Tiszatájonline | 2019. december 22.

Vajsenbek Péter: Roland a közmunkás

Nem tudja, hogy jutott ide,

A pénz kevés közmunkáért,

Tépi testét a hideg.

Neve Roland, lelke sáros.

Folyton söpör, bűne a város.

Egyik hétfőn, reggel nyolckor

Megszólítja egy idegen:

„Miért söpörsz pont itt folyton

Ha kijövök csak ezt látom.”

Folyton söpör, bűne a város.

Rolandnak nincsen válasza,

Söpör tovább, de ugyanott,

Aki szegény, nincsen szava,

Csak bűne van, lelki károk.

Folyton söpör, bűne a város.

Kérdezi a munkatársa:

„Miért söpörsz csak egy szakaszt?”

„Mert még piszkos”, jön a válasz.

Sötét felhők. Tagg a házon.

Folyton söpör, bűne a város.

Majd Rolandot megnézte

Munkahelyi pszichológus

Heti kétszer beszéltek

„Sok neki a traumából

Folyton söpör, bűne a város.”

Roland lelke mint a folyó,

Nyelte a sok halott-múltat,

Hídról ugrott öngyilkosok

Lettek percek, család, lányok.

Folyton söpör, bűne a város.

Itt lakik már negyven éve,

Itt nőtt föl és itt lett őrült.

Ide köti szenvedése,

Egy baleset, de halálos.

Folyton söpör, bűne a város.

(Az SZTE Kulturális Irodája által 2017 tavaszán kiírt Arany 200 című balladapályázat I. díjas alkotása)