Vérrel írt XX. század

ALAN MOORE, EDDIE CAMPBELL: A POKOLBÓL

Lakóhelyén, Northamptonban gyakran összetűzésbe keveredik a hatóságokkal Alan Moore, a kultikus képregény-auteur. Korántsem véletlen, hogy magnus opusai visszatérő témája a hatalom szorításában vergődő individuum, illetve a történelem viharai közepette csetlő-botló kisember, netán szuperhérosz. 1999-ben összegyűjtött, leginkább Stephen Knight 1976-os könyvén, a Jack the Ripper: The Final Solutionön nyugvó masszív írása, A pokolból az egyik legkülönlegesebb módon reflektál választott témájára.

Moore – hasonlóan a V mint vérbosszú Thatchert bíráló előszavához – a viktoriánust illeti kritikával: egyfelől Hasfelmetsző Jack mítoszát gondolja újra a vélt tettes, Sir William Gull királyi sebész alakjában, másfelől a 2001-es moziadaptációval ellentétben mellőzi Fred Abberline nyomozó romantikus mellékszálát és a karakter egyéb természetű vívódásaira koncentrál. Alakjukban ugyanis az író nemcsak az időszak konzervativizmusát, vagyis annak drasztikus férfiideálját veszi górcső alá, hanem egy maradi, romlott és korrupt időszak függvényében tanulmányozza a toxikus maszkulinitást – A pokolból legfőbb téziseinek egyike ugyanis épp a centrális férfiszereplők viselkedése révén bomlik ki, identitásukról és az őket befogadó korról is árulkodva.

Ugyan a képregény nagy gondot fordít egy vitatott királyi összeesküvés részletezésre, főalakjain keresztül újabb, ha lehet, még érdekesebb felvetések születnek. Moore-nál ráadásul (szemben a 2001-es celluloid-átirattal) nem a detektív, hanem a gyilkos helyeződik fókuszba: Gull egy férfierőt magasztaló, dionüszikus építészetet piedesztálra emelő, önmagát vizionáriusként felkenő mészáros-főpap, a káosz és a mészárlás szabadkőművese. Kelet Lovagjaként azonban csak a benne uralkodó morális, illetve mentális káoszt igyekszik apollóni rendbe illeszteni, vagyis Moore tisztázza, csupán egy beteg embert látunk, aki jól hangzó frázisokkal nőne túl környezetén: A pokolból sosem deklarálja, Gull agya miért borult el. Lényegesebbnek véli a tettek ábrázolását: rögtön a nyitányban sötét alagútból halad a fény felé egy lovaskocsin, röviddel ezután, gyerekkori flashbackként a szegényebb sorból származó anyja egy vagyonos ismerősénél érdeklődik iskoláztatásáról, miközben a harmónia követeként fellépő kis William odakint – az általa nagy becsben tartott – orvosi precizitással hasít fel egy patkányt (úgy, ahogy időskorában kimetszi a nők szívét) és vért csöpögtet a tenyerére. Ugyanez a gyilkos ellentmondás tárul fel a királynő szolgálatában álló orvos filozofikus monológjai során. Jellemző, hogy amikor élete küldetéseként definiálja Hasfelmetsző-sorozatgyilkosságait, nézeteit az egyszerű sorból való, kissé együgyű, ám a halálos gondolatokat elhessegetni próbáló, majd hamarosan azoktól öklendezni kezdő kocsisának, Netley-nek mondja el. Gullt a nála fejlettebb etikai érzékkel bírók rögtön elzárnák, bilincsbe vernék, ám mivel romlott arisztokrataként csak a saját Hatalma és Egója számít neki, olyan figurát vesz maga mellé, akit sakkbábuként manipulálhat (vagy a Halál inasává avathat – A pokolból visszatérő képsora a sötét londoni negyedeket bejáró lovaskocsi). Míg a V, mint vérbosszú Guy Fawkes-maszkos, fekete ruhás anithőse nyomatékosan a tory-konzervatív-neofasiszta kormány anarchista ostora, addig Sir Gull a Watchmen Veidtjével/ Ozymandiasával rokonítható: Istent játszanak, ideológiát gyártanak vállalhatatlan bűneikhez (tömeg-és sorozatgyilkosság), becsült társadalmi státuszuk lelki undorok takargatására szolgál.

Abberline alig jobb nála: igaz, nem tapad vér a kezéhez, kövér, nagyhangú bárdolatlanként, sosem művelt Sherlock Holmesként indítja a nyomozást. Moore sérült férfiakként, hovatovább, egymás tükörképeiként definiálja őket, noha módszereik eltérőek – az egyikük fejedelmi rangját, a másikuk a nyomozói tekintélyét használja védőpajzsként. Rendőrként alárendelt szerepbe helyezi feleségét (a korszak elnyomott nőképére ügyesen reflektál a házasok közötti magázódást kiemelő fordítás) és ugyan társaságot keres egy prostituáltnál, vagyis igyekszik emberré válni, ám amikor a nő visszautasítja, lelép a pénzével, plusz a hatóság is perifériára helyezi, újfent dörgedelmes, megkeseredett anti-férfivé alakul. Nagyon fontos azonban, hogy nála legalább észrevehető a vívódás, mutat némi érzést, frusztrációt, Gull azonban kételyek nélküli pszichopataként hajtja végre rémtetteit. Jahbulon, a démonként megjelenő Legfőbb Építész előtt borul térdre lázálmában, A pokolból pedig templomok vagy a Westminsteri apátság panorámáival világít rá az elmebetegsége és a szent missziója közötti dichotómiára – pontosan ezért talál elevenünkbe az egyik utolsó gyilkosság után magát egy torony előtt heroikus pózba vágó, pengéjét magasba emelő Gull bajnoki képe.

Köztiszteletben álló figurák viselt dolgainak leplezéséről is szól A pokolból. Az egész mű az uralkodó réteg által kezdeményezett megtorlással indul (az arisztokrata Albert Viktor hercegnek utódot nemz az egyszerű édességboltos lány, Annie Crook, akit félreállítanak, mire az uralkodó osztály hallgatását megvásárolni kívánó whitecapeli utcalányok Viktória királynő parancsára, Gull közreműködésével fogyatkozni kezdenek), vagyis a félhomályban, alabástrom szoborként ülő Viktória királynő lelkiismeretlen hatalomgépként, státuszát önigazolásként használva bujtja fel mészárlásra hű alárendeltjét. Így viszont Gull küldetése is megkérdőjeleződik: hímsovinisztaként örömét leli a nők kaszabolásában, miközben sosem lehet önálló és a parancsait szintén az establishment öreg hölgyétől kapja. Moore ugyanakkor óriási empátiával szemléli a további nőalakokat: nem tagadja a prostituáltak közötti összezördülésüket, viszont nehéz sorsuk iránt megértéssel viseltet. A svéd birtokból a jobb élet reményében Londonba költöző Liz Stride vagy a komlóültetvényről egyenesen Hasfelmetsző Jack karmaiba rohanó prostituált sorsán keresztül A pokolból olyan nőket ábrázol, akik végre nem húsdarabok szeretnének lenni, hanem méltóságukat őriznék, ám a korszak maradi-szexista ideológiája sajnos a mocsokban gázolásra, emberségük feladására készteti őket.

Eddie Campbell hol vázlatszerű, hol fotorealisztikus vagy éppen asszociatív (egyiptomi szarkofágot és alvást egymásra vetítő) paneljei saját pszichózisukba veszett és önnön domináns szerepüket erőszakosan védelmező figurákról alkot riasztó viktoriánus társadalmi kórképet. A pokolból látomásos fabulájában Gull a XX. század követeként tetszeleg, víziói vannak a komputerizált, érzéketlennek hitt jövőről, Moore az antiszemitizmus, nő-és idegengyűlölet napjainkban is rémisztően aktuális problémáit veti fel (miközben Gull megöl valakit, zsidókat kever gyanúba, felbolydulást vált ki a tömegből), William Blake és Aleister Crowley filozófiáját bújtatja el a sorok között. Részéről a nagy változások előtt álló 1880-as évekbeli Anglia az elektromosság felfedezése és a szüfrazsett-mozgalom megjelenése dacára egy óriási, a modern kor vívmányain kívül annak mellékhatásait is felszínre lökő emésztőgödör, így valóban nem túlzás a képregény legfőbb állítása arról, hogy maga a leveleit „a pokolból küldő” Jack teremtette az újkort. Ugyanez tetten érhető a felső körök viselkedésén (Viktória királynő ukázt ad, a Gullt addig támogató szabadkőművesek gyűrűs-szakállas feje elítéli-megőrjíti a legjobb tanítványát a gyanúba keveredést mellőzendő, a presztízsveszteségtől rettegő rendőrség pedig megtiltja Abberline-nek a további vizsgálódást), valamint egyéb apró, de fontos utalásokból is. Gull a hindu isten, Ganésa legendájával él vissza az elefántember, John Merrick bizalmával, egy gyilkosság során falra akasztott Marx-portré alatt szaval verset William Morris szocialista aktivista, Alois és Klara Hitler fia az első whitecapeli nőhalál előestéjén fogan meg. Buffalo Billy Cody helyettese, Mexico Joe (vagyis a köznép szemében kisebbségként lebecsült őslakos indián) pedig történelmi perspektívába helyezi a következő évszázadot: az angolok 1950-ig elveszítik India koronagyarmatát, ugyanebben az időszakban eszkalálódik a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió konfliktusa, az emberek gyarlóságaival (sorozatgyilkosság, hatalmi játszmák) párhuzamban a világ is vakvágányra fut.

Alan Moore formabravúrokban (temérdek ormot, tornyot, épületet pásztázó rideg képregényplán Gull őrületének aláhúzásáért) és történetmesélési leleményességben (az első fejezet Eddy herceg hurcoltatásával-bukásával zárul, a második a szubjektív plánokkal bemutatott, arcot így csak a fejezet végére kapó Gull gyerekkorától nőmészárlásig tartó profán felemelkedését mutatja be) bővelkedő, aprólékos kutatómunka után papírra vetett képregény-remeke napjainkban nem is lehetne aktuálisabb. Miután a 2010-es évekre gombamód szaporodni kezdtek a jobboldali, pszichotikus tüneteket produkáló államfők szerte a bolygón, a világháló incel-közösségében állandósult a nőgyűlölet és a média vagy az egyszerű dolgozók bevándorlókat stigmatizálnak, ismerősen csenghet A pokolból 1923-as epilógja az újabb világháborúról és Abberline szavai („Ezt a házat Jack építette.”) sem tűnnek elképzelhetetlennek.

Szabó G. Ádám

From Hell, 1999

Fordította: Bayer Antal

Vad Virágok Könyvműhely

Budapest, 2019

576 oldal, 7990 Ft