré vizavi
a nevezetes „Kniezsa-asztalnál”.
Megvolt még Telegdi is, megvolt Antal Laci,
igaz, árnyoldalként megvolt Tolnai, Sőtér is, meg a többi geci.
De hát a világ így egész, így kerek,
és a mocsok a választás lehetősége végett teremtetett,
ezért dícsérje hát mindenki a sok nevű egy Urat,
s ürítsük fenékig a keserű poharat.