Tiszatájonline | 2019. december 13.

„Próbálok idealista lenni”

– MONDJA A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS UTÁN BARNÁK LÁSZLÓ SZEGEDI SZÍNIGAZGATÓ
Hatalmas vihart kavart a színházakat is érintő kulturális tárgyú törvénymódosítás tervezete, amit előzetes szakmai egyeztetés nélkül, bár a zajos tiltakozások hatására némileg finomítva szavazott meg szerdán a kormánytöbbség a parlamentben. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Barnák László próbál idealista lenni, miközben nemcsak a szférát foglalkoztató változások aggasztják, hanem rendre felhívja a figyelmet a nagyszínház lassan halaszthatatlanná váló felújítására is… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

– MONDJA A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS UTÁN BARNÁK LÁSZLÓ SZEGEDI SZÍNIGAZGATÓ

Hatalmas vihart kavart a színházakat is érintő kulturális tárgyú törvénymódosítás tervezete, amit előzetes szakmai egyeztetés nélkül, bár a zajos tiltakozások hatására némileg finomítva szavazott meg szerdán a kormánytöbbség a parlamentben. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Barnák László próbál idealista lenni, miközben nemcsak a szférát foglalkoztató változások aggasztják, hanem rendre felhívja a figyelmet a nagyszínház lassan halaszthatatlanná váló felújítására is.

– Milyen stratégiát követett a színházi életet sokkoló törvénymódosítással kapcsolatban?

– Fekete Péter államtitkár úr hétfőn minden színháznak elküldte a törvénytervezetet egy olyan levél kíséretében, amelyben cáfolta azokat a híreket, hogy megszüntetnék a függetlenek támogatását vagy beszántanák az NKA-t. Írtam neki egy válaszlevelet, hogy a Szegedi Nemzeti Színház milyen eredményeket ért el az elmúlt időszakban. Ebben jeleztem, hogy ez a háromtagozatú intézmény a tavalyi évben harmincezerrel növelte nézői számát, a mostani bérletértékesítés során 697-tel több bérletet adtunk el. Ha kiveszem a két kortárs balett előadást a tizenkét bemutatónk közül, akkor hat premierünk szerzője magyar. Vagyis a repertoárunk 50 százaléka magyar szerzők műveiből áll. Ezt azért tartottam fontosnak jelezni, mert sokszor elhangzott az elmúlt időszakban, hogy a kormány, az EMMI, az államtitkárság a kultúrpolitikai célokhoz szeretné rendelni az átalakuló stratégiát. Bár nekünk nem ez volt a kiindulási alap a műsorunk megtervezésekor, hanem az, hogy izgalmas és a nézők számára vonzó előadásokat hozzunk létre, amelyek a művészeink számára is kihívást jelentenek, de mégiscsak a repertoárunk fele magyar szerzők műveiből áll. Nem mondom, hogy ezzel egyedülállóak vagyunk az országban, de ez a célkitűzésünk összecsenghet a kultúrpolitikai ideológiával. Miközben mégiscsak valahogy úgy tűnik, mintha lennének preferáltabb intézmények akár a nemzeti színházaknál is. Az új törvény már kultúrstratégiailag kiemelt intézményekről beszél, eddig nemzetstratégiailag kiemelt intézmények voltak. Ezzel kapcsolatban az, hogy egy átláthatóbb, kiszámíthatóbb, hosszabb távú finanszírozási rendszert szeretnének – egyébként hároméves közszolgáltatási szerződést kötött idén a Szegedi Nemzeti Színház is a minisztériummal – azt jelenti, ebből a szempontból nincs változás. Ha csak a finanszírozást szeretnék rendbe tenni, az egy üdvözlendő dolog. Követem az interjúkat, olvasom a híreket, nézem a tévés beszélgetéseket, ezekből próbálok én is információt szerezni. A törvénytervezeten kívül, és azon túl, hogy biztosított államtitkár úr levélben arról, hogy nem változik meg negatív módon a finanszírozás, hanem inkább pluszok várhatóak, ha jól tudom, elfogadta a parlament a költségvetésben azt az összegkeretet, amit a tao helyetti többlettámogatásra biztosít a kormányzat a következő évben is. Most az átalakulás miatt legalább fél évet kellett várni, mire az első összegek megérkeztek. Egyelőre nincs információ arról, hogy a következő évben ez a fajta ütemezés hogyan alakulhat. Épp most készítettünk egyébként a 2019-es évről egy összegzést. A fizető nézőszámunk a 2018-as évhez képest 26 százalékkal emelkedett. A látogatottságunk az összes néző alapján 80 százalékra nőtt az előző évi 72-ről. A bevételünk 2019-ben 40 százalékkal haladta meg az előző évit. Ez után – ha a tao összeget nézzük – megint csak jóval nagyobb értékre számíthatnánk. Korábban 104 millió forint volt az a keret, amit 2018-ban fel tudtunk használni az előző év alapján, 2019-ben pedig már 134 millió lehetne. Mi 130 milliót kértünk, és mivel a korábbi évek átlagát számolta a fenntartó, ezért 95 milliót kaptuk meg. Nagy segítség volt számunkra, hogy a szegedi önkormányzat ezt a hiányzó tételt kipótolta. Ennek köszönhető, hogy némi bérkompenzációt tudtunk a közalkalmazottaink részére juttatni. Ezen a téren siralmas a helyzet országos szinten is. Nagyon küzdenek a színházak a szakemberhiánnyal.

– A Szegedi Nemzeti Színház évtizedek óta vegyes finanszírozású intézmény, állami és önkormányzati támogatásból működik. Milyen változásra számít a törvénymódosítás után?

– Ezek a támogatások nagyjából kiegyenlítik egymást. Idén 500 millió forint körüli összeget adott az önkormányzat, ebben voltak módosítások is, hiszen tetőt kellett javítani, színházi lakásokat újítottak fel és egyéb más állagmegóvó beruházásokat is elindított az önkormányzat. Illetve minden évben, ha változik a bérkeret – hiszen változik a garantált bérminimum összege is –, akkor ezeket a pótlásokat az önkormányzat hozzáadja a színház költségvetéséhez. Ez ugyan nem kerül be az intézményhez pénzeszközként, azaz ezt nem tudjuk dologi kiadásként felhasználni, hanem az Államkincstártól egyenesen a dolgozók részére megy. 516 millió forint volt idén is és tavaly is az állami támogatásunk. Ha jól tudom, még nincsenek meg a jövő évi pontos számok. Most kiegészítették félmilliárdos összeggel a nemzeti színházakra fordítandó összegkeretet, de ez nem azt jelenti, hogy közöttük fogják szétosztani, hanem van egy új belépő intézmény is: január elsejétől a kecskeméti színház is nemzeti státuszt kap. Olyan hírek, félinformációk láttak napvilágot, hogy az önkormányzatoknak kell majd az állam felé jelezniük, ha vegyes finanszírozást szeretnének, és ezt majd elbírálják. Tehát úgy tűnik, mintha nem lenne alapvetés az, hogy a nemzeti színházakat az államnak is támogatnia kell, hiszen ezek az adóforintok, amiből működnek, mindenki adóforintjai. A szegedieké ugyanúgy, mint a pécsieké, a miskolciaké vagy a győrieké. Ezért is válthatott ki nagy felháborodást az, hogy az állam azt mondja: aki fizet, az rendel. Nem gondolom, hogy ez szerencsés szófordulat egy ilyen helyzetben, hiszen közpénzből működő intézményekről van szó. Nekünk van háromszáz dolgozónk, tavaly 124 ezer nézőnk volt, ezeket az embereket ugyanúgy megilletik azok az adóforintok, amelyekből a kultúrát fenntartják. Ha ezt bizonyos feltételekhez kötik, legyen az mondjuk a színházigazgatók kinevezése vagy más egyéb feltétel, az furcsa módon felülírja azt, ami eddig volt. Itt keletkezhetett az az anomália, hogy akkor most végül milyen szinten próbálnak beleszólni a művészeti kérdésekbe. Miközben mindenhol azt mondják, hogy nem nyúlnak bele a művészeti kérdésekbe. Ezt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság vezetője is hangsúlyozta. Ugyanakkor lehet annál nagyobb belenyúlás, mint kinevezni vagy megvétózni egy igazgatót? Az igazgató személye meghatározza a művészeti munka irányát is. Az önkormányzat eddig a társulatra, a helyi kulturális bizottságra támaszkodva hozott döntést az igazgatók kinevezéséről. Ha ezt megvétózhatja felülről akár a miniszter, akár bármilyen más tanács vagy személy, akkor azzal kiveszik a helyiek kezéből a döntési jogot. Ezt ahhoz kötni, hogy most mi adjuk a pénzt, azt gondolom, ez rossz irány, hiszen a pénzt a kormányzat kezeli, de az nem a sajátja, hanem közpénz. Az, hogy az állam mint fenntartó bizonyos jogokat gyakorol, teljesen természetes és elvárható, de ennek megvannak az alapvető feltételei. Ezeket rögzíti a közszolgáltatási szerződés, az előadó-művészeti törvény, azaz már most is sok mindenre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy az állam által meghatározott módon működjünk. Meghatározzák, hogy milyen bemutatókat kell kötelezően létrehoznunk, milyen előadásszámot kell produkálnunk, és azt is, hogy magas színvonalon kell dolgoznunk. Meg kell felelnünk minden jogszabályi és pénzügyi előírásnak. Ezeket a feltételeket a színházak eddig is teljesítették. Amit most a kormányzat szeretne, az egy olyan fajta plusz, ami eddig nem volt, és az önkormányzatok autonómiáját kérdőjelezi meg abban az esetben, ha a pénzügyi arányokról beszélnek. Mert már az a legújabb, amit olvastam, hogy negyven-hatvan százalékos arányról beszélt Fekete Péter államtitkár úr, ha jól vettem ki a szavait. Óvatosan kell fogalmaznom, mert az információk szinte óráról órára változhatnak.

– Ha jól értem, most tulajdonképpen az önkormányzatoknál és a színházaknál pattog a labda, nekik kell majd eldönteniük, hogy a háromféle finanszírozási lehetőség – állami, önkormányzati, vegyes – közül melyiket választják.

– Szerdán szavazta meg az országgyűlés a törvénymódosítást, tehát az, hogy a részleteket hogyan dolgozza majd ki a Nemzeti Kulturális Tanács, milyen szabályzatok lesznek, csak később derül ki. A szegedi önkormányzat általában februárban hozza meg a döntést a költségvetéséről. Mi báziséven tervezünk, tehát mindig az előző év adatai alapján próbáljuk meghatározni a következő évet. Eddig is vegyes finanszírozású költségvetési szervként működött a Szegedi Nemzeti Színház – míg a pécsi és a miskolci színház nonprofit kft., ami máris egy jelentős különbség –, ha jól értem, ezután az önkormányzatnak kérnie kell a minisztériumot, hogy vegyes fenntartású legyen az intézményünk, és majd meg kell állapodniuk abban, hogy melyik fél mekkora százalékban finanszírozza a színházat. Ez határozhatja meg azt is, hogy a miniszternek lesz-e joga vagy lehetősége belenyúlni a működésbe bizonyos kérdésekben.

– Valószínű, hogy a városok anyagi okok miatt azt nem tudják majd vállalni, hogy teljesen önkormányzati finanszírozásúvá váljanak a színházaik. Mit gondol, előfordulhat, hogy egy önkormányzat inkább teljesen átadja a színháza fenntartását az államnak, ha már a kormányzat ennyire aktivizálódik ezen a területen?

– Elviekben előfordulhat. Az a kérdés, hogy ezzel mit veszítene az önkormányzat vagy mit nyerne a színház. Ha azt feltételezzük, hogy teljesen állami fenntartású lenne az intézmény, akkor az önkormányzatnak semmiféle beleszólási joga nem lenne semmibe. Most belső ellenőrzést folytatnak nálunk, az önkormányzati számítógépes regisztrációs rendszerrel is össze van kötve a színházunk. Sok kapcsolódási pont van, jelenleg az önkormányzat tulajdonában van minden épületünk is. Mi csak kezeljük ezeket az épületeket. Ha bármilyen probléma van, azt az önkormányzat oldja meg. Ha esetlegesen lepasszolnának minket az államhoz, azzal az állam is akkora terhet venne a nyakába, amit nem biztos, hogy szeretne. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen döntés milyen lehetőségeket szülhetne. A vegyes finanszírozás ahogy eddig is, a jövőben is jól működhet. Az is kérdés, hogy ha egy három éves periódusra köt egy önkormányzat az állammal fenntartói szerződést, akkor ha beleesik abba az igazgatóválasztási időszak, változik-e ettől a dolog. Az önkormányzat jobban szeretné-e meghatározni, hogy ki legyen az igazgató, vagy esetlegesen hagyja, hogy vétójoggal éljen a miniszter. Hogy milyen részletek mentén dőlhet ez el, az még egyelőre nem látható ebből a törvénymódosításból.

– Szeged polgármestere az évadnyitón is hangsúlyozta: az önkormányzat nem kíván beleszólni a színház műsorpolitikájába, műsortervébe, művészeti kérdésekbe, a döntést rábízza az igazgatóra. Az új feltételek mellett mennyire fenyeget az a veszély, hogy a színigazgatók még jobban igyekeznek majd illeszkedni a kormányzati kultúrpolitikai elvárásokhoz?

– A Szegedi Nemzeti Színház pártsemleges módon, művészeti irányok mentén működik. Amióta átvettem a vezetését, ezt a gondolati irányt követtem, és a jövőben is ezt fogom követni. Az, hogy az idei évadunk úgy alakult, hogy a műsorunk fele magyar szerzők műveiből áll, és az, hogy a tavaszi Rekamié Fesztiválunkra határon túli magyar színházak magyar szerzőinek műveit hívtuk meg, a kapcsolatépítésről, a kulturális összetartozásunkról szólt. A következő évadunkban már lehet, hogy máshova tevődnek át a hangsúlyok. Az a legfontosabb, hogy magas művészi színvonalon és az összes a jogszabályi keretet betartva tudjon működni a Szegedi Nemzeti Színház, hogy fenntartsa a nézők érdeklődését, növelje a nézői számát, hogy szakmailag hiteles előadásokat tudjon létrehozni. Semmilyen más ideológiai ide- vagy odahúzás nem jellemzett bennünket eddig sem, és a jövőben sem szeretnénk semmilyen ideológia mentén elköteleződni. A művészi munka és az a fajta művészi hitelesség a legfontosabb, hogy friss gondolkodással, országosan ismert és elismert rendezők meghívásával olyan előadásokat hozzunk létre, melyekre a nézők kíváncsiak, melyeket ajánlanak egymásnak. Ugyanúgy tartjuk, sőt megpróbáljuk növelni a nézőszámunkat, ahogyan eddig is. Az államtitkár úr és a teátrumi társaság elnöke is többször kijelentette: nem fognak beleszólni a művészeti munkába. Hiszek abban, hogy a kreatív alkotói szabadság továbbra is megőrizhető, és amit ez a törvénymódosítás érint, az valóban azt fogja szolgálni, hogy kiszámíthatóbb és előreláthatóbb finanszírozási módon működjenek a színházak. Próbálok idealista lenni.

– Az önkormányzattal egyeztetett már? Van valamilyen stratégiai terv?

– A jegyző asszonnyal és gazdasági alpolgármester asszonnyal is beszélgettünk már a következő évről. 2020-ra vonatkozóan ők azt kérték, hogy egyfajta produkciós tervet állítsunk össze. Tekintve, hogy a következő évadunk terve már nagyjából megvan, ez nem okozott nehézséget. A mostani évad második fele, azaz 2020 első féléve már egészen konkrét. Már eladtuk a bérleteket, megvannak a premierek, készülnek, jönnek a rendezők. 2020 őszi időszakának műsortervezete is elkészült már, megvannak a darabcímek, a rendezők és a premier időpontok is, ennek mentén tudunk tervezni és segíteni az önkormányzat költségvetés előkészítő munkáját.

– Miért bolydult fel ennyire a törvénymódosítás miatt a színházi szakma?

– Bár azt hangsúlyozták, hogy megtörténtek a szakmai egyeztetések, ezeket az érintett intézmények, társulatok vezetői nem érzékelték. Ennek hangot is adtak. Én is ugyanúgy a sajtóból értesültem arról, hogy milyen törvénytervezet készül. Ahogy egyes médiumok le is írták, végül kikerültek bizonyos tervezett módosítások ebből a törvénymódosításból. Végül arra szorítkoztak, hogy fölállítsák a Nemzeti Kulturális Tanácsot, kijelöljék azokat az intézményeket, amelyeknek a vezetői majd ezt a stratégiát és a finanszírozási módokat is meghatározhatják. De eredetileg ennél jóval többről volt szól. Olyan hírek keltek szárnyra, amelyek a független szférát, az önkormányzatok autonómiáját sértették volna. Előbb jöttek ezek a hírek, mint azok a cáfolatok, amelyek erre válaszként érkeztek a minisztérium részéről. Az információáramlás és az egyeztetések hiánya okozhatta azt, hogy ennyire felpezsdült a szakma és a közvélemény. De úgy tűnik, ennek volt hatása, mert ha az előzetes tervekben valóban olyan tételek szerepeltek, amik miatt a hétfői tüntetés is létrejött, akkor az egy eredményes visszajelzés volt, hogy egyeztetések és kommunikáció nélkül ilyen szituációk alakulhatnak ki a jövőben is. Intézményvezetőként ezt nagyon fontosnak tartom, mert konkrétan ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban hozzám sem érkezett semmiféle egyeztetésről semmiféle hír.

– Hamarosan az évad feléhez érkezünk, most tartják a Szegedi Nemzeti Színházban a 2019-es évet záró Mágnás Miska-bemutatót – hogy értékeli a szezon eddigi részét?

– Az eredményekkel kezdeném: elkészült egy kimutatás, ami az augusztus elseje és december 31-e közötti időszakról tudósít, benne van az összes idei bemutatónk, illetve továbbjátszásunk. Az előző évadról három előadást is áthoztunk – Virágot Algernonnak, Függöny fel!, Valahol Európában –, ezekkel és az új bemutatóinkkal, az Időfutárral és a Bestiákkal elértük a több mint 90 százalékos átlagos látogatottságot. Ez azt mutatja, hogy a tavaly elkezdett eredményes munka folytatódik. A nézők kíváncsisága és színházlátogatási vágya egyáltalán nem csökkent, ugyanúgy vannak olyan előadások, amikre előzetesen már elfogynak a jegyek, mint például most az Illatszertárra is. Fontos változás, hogy az internetes értékesítésünk 70 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az látszik, hogy átrendeződik a személyes jegyvásárlás és az online jegyvásárlás folyamata és mennyisége is. Mivel ezeket folyamatosan monitorozzuk, ez befolyásolja azt is, hogy a jövőben hogyan alakítjuk a műsorpolitikát, hogyan szervezzük az előadásokat. Az, hogy a nézők továbbra is szeretik a színházunkat, és nagy érdeklődéssel fordulnak felé, azt jelenti, hogy jó irányba haladunk. A többlettámogatási felosztás keretében a beépülő normatív jellegű támogatás mellett voltak pályázható összegek is. A Szegedi Nemzeti Színház is benyújtott sok pályázatot még az ősz elején, és ezeknek a túlnyomó többségét már elbírálták, és támogatták is a pályázatainkat. Így plusz forrásokhoz jutott a színház az év végére. Újdonság a Lázár Ervin-program. 10700 gyerekbérletesünk van, emellett még 7600 gyereket kell behoznunk a programban április végéig. Fontosnak tartom, hogy egy gyerek ne kétszer nézzen meg egy előadást, hanem ha megvette a bérletet, akkor az abban található kettő mellé kapjon egy plusz előadást is. Ezért a Valahol Európában és az Időfutár is bekerül a Lázár Ervin-program produkciói közé, nem csak a Hamupipőke és a Ludas Matyi.

– A szeptemberi hatalmas szélvihar feltépte, megrongálta a nagyszínház tetőborítását. Hogy halad a javítása?

– Még nem kezdték el javítani. Ez önkormányzati feladat. Amennyire tudom, a közbeszerzési eljárás az, ami megnehezítette a folyamatot. Még mindig ideiglenes fedésben van a tetőnk, és időnként még befolyik a víz, ha esik az eső. Ez elég nyugtalanító. Az elhúzódó nagy rekonstrukció után 1986-ban adták át az épületet, azóta volt ugyan fűtés-korszerűsítés és nyílászárócsere, de napi szinten jelentkeznek a további problémák. Remélem, hogy az a színházfelújítási hullám, ami elindult a Modern Városok Programban, előbb-utóbb bennünket is elér. Az önkormányzatnak jeleztem, hogy a következő évben szeretném elindítani a színházépület felmérésének a megtervezését, hiszen mire eljutunk odáig, hogy a színházat felújítják, addigra lehet, hogy már 40 év is eltelik a legutóbbi rekonstrukció óta. A nézők szempontjából a legfontosabb, de természetesen a művészi munkát is meghatározza, hogy hogyan tudunk az épületben dolgozni.

– A teljes felújítás mennyi időt vehet igénybe?

– Az olvastam, hogy a kecskeméti színházban, ami januártól frissen nemzeti lesz, 2021-ben kezdik a felújítást és 2023-ban adják át az épületet. Azt remélem, a mai kor technikájának köszönhetően – ha nincsenek csúszások és pénzügyi fiaskók – két-három év alatt újjávarázsolhatják a nagyszínházat. Szerencsére Szegeden vannak olyan helyek, ahová ki lehet az előadásainkat szervezni, és a kisszínház is folyamatosan tud működni. Bár ott is vannak helyreállítandó dolgok.

Hollósi Zsolt

(A szerző fotói)