08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Ambrus Máté Bence: Úszólecke
2020.02.09 - tiszatáj

„Jól van fiúk, toljatok tíz mellet, aztán jöhettek a melegbe!”. A melegbe, ami nekünk a kedvencünk. Jobban szeretjük, mint a hideget, ahol nem ér le a lábunk, meg olyan fénytelen az egész, meg szomorú, és hideg, lilaszájcsináló hideg, meg remegést, szívleállást csináló hideg. Most is próbálkoznék javasolni, hogy „Rudibá, hadd ne kelljen már a hidegbe menni, nem lehetnénk most végig a jó melegben?” A válasz, mint ezelőtt száz meg száz alkalommal: „Nem! A meleg a vén picsáknak való, ti vén picsák vagytok?” A nénikre nézek, akik olyan furcsán úsznak, nagy fenekük van, az tartja fent őket a vízen. „Nem!” mondom büszkén, öcsi is helyesel, hogy mi nem vagyunk vén picsák, persze a negyven fokos kisvíz jó lenne, csiklandná a karunkat, a hátunkat, azért nénik még nem vagyunk, úgyhogy inkább a hideg. Különben a Rudibá is csak prédikál, rumot iszik és vizet prédikál: levénpicsáz, közben ő egész végig csak a kismedencében van, két karját ráfekteti a rácsozott medenceszélre, és pihen.

A Rudibá jó ember, nagy hasa van, nem akármilyen: gombócok vannak rajta, kettő is, mintha terhes lenne, nagyon pici gyerekeket várna. Az egyik a köldökénél van, néha viccből megengedi, hogy megnyomkodjuk, keménynek tűnik. Szürke bajsza van a Rudibának, a szája nem is látszik tőle, egyszer félrefésülte két oldalra a hosszú szőröket, és meglepődtem, hogy neki is van szája, előtte is sejtettem valamit, mert valahogy tudott beszélni és valahonnan jött is a büdös, de akkor megtudtam, hogy a szája büdös. Mosolygott is, ronda sárga fogai voltak, a lehelete csípős volt a rumtól és a cigitől. „Nyomás fiúk! Menjen az a tíz mell!” int Rudibá a jó melegből, mi meg odapliffelünk a másik medencéhez (a papucs böfög így a vizes lábunk alatt, hogy “pliff-pliff”), levesszük a papucsot és felkészülünk a hidegre. A fal mellett szeretek úszni, mert nem ér le a lábam, és kell a biztonságos fal, hogy megkapaszkodhassak benne, ha érzem, hogy valami a sötétből ráharap a csali lábamra. Volt, amikor kézen fogva tapostunk a vízben az öcsikémmel, a kis gombahajú szőke öcsikémmel, áttöltöttük egymásba a bátorságot, de most már nagyobbak vagyunk, ez már gyerekes lenne, pedig egyedül félek… „Ugrááás!” kiáltja Rudibá, és ugrunk.

A víz nagyon hideg, és fáj tőle a bőröm, mintha szabdalnának. Aztán a fájdalom elmúlik, a víz átölel, de mégsem érzem, hogy a barátom lenne. Próbálok egy levegővel végig úszni, nagy levegőt veszek, már olyan hatalmas a mellkasom, mint a Rudibá hasa. Mellkasom a hajóorr, siklik a vízen, és kettéhasítja a szembe jövő hullámokat. Lapátolok, amíg tart a levegő. Csak érjek a végéhez, akkor már nem lesz baj.

Összeszorítom a szemem, csukott szemmel nem félek, ezért volna jó vaknak lenni, nem látnám a mély sötétet. A szempillák kicsit szúrnak. Nagyon szúrnak, de inkább a szúrás, mint a félés. Bár vakon is félek: hangokat, mindenféle csapkodásokat hallok, de biztos csak az öcsém az. Ő olyan bátor, pedig kisebb, őt nem zavarja a víz, ő nem vesz nagy levegőt, hogy egy adaggal gazdálkodva ússza le a távot, mert nem fél, hogy egy kósza csepp befolyik az orrán és megfullasztja a tüdejét, ami szivacs és a szivacs hülye, mert nem szereti a vizet, de nem tudja nem meginni, én meg miatta ne kapjak levegőt?! Én csak ettől félek, meg a víz alatti sötéttől. Egy kör megvan a tízből. Az öcsém, a kisebb, de bátrabb öcsikém megállás nélkül úszik, mint a profik: fal, bukfenc, megint fal, bukfenc és vissza ehhez a falhoz, már nyolcnál tart. Én nem bukfencezem, tele menne tőle az orrom. Kimászok, gombán, csúszásveszélyen trappolok, a sáv elejére érek, és megint fejest ugrom, és lapátolok és lapátolok. Nem kéne, de kinyitom a szemem. „Ne nézz le! ne nézz le!” figyelmeztetem magamat, mert a nyitott szemem nagyon le akar nézni, gyorsan kapkodni kezdek, mellről gyorsra váltok, és akkor szorítást érzek a bokámnál, remegés van a gyomromban és a kezemben, és kifelé csapkodok, menekülök a medencéből, a falhoz érek, és kiugrom, de elszédülök és visszazuhanok orral a sötét felé. Csend. Csak a bubik pezsegnek a súlyom alatt, és már közeleg felém az alvilág, itt is kék csempék sorakoznak, azzal borították be a medence fenekét. Taposni kezdek fölfelé, nem látok semmit, de mozgást érzek a homályban, és akkor egy állkapocs, meg egy közeledő uszony dörzsöli a bőrömet, a fejem lüktet az izgalomtól, tovább taposok, hogy végre a felszínre jussak, és hirtelen izomlázam lesz, negyvenkét fokos izomláz, aztán végre kimászok, és ahogy elmúlik a remegés, röhögök, hogy „Hülye cápa, szokj rá a diétára!”. Még most is félek. „Rudibá, Rudibá hadd ne kelljen már ebben a vízben úszkálni, sötét, meg cápák, meg minden!” kiáltom oda az Öregnek, de ő csak legyint, hogy „Hülyeség!”, úgyhogy mehet megint a fejes. Gyorsabban úszom a mellett, oda se figyelek, hogy mikor kell levegőt venni, és véletlenül vizet nyelek, köhögnöm kell, olyan görcsösen köhögök, hogy a hányás kerülget. Közben evezek, nem simogatom a vizet, mint a vén picsák, püfölöm, karmolom, szétverem, gyűlölöm! Megint van valami a bokámnál. Rúgok, aztán érzem a nyálkás és agresszív kúporrat, a cápának az orrát kell rúgni, én rúgom, de megfájdul a lábfejem, ezért háttal fekszem a víznek, a sarkammal, mint egy jól meglendített kalapáccsal csapom szét a fejét a cápának, a bal lábam megcsúszik, megrecézi a cápa bal alsó kettese, és vér jön ki a sebből, és a klóros víz nagyon csípi a lábamat, erősebben kapálózok, ki kell jutnom innen, áúú a fejem, már itt a fal. Kiugrok a partra. „Ppöh!” köpök futás közben hátra a dögre, a klórral kevert nyál a vállamon landol. Már a jó negyven fokos melegnél vagyok, „Kész a tíz mell Rudibá!”, mondom boldogan, és csatt bele a kisvízbe. „Jólvan fiúk, ügyesek voltatok, jár a pala, vagy amit akartok. Most melegítsétek a tökötöket, aztán félkor megyünk!” Végre meleg, hátcsiklandó, meg vállcsiklandó meleg. Az öcsém megdob egy pöttyös labdával, én meg egy vízből gyúrt gombócot dobok válaszul.


Címke: , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő