Nem tudja, hogy jutott ide,
A pénz kevés közmunkáért,
Tépi testét a hideg.
Neve Roland, lelke sáros.
Folyton söpör, bűne a város.
Egyik hétfőn, reggel nyolckor
Megszólítja egy idegen:
„Miért söpörsz pont itt folyton
Ha kijövök csak ezt látom.”
Folyton söpör, bűne a város.
Rolandnak nincsen válasza,
Söpör tovább, de ugyanott,
Aki szegény, nincsen szava,
Csak bűne van, lelki károk.
Folyton söpör, bűne a város.
Kérdezi a munkatársa:
„Miért söpörsz csak egy szakaszt?”
„Mert még piszkos”, jön a válasz.
Sötét felhők. Tagg a házon.
Folyton söpör, bűne a város.
Majd Rolandot megnézte
Munkahelyi pszichológus
Heti kétszer beszéltek
„Sok neki a traumából
Folyton söpör, bűne a város.”
Roland lelke mint a folyó,
Nyelte a sok halott-múltat,
Hídról ugrott öngyilkosok
Lettek percek, család, lányok.
Folyton söpör, bűne a város.
Itt lakik már negyven éve,
Itt nőtt föl és itt lett őrült.
Ide köti szenvedése,
Egy baleset, de halálos.
Folyton söpör, bűne a város.
(Az SZTE Kulturális Irodája által 2017 tavaszán kiírt Arany 200 című balladapályázat I. díjas alkotása)