Tüskés Anna: Rab Gusztáv és az Utazás az ismeretlenbe

Rohoska József Gusztáv 1901. május 14-én született Sárospatakon. 1920-ban Budapestre költözve jogot tanult, majd 1923-ban abbahagyta egyetemi tanulmányait. Ekkor vette fel a Rab Gusztáv írói, ill. újságírói nevet. Regényírással még Sárospatakon kezdett el foglalkozni: Mocsárláz című első regényét folytatásokban közölte a Nyugat, s 1922-ben megnyerte vele az Atheneum Kiadó első díját, már Rab Gusztáv néven. 1923-tól a Világ, majd annak 1926-os megszűnése után Az Est-lapoknál dolgozott különleges tudósítóként, úgynevezett utazó főriporterként. Az 1930-as évek második felében felesége ösztönzésére felhagyott az újságírással, hogy legyen ideje szépírói tevékenységet folytatni. 1938-tól a második világháború végéig nyolc regénye jelent meg magyarul, valamint német, svéd és olasz fordításban. Rab példaképének tekintette Flaubert regényeit és főként a Bovarynét, Flaubert írói eszközeiből sokat átvett és alkalmazott regényeiben.

Az 1949-től a Keleti Főcsatorna építkezésén földmérőként dolgozó Rab pár év alatt geodéziai technikus, brigádvezető lett, s mérnöki munkát végzett. A csatorna építéséhez szükséges földmérésekhez kitelepített nőket és férfiakat vett fel munkásnak. Így emlékszik erre az időszakra 1960-ban Ignotus Pálnak írt levelében: „Harta, Akasztó, Kunszentmiklós, Bugyi, Sári, Nádudvar, Hajdúböszörmény, Dedőhát, Pródi-puszta, Hortobágy, Polgár, Tiszadugylaháza, Tiszacsege… és még egy sereg tanya, falu, rombadőlt urasági kastély voltak állomásai életemnek. Mai szemmel és mai helyzetemből tekintve, jól jártam. Sokkal rosszabbul is történhetett volna! […] a Senkiföldjén mértem a földet, kevés tudással és gyakorlattal, mert akkor még nem végeztem el sem az első-, sem a felsőfokú geodéziai tanfolyamot, kezdő földmérőcske voltam…”

A regény cselekménye 1951–1952-ben játszódik: Az ötvennyolc éves Balázs Ákost, volt abaújkéri birtokost és kormányfőtanácsost kitelepítik Budapesti házából Tiszapócsra, ahova csak néhány bútort és a kutyáját viheti magával. Az állandó lakhelyül kijelölt településre mintegy százötven kitelepítettel együtt érkezik, akik sokféle társadalmi rétegből származnak a Mester utcai iparostól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia lepidopterológusán (lepkész) és az Afrika-vadászon át egy hercegig. „Bacsóné Boldog Birodalmában” házakban, putrikban, ólakban szállásolják el a családosan vagy egyedül érkezőket. Az orvhalászaton, rőzsézésen vagy más bűntetten rajtakapott, kitelepített embereket pénzbírsággal sújtják, és aki nem tud vagy nem hajlandó fizetni, azt a Hortobágyra viszik ledolgozni a büntetést, majd telepesként otthagyják.

A regény néhány részlete Rab korábbi műveiből már ismert motívumra épül. A főszereplő, Balázs Ákos szerelmi történetének magját Rab megírta a Mentont ajánlanám című regényében, majd egy tárcában 1949-ben, Teréz címmel. Flaubert eszközeiből többet is alkalmazott a regényben, így például a valós és fiktív helységnevek együttes használatát: a valóságban létező Ohat-Pusztakócson szállnak le a vonatról a kitelepítettek, de kijelölt szállásuk, Tiszapócs, kitalált helységnév.

A regény szereplői közül az esperesét bizonyosan dr. Tajti Lajos tiszapolgári esperesről mintázta Rab. Az Afrika-vadász alakját gróf Széchenyi Zsigmondról, a nemzetközi hírű vadász-íróról mintázta Rab. Az 1950–1951-ben a Mezőgazdasági Múzeum vadászati szakértőjeként dolgozó Széchenyit 1951. június 20-án munkahelyén felkereste egy rendőr, és átadta neki a Budapestről kitiltó határozatot, amely szerint 24 órán belül el kellett hagynia várbeli lakását (Úri utca 52.) és el kellett foglalnia kényszertartózkodási helyét a Polgár községhez tartozó 88. számú tanyán. Széchenyi fellebezett a határozat ellen. Az ablaktalan és fűthetetlen tanyai szobából balatongyöröki ismerőséhez, Reznik Jánoshoz költözhetett 1951 novemberében.

A református családból származó Rab titokban katolizált ebben az időszakban. Áttérésének körülményeiről így írt Békés Gellértnek: „nem hallgathatom el, hogy mit jelentett számomra, földmérőként télen-nyáron a hortobágyi pusztában, a Szentírás remek magyar fordítása. Engedje meg, hogy hálás köszönetet mondjak és szívből gratuláljak. (A barna kötésű könyvet, nem sokkal az Egyházba való visszatérésem után, annak a „Tiszapócsnak” kis szőke káplánjától kaptam ajándékba, amelyről regényemben beszélek.)” Rab katolizálásában dr. Tajti Lajos tiszapolgári esperes-plébános is szerepet játszott.

A sok lelki és testi szenvedés aláásta Rab egészségét, orvosa eltiltotta a geodéziai tevékenységtől, és leszázalékoltatta. 1949 és 1956 között írta Rab az Utazás az ismeretlenbe című regényét az 1950–1951-ben Budapestről és máshonnan tanyákra és falvakba kitelepített emberek sorsáról. A regény 1957 elején már bizonyosan kész volt, mert kéziratát Rab ekkor elvitte a Magvető kiadóhoz. Nemeskürty István így emlékezett vissza találkozásukra 1991-ben: „az Új Idők olvasói által kedvelt, hajdan népszerű író: Rab Gusztáv felkeresett a Magvetőnél a kitelepítésekről írott, kiválóan magas színvonalú, saját korábbi életművéhez képest toronymagasan értékesebb regényével. Lelkendezve dicsértem a kéziratot, ámde egyetértettünk a szerzővel abban, hogy ez akkor, 1957 januárjában, kiadhatatlannak tűnik.”

A kéziratot Rab magával vitte 1958-ban Franciaországba, miután francia barátja, Robert Squarciafichi, a „Le Cap Estel Hotel” tulajdonosa (Ezè Bord de Mer) meghívta őt feleségével együtt baráti látogatásra. Felesége ösztönzésére elfogadták el a meghívást. Az Utazás az ismeretlenbe című regénye erősen rövidítve megjelent franciául Párizsban 1959-ben Voyage dans le bleu címmel a Flammarion kiadónál, és valamivel teljesebb változatban Londonban és New Yorkban 1960-ban Journey into the Blue címmel a Sidgwick & Jackson, illetve a Pantheon Books kiadónál. A német kiadás (Fahrt in’s Blau, Benziger Verlag, Zürich–Köln) kevésbé, a holland jobban sikerült. Az idegen nyelvű kiadások alapján csak pontatlan képet alkothatunk a magyar eredetiről. Több kísérletet tett Rab az eredeti magyar változat kiadására – sikertelenül. Próbálkozott például a magyar emigráció legnagyobb könyvkiadójánál, az Amerikai Magyar Kiadónál (Köln, Fenyvessy Jeromos), de a zsúfolt kiadói program miatt nem tudták elfogadni műveit.

A regény francia és angol változatának elkészüléséről, megjelenéséről és recepciójából számos dokumentum maradt fenn a hagyatékban, főként újságkivágatok és levelek. Ezekből kiderül, hogy a regény eredeti címe Szinai kódex volt, amelyet Rab a francia kiadás előtt több okból megváltoztatott. A „kék tájak”-ra való szövegbeli utalások adták az ötletet az új címhez. A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársának, Bede Istvánnak erről így írt 1959-ben: „A regény címe drámai utazást jelent az ismeretlen, a megsemmisülés, a halál felé: 1951-ben ily módon akarták elpusztítani az úgynevezett „belső ellenséget” Magyarországon. […] Azok között, akiket utazásra ítéltek „kék tájak felé”, ezerszámra voltak üzleteiktől és műhelyeiktől megfosztott kisemberek is, akiktől budapesti otthonaikat is elvették.”

A regény francia nyersfordítását készítő Berki Erzsébetnek pedig így vallott 1961-ben kelt levelében: „Az én alakjaim javarészt Polgáron (népszerűen Tiszapolgáron) voltak, a falu, amelyet leírtam, legalább is az, de a típusok a legkülönbözőbb helyekről verődtek össze. Én 1952–53-ban földet mértem Polgáron, állásom kockáztatásával alkalmaztam munkára regényhőseimet.”

Rab Gusztáv regényének nyugat-európai sikerét részben aktualitása magyarázza, a nagyközönség fokozott érdeklődése a vasfüggönyön túli valóság iránt. A munkamódszer több sajátosságát világosan mutatják a hagyatékban megőrzött kéziratváltozatok, újságkivágatok, írott és képi források, levelezések. Elsődleges és másodlagos történeti források, irodalmi elbeszélésekből és napihírekből merített motívumok, valamint személyesen átélt történések együtteséből formálta meg Rab az alakjait, helyszíneit és a cselekményt. Témaválasztásában nagy szerepet játszott a közönség igényének kielégítése; fő célja a közelmúlt történéseit szórakoztató, ugyanakkor reflexióra ösztönző formában feldolgozó cselekményvezetés mély lélekábrázolással. Munkássága második szakaszának fő műve, az Utazás az ismeretlenbe meghozta számára a széles körű nyugat-európai elismerést.

Rab Franciaországban is magyarul írta műveit, de tudatosan szem előtt tartotta a külföldi olvasókat, ami megmutatkozik a mottók kiválasztásában, az ajánlásban, és a magyar kultúrára vonatkozó tárgyi magyarázatokban. Rab számos időszerű társadalmi, morális, etikai kérdést vet fel korszakregényében: így például fontosabb-e a „tartás” mint a saját magán vagy a másik emberen való segítség; a hit szerepe az emberi életben; helyes-e saját meggyőződésének vagy akár életének feláldozása a másik ember megmentéséért; a társadalmi rend helyessége; az élet értelme vagy értelmetlensége. Ezek az örök kérdések folyamatosan foglalkoztatják az írót.

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont