Tiszatájonline | 2019. december 18.

Útmutató a hétköznapokhoz

RICK AND MORTY
A Rick and Morty animációs sorozat alaposan felkavarja a hétköznapjainkat most már négy évad óta. Ennek az oka pont az, hogy egy átlagos, hétköznapi színtér kapcsolati hálóit helyezi át olyan szokatlan környezetbe, amiben újraértelmezhetővé válnak a viszonyok azokhoz, akiket a legközelebb érzünk magunkhoz… – KERTAI CSENGER KRITIKÁJA

RICK AND MORTY

A Rick and Morty (a továbbiakban RM) animációs sorozat alaposan felkavarja a hétköznapjainkat most már négy évad óta. Ennek az oka pont az, hogy egy átlagos, hétköznapi színtér kapcsolati hálóit helyezi át olyan szokatlan környezetbe, amiben újraértelmezhetővé válnak a viszonyok azokhoz, akiket a legközelebb érzünk magunkhoz.

A RM kulturális branddé alakulása is azt jelzi, hogy a kortárs köztudatban nagy az igény a hétköznapiból való kilépésnek, a science fiction-nek az előtérbe helyezésére, amihez a hozzáférés a kalandon keresztül lehetséges. A kaland résztvevői mi vagyunk, a Rick és Morty közötti (nagy)apa-fiú viszony sok fogódzkodót kínál a befogadáshoz. Az autoritás és az autonomitás kettőssége által tesz ajánlatokat a RM a hétköznapi megélésére, ahol a kettő közötti viszony válik igazán érdekessé.  Ez a kalandban nyilvánul meg leginkább, a hétköznapiból a különlegesbe való ugrásban. A folytonos krízishelyzetek megalkotásáért az autoritás felelős, ami Morty öndefiniálási kísérleteinek az alapja. Itt bújik meg Rick, vagy az autoritás fő jellemvonása, a másikért való tettrekészség folytonossága.

Az autoritás abszurditása a tőlünk elidegenült valóság tettenérése. Az idegenségérzet kétpólusossága a megjelölésben és az eltávolodásban kimért skálán mozog. Morty-t egyrészről pontosan értjük, a középiskolás 14 éves fiú sajátos problémáival, gyengébb képességeivel elevenedik meg előttünk, míg Rick pont a képzelet abszurd ábrázolásain keresztül csak az elidegenülés fokozásaiban Mortytól, a hétköznapitól eltávolodásában fogható meg, mint idegenség, érthetetlenség. Az értelmezhetetlen többek között a multiverzum-elméletben artikulálódik, ahol az egyszeri és megismételhetetlen szubjektum elveszti sajátosságát, lényegét a mellérendelt, végtelen számú hasonmásában.

A valóságot ért kritika gyakorlatilag egy felfogásbeli kritika az autoritás értelmezhetőségére vonatkozóan. Az irányítás, a kontroll a valóság, a transzcendencia fölött csupán illúzió, ami a haláltól való szorongás kényszeres felülbírálásának a következménye, ezt pediga sorozat többször erőteljesen bírálja. Morty:Nobody exists on purpose. Nobody belongs anywhere. Everybody’s gonna die. Come watch TV?” (1. évad 8. rész)

A saját világunk értelmezhetetlensége a RM szerint pont, hogy könnyebbség, az ember kezéből kicsúszott irányítás görcsös ragaszkodásának feloldása. A globalizáció ránk aggatott információhalmazát a végtelenbe fokozni a multiverzum elméleti kiterjesztésével újragondolása az uralomba vétel fogalomkörének, egyáltalán az embernek, mint egyedinek.

Mégis, a paradigmaváltás mindig új ajánlat is egyben, esetünkben egy abszurd szeretetnyelv megfogalmazásához. Rick Morty nélkül semmit sem ér, az abszurd csak a kettőben képes megnyilatkozni, mert olyan érdekellentéteket kreál, amik összeegyeztethetetlen értékek találkozásában új perspektívát teremtenek. Az új perspektíva Morty Smith, a tehetségtelen kisfiú világának kibővülése.

A nem értelmezhetőhöz a viszony sokszor a kétségbeesés egy olyan emberképben, ami a megérthetőt tekintette valóságképének az alapjául. Ezzel szemben a kaland az érthetetlenben nyer értelmet, a magamról való gondolkodás kibővül a nem befogadhatóval, az érthetetlennel. Amiért ezt mégis szeretetnyelvnek gondoljuk el, az a megfoghatatlan iránya. A megfoghatatlant ábrázolva a végtelen minden irányába kilövellés, mégis a RM megfoghatatlanja csak egyirányú. Rick és Morty együtt lesznek a lényegesnek a szubjektumai, mint megfogható és megfoghatatlan, ahol ez az irányultság adja a valóság leírását. Ebben az értelemben az irányultság valóság, tehát a kaland, amiben az egymásra utaltság, az irányultság létrejöhet, megvilágítva a lényegest, saját magát, ahol a szeretetnyelv a kalandban ennek az iránynak a feltárulása.

Ezt egészíti ki a humor. A RM abszurd humora a reflexión alapszik. Az előbb leírt rendet megtörve, ha az autoritás tisztán magában tartja autoritását, tehát a reflexió útján magához tér vissza a másik helyett, az azért vicces, mert pont saját lényegiségét fordítja ki, veszti el. Mert az autoritás lényege a másikra való odafigyelésnek a dinamikája, nem pedig valamiféle hierarchikus hatalmi berendezkedésnek. Ez az odafigyelés az apa-fiú viszonyban érhető tetten a legjobban. Az apa gondoskodását a fiú nem értheti, mert nincs meg az eszköztára és kódrendszere, hogy értelmezni tudja azt. Ez mégsem szül elidegenülést, mert Morty célpontjává  válik a gondoskodásnak.

Tehát amikor Rick – és erre részenként több tucat példa van –, mondjuk pont, hogy unokája felől kéne gondoskodjon, és hagyja, hogy azt felfalja bármilyen szörny, ott Rick elveszti a lényegiségét, ami elvesztésben lesz ő vicces. A humor új értékekkel bővül, a RM humora az erőfeszítést neveti ki, ami arra irányul, hogy a lényeget akkor vesztjük el, ha magunknak sajátítjuk ki. Azt hiszem a céltalan nevetés pont, hogy a céltalanság komolyságán tud nevetni, mert a céltalan nála azt jelenti, hogy minden eredeti rendjében, a megértés igényét megszüntetve mozog.

A kisajátítás a tisztán magunk felé mozgás, ami a lényegeset felismeri, de nem tudja a másikra vonatkoztatni, ezért minden kísérlete csak arra van, hogy őt megtartsa. A RM a megtartást neveti ki, a szolgalelkű fáradozást a magáért valónak. Amennyiben a RM lényege a kettő, úgy a kaland is csak a kettőn keresztül megfogható. A kalandban ábrázolható legjobban a személyiség. Rick az odaadásban, a másikra nézésben ismeri fel az autoritás lényegét, mégis sokszor ez áldozatként éli meg. Az áldozat a kisajátításon keresztül lényegül áldozattá, mert akkor ő nem a lényeg autoritása, hanem ő a tiszta autoritás, és úgy érzi, ha ezt megosztaná másikkal akkor magát a lényeget vesztené el, ami pedig csak félreértelmezése és lefokozása a lényegesnek a lényeges szubjektumába.

Morty ezzel ellentétben, ha tudatosan elkülönül Ricktől (azt hiszem ez a 4. évad nagy újdonsága), akkor megfosztja magát a gondoskodástól is, és minden cselekedete az autoritás nélküli lesz, ahol az elhagyatottság, a magára maradottság dominál. Ez nem az ellenállás, hanem a megfosztás mozzanata. Az ellenállásnak ugyanúgy referenciája az autoritás, azzal szemben áll ellen, a megfosztás tragikuma a totális egyedüllét ami Mortynál a tiszta halálvággyal párosul (4. évad, 1. rész, Morty halálkristályok (death crystals) uralma alatt képzeli el az egyetlen lehetséges jövőképet).

A kaland és vele együtt a hétköznapi a lényegesnek lesz a jelenvalóléte. A RM kalandjai így nyújtanak útmutatót a hétköznapokhoz, amiknek megélése a fontosnak a megélése, úgy, hogy legtöbbször nem is értjük, ami velünk történik. Mégis, ebben a nem értésben úgy vagyunk jelen, hogy valaki folyton figyel ránk, és a számunkra legkietlenebb tragédiákon, zöld portálokon keresztül egyengeti az utunkat.

Kertai Csenger