02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Ambrus Máté Bence: Úszólecke
2020.02.09 - tiszatáj

„Jól van fiúk, toljatok tíz mellet, aztán jöhettek a melegbe!”. A melegbe, ami nekünk a kedvencünk. Jobban szeretjük, mint a hideget, ahol nem ér le a lábunk, meg olyan fénytelen az egész, meg szomorú, és hideg, lilaszájcsináló hideg, meg remegést, szívleállást csináló hideg. Most is próbálkoznék javasolni, hogy „Rudibá, hadd ne kelljen már a hidegbe menni, nem lehetnénk most végig a jó melegben?” A válasz, mint ezelőtt száz meg száz alkalommal: „Nem! A meleg a vén picsáknak való, ti vén picsák vagytok?” A nénikre nézek, akik olyan furcsán úsznak, nagy fenekük van, az tartja fent őket a vízen. „Nem!” mondom büszkén, öcsi is helyesel, hogy mi nem vagyunk vén picsák, persze a negyven fokos kisvíz jó lenne, csiklandná a karunkat, a hátunkat, azért nénik még nem vagyunk, úgyhogy inkább a hideg. Különben a Rudibá is csak prédikál, rumot iszik és vizet prédikál: levénpicsáz, közben ő egész végig csak a kismedencében van, két karját ráfekteti a rácsozott medenceszélre, és pihen.

A Rudibá jó ember, nagy hasa van, nem akármilyen: gombócok vannak rajta, kettő is, mintha terhes lenne, nagyon pici gyerekeket várna. Az egyik a köldökénél van, néha viccből megengedi, hogy megnyomkodjuk, keménynek tűnik. Szürke bajsza van a Rudibának, a szája nem is látszik tőle, egyszer félrefésülte két oldalra a hosszú szőröket, és meglepődtem, hogy neki is van szája, előtte is sejtettem valamit, mert valahogy tudott beszélni és valahonnan jött is a büdös, de akkor megtudtam, hogy a szája büdös. Mosolygott is, ronda sárga fogai voltak, a lehelete csípős volt a rumtól és a cigitől. „Nyomás fiúk! Menjen az a tíz mell!” int Rudibá a jó melegből, mi meg odapliffelünk a másik medencéhez (a papucs böfög így a vizes lábunk alatt, hogy “pliff-pliff”), levesszük a papucsot és felkészülünk a hidegre. A fal mellett szeretek úszni, mert nem ér le a lábam, és kell a biztonságos fal, hogy megkapaszkodhassak benne, ha érzem, hogy valami a sötétből ráharap a csali lábamra. Volt, amikor kézen fogva tapostunk a vízben az öcsikémmel, a kis gombahajú szőke öcsikémmel, áttöltöttük egymásba a bátorságot, de most már nagyobbak vagyunk, ez már gyerekes lenne, pedig egyedül félek… „Ugrááás!” kiáltja Rudibá, és ugrunk.

A víz nagyon hideg, és fáj tőle a bőröm, mintha szabdalnának. Aztán a fájdalom elmúlik, a víz átölel, de mégsem érzem, hogy a barátom lenne. Próbálok egy levegővel végig úszni, nagy levegőt veszek, már olyan hatalmas a mellkasom, mint a Rudibá hasa. Mellkasom a hajóorr, siklik a vízen, és kettéhasítja a szembe jövő hullámokat. Lapátolok, amíg tart a levegő. Csak érjek a végéhez, akkor már nem lesz baj.

Összeszorítom a szemem, csukott szemmel nem félek, ezért volna jó vaknak lenni, nem látnám a mély sötétet. A szempillák kicsit szúrnak. Nagyon szúrnak, de inkább a szúrás, mint a félés. Bár vakon is félek: hangokat, mindenféle csapkodásokat hallok, de biztos csak az öcsém az. Ő olyan bátor, pedig kisebb, őt nem zavarja a víz, ő nem vesz nagy levegőt, hogy egy adaggal gazdálkodva ússza le a távot, mert nem fél, hogy egy kósza csepp befolyik az orrán és megfullasztja a tüdejét, ami szivacs és a szivacs hülye, mert nem szereti a vizet, de nem tudja nem meginni, én meg miatta ne kapjak levegőt?! Én csak ettől félek, meg a víz alatti sötéttől. Egy kör megvan a tízből. Az öcsém, a kisebb, de bátrabb öcsikém megállás nélkül úszik, mint a profik: fal, bukfenc, megint fal, bukfenc és vissza ehhez a falhoz, már nyolcnál tart. Én nem bukfencezem, tele menne tőle az orrom. Kimászok, gombán, csúszásveszélyen trappolok, a sáv elejére érek, és megint fejest ugrom, és lapátolok és lapátolok. Nem kéne, de kinyitom a szemem. „Ne nézz le! ne nézz le!” figyelmeztetem magamat, mert a nyitott szemem nagyon le akar nézni, gyorsan kapkodni kezdek, mellről gyorsra váltok, és akkor szorítást érzek a bokámnál, remegés van a gyomromban és a kezemben, és kifelé csapkodok, menekülök a medencéből, a falhoz érek, és kiugrom, de elszédülök és visszazuhanok orral a sötét felé. Csend. Csak a bubik pezsegnek a súlyom alatt, és már közeleg felém az alvilág, itt is kék csempék sorakoznak, azzal borították be a medence fenekét. Taposni kezdek fölfelé, nem látok semmit, de mozgást érzek a homályban, és akkor egy állkapocs, meg egy közeledő uszony dörzsöli a bőrömet, a fejem lüktet az izgalomtól, tovább taposok, hogy végre a felszínre jussak, és hirtelen izomlázam lesz, negyvenkét fokos izomláz, aztán végre kimászok, és ahogy elmúlik a remegés, röhögök, hogy „Hülye cápa, szokj rá a diétára!”. Még most is félek. „Rudibá, Rudibá hadd ne kelljen már ebben a vízben úszkálni, sötét, meg cápák, meg minden!” kiáltom oda az Öregnek, de ő csak legyint, hogy „Hülyeség!”, úgyhogy mehet megint a fejes. Gyorsabban úszom a mellett, oda se figyelek, hogy mikor kell levegőt venni, és véletlenül vizet nyelek, köhögnöm kell, olyan görcsösen köhögök, hogy a hányás kerülget. Közben evezek, nem simogatom a vizet, mint a vén picsák, püfölöm, karmolom, szétverem, gyűlölöm! Megint van valami a bokámnál. Rúgok, aztán érzem a nyálkás és agresszív kúporrat, a cápának az orrát kell rúgni, én rúgom, de megfájdul a lábfejem, ezért háttal fekszem a víznek, a sarkammal, mint egy jól meglendített kalapáccsal csapom szét a fejét a cápának, a bal lábam megcsúszik, megrecézi a cápa bal alsó kettese, és vér jön ki a sebből, és a klóros víz nagyon csípi a lábamat, erősebben kapálózok, ki kell jutnom innen, áúú a fejem, már itt a fal. Kiugrok a partra. „Ppöh!” köpök futás közben hátra a dögre, a klórral kevert nyál a vállamon landol. Már a jó negyven fokos melegnél vagyok, „Kész a tíz mell Rudibá!”, mondom boldogan, és csatt bele a kisvízbe. „Jólvan fiúk, ügyesek voltatok, jár a pala, vagy amit akartok. Most melegítsétek a tökötöket, aztán félkor megyünk!” Végre meleg, hátcsiklandó, meg vállcsiklandó meleg. Az öcsém megdob egy pöttyös labdával, én meg egy vízből gyúrt gombócot dobok válaszul.


Címke: , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő