Tiszatájonline | 2019. december 24.

Máté-Tóth András: Boldog Karácsonyt!

– Boldog Karácsonyt!
– Most viccel? Maga tényleg azt mondja, hogy Boldog Karácsonyt?
– Miért, nem szabad?
– Ember, hát hol él maga?
– Nem értem. Miért ne kívánhatnák Boldog Karácsonyt?
– Itt, ebben az országban? Nézze, mi nem ismerjük egymást olyan nagyon, csak éppen köszönő viszonyban vagyunk.
– Attól, hogy nem vagyunk puszi-pajtások még kívánhat az ember Boldog Karácsonyt.
– Nem arról van szó, hogy nem, hanem arról, hogy ez egészen másról szól.
[…]

– Boldog Karácsonyt!

Most viccel? Maga tényleg azt mondja, hogy Boldog Karácsonyt?

Miért, nem szabad?

Ember, hát hol él maga?

Nem értem. Miért ne kívánhatnák Boldog Karácsonyt?

Itt, ebben az országban? Nézze, mi nem ismerjük egymást olyan nagyon, csak éppen köszönő viszonyban vagyunk.

Attól, hogy nem vagyunk puszi-pajtások még kívánhat az ember Boldog Karácsonyt.

Nem arról van szó, hogy nem, hanem arról, hogy ez egészen másról szól.

Tessék? Nem tudom követni.

Mondja, maga tényleg nem érzi, hogy ez mennyire abszurd? Süketen és vakon éli az életét? Hogy képes itt a boldogsággal jönni.

Ne kapja föl a vizet, kérem, egy ártatlan köszöntés miatt. Amióta világ a világ az ünnep közeledtével illik Boldog Karácsonyt kívánni. Nem kell ebből ügyet csinálni. Én se vagyok valami nagy hívő, de hát a karácsony az csak karácsony, nem olyan, mint a többi hétköznap.

Na, jó, látom, nem érti, úgyhogy elmondom. Ebben az országban, aki látja, hogy mi van, az nem hadoválhat boldogságról meg karácsonyról. Amikor a szegénység terjed, a gyerekeknek az iskolában hittan van, de tízórai nincsen, amikor a papok belenyúlkálnak a kislányok bugyijába és a korrupt kormány kereszténységről dumál. Hogy mondhatja itt, hogy boldog karácsonyt? Magának nem megy fel a pumpa ezek miatt, meg még sorolhatnám az összes szennyest.

Nyugodjon le, kérem, ne húzza föl magát! Mi köze a Karácsonynak ehhez az egészhez? Ez egy ünnep, egy régi hagyomány. Ez már akkor is volt, amikor még másképpen mentek a dolgok, és akkor is lesz, amikor már minden másképpen lesz. Éppen az a lényeg, hogy most nem számít semmi, s legalább egy-két napig másról is lehet szó, s nem csak a sok szarról.

Persze, ne szólj szám, nem fáj fejem. Csak karácsonyozzon nyugodtan, ha magának ez az egész tetszik. Úgy mint a sok rohadék, maga is nyomja ezt a keresztény-szöveget. Tudja mi van itt, átkozott Karácsony van. Csak próbálják elterelni az ember figyelmét arról, hogy mi van. Csillagszóró, meg gyertyafény, közben meg a milliárdok vándorolnak a zsebekbe.

De ember, akkor maga nem is fog ünnepelni?

Kivel, kérem, kivel? A gyerek külföldön, az asszony a hajón dolgozik, tudja olyan tengerjárón. Mit ünnepeljek? Azt hogy szétment a család, mert ez már nem család, már csak a nevünk közös, az életünk régen nem. Már fát sem veszek.

Nagyon sajnálom, tényleg. De a Karácsony az akkor is Karácsony, ha magának gallyra ment az élete és nincsen kivel ünnepeljen. Pont ilyenkor vehetne egy jó mély levegőt az ünnepi hangulatból. Miért nem megy ki a karácsonyi vásárba, inna egy jó forralt bort, nézegetné a boldogan szaladgáló gyerekeket, hallgatná a Stille Nachtot, és kicsit elfelejtené a bánatait.

Könnyen beszél az, akinek rendezett az élete, szerető családja van, meg minden. Én csak feldühödök, hogy milyen drága a forralt bor, mert az adó miatt a kereskedő drágán adja, az a sok gyerek meg, ugyan már mibe nő bele, a despotizmusba, érti. Nem kell nekem a rózsaszín köd, inkább vagyok úgy ahogy vagyok, az legalább korrekt.

Most meg akar vádolni azzal, hogy hazudok és nem érdekel más baja? Ne menjünk már ennyire messze! A saját helyén mindenkinek meg vannak a maga problémái, de a lehetőségei is. Ennél sokkal rosszabb körülmények között is tudtak ünnepelni emberek. A fronton, meg a Gulágon, meg Kistarcsán.

Ezt kell mondani, ezzel tömték tele a fejét, hogy nézzél a még nagyobb szarra, s attól a tiéd majd nem lesz annyira büdös. Ezt papolják, ezt harsogja a tévé is, hogy mindig előrébb vagyunk. De hát már a csehek meg a lengyelek sokkal előrébb vannak. Tudja hol vagyunk a listán, utánunk már csak Szudán meg Banglades van.

Milyen listán?

A szívás-listán, a pöce-listán… Nagyon szorít, a francba, szédülök is, segítsen már, hívjon mentőt.

Tartson ki, már jön a mentő. Feküdjön nyugodtan, lassan lélegezzen.

Hol vagyok?

Az intenzíven. Ide hozta a mentő, enyhe infarktusa volt.

– Milyen nap van?

Karácsony másnapja.

Micsoda, de hát mi 23-án találkoztunk.

Igen, majdnem három napig altatták.

És maga?

Itt voltam, meg az asszony is. Váltottuk egymást.

Te jó ég, hát nem kellett volna. Ezt nem fogadhatom el.

Már késő, túl vagyunk rajta.

Maguk itt töltötték a Karácsonyt? Velem, az intenzíven?

Úgy néz ki. De most már jól van, azt mondja az orvos. Majd átkerül egy osztályra. Majd benézek holnap is. De most megyek, alszom egy nagyot, van mit pótolni.

Adja csak a kezét, hadd szorítsam meg. Nem is tudok mit mondani. Illetve, de: Boldog Karácsonyt – így utólag is.