01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

David Szalay: Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: reporter
2020.02.09 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

David Szalay (1974) magyar-kanadai származású brit író. Legutóbbi kötete magyarul: Minden, ami férfi (2017)

 

Az egyik kedvenc filmem a Foglalkozása: riporter Michelangelo Antonionitól. Legalább tízszer láttam,  jó eséllyel többször, mint bármelyik másik filmet. Emlékszem a legelső alkalomra. Olyan huszonöt évvel ezelőtt lehetett. Otthon tévéztem, és elég későre járt, amikor egyszer csak elkezdődött egy film. Fogalmam sem volt róla, mi az, és arra készültem, hogy pár perc után úgyis kikapcsolom a tévét, és aludni térek, de aztán nem így alakult. Lekötött, és folyamatosan fenntartotta a figyelmem két órán keresztül, úgyhogy végül az egészet végignéztem.

A film egy férfiról szól, aki szinte véletlenül megrendezi a saját halálát, és felveszi egy másik ember személyazonosságát. Mindezt anélkül, hogy végiggondolná a következményeket pusztán attól a homályos vágytól vezérlve, hogy kiszabaduljon a saját életéből.

A mai napig a nyitójelenet a kedvencem. A férfi, akit Jack Nicholson játszik, újságíró, aki egy gerillaháborúról tudósít a Szaharából – Mauritaniából, Csádból vagy valami hasonló helyről. Igyekszik megtalálni a „felkelőket”, akik kirobbantották a háborút. A film első tíz-tizenöt percében ezeket a felkelőket keresve kóvályog a sivatagban. Semmi különös nem történik. Aztán a Land Rover defektet kap, neki pedig vissza kell gyalogolnia a kisvárosba, amelynek egyetlen hoteljében megszállt, egy olyan isten háta mögötti helyen, amilyenen én magam is többször jártam, amikor a film első megtekintése után jó pár évvel azon a vidéken utazgattam. Amikor fáradtan és szomjasan visszatér a hotelbe, kiderül, hogy egy másik európai, egy Robertson nevezetű fickó meghalt a szobájában. „Robertson!”, kiáltja Jack Nicholson, miközben az ajtaján kopogtat. Amikor nem kap választ, benyit. Robertson az ágyon fekszik, úgy tűnik, mintha aludna, de hamarosan kiderül, hogy meghalt. Ezután egy hosszú, néma jelenet veszi kezdetét, melynek során Jackben fokozatosan kialakul, mitévő legyen. Végül felveszi Robertson személyazonosságát – amihez kapóra jön, hogy hasonlítanak egymásra, ráadásul azokban az időkben elég könnyedén lehetett útlevelet hamisítani pusztán azzal, hogy az ember egy borotvával kivágta belőle a fényképet, és a sajátját ragasztotta a helyére.

Amikor először láttam a filmet, ez a jelenet valósággal megbabonázott. Van ugyanis valami letargia, valami lesújtó ennek a lerobbant sivatagi hotelnek az atmoszférájában, amelynek ablakai előtt kecskék mekegnek, és a szél néha belekap a tüskés növényekbe, és port sodor mindenfelé. „Mikor indul a következő járat?”, kérdezi Jack a hotel egyik afrikai alkalmazottjától. „Három nap múlva”, hangzik a válasz. Szóval egy efféle helyet kell elképzelnünk. Valahol a világ végén, ahol az ember annyira kiesik a megszokott összefüggésekből, és annyira távol kerül az otthonától, hogy hirtelen lehetségessé válik, hogy teljesen a háta mögött hagyja a saját korábbi életét.

A film természetesen a szabadságról szól. Tele van olyan képsorokkal, amelyek ezt napnál is világosabbá teszik. Kalickákba zárt madarak. A tűző napon senyvedő, kikötött, veszettül lihegő kutyák. Egy felkavaró spanyolországi látvány a hosszan elnyúló útról és az azt szegélyező vénséges vén fákról a kocsiból hátranézve. „Mi elől menekülsz?”, kérdezi Maria Schneider Jacktől. (Ő Barcelonában kapcsolódik be a történetbe.) A férfi azt feleli, hogy forduljon hátra. Ez a kép az útról és a fákról maga a válasz. Mintha azt jelentené: a múlttól, mindentől.

Természetesen a szándék, hogy kiszabaduljon, hogy elmeneküljön, kudarcot vall. Erre a nézőt már a ketrecekben lévő madarak és majmok is felkészítik, akiket a Ramblason árulnak. A régi élete végül utoléri, és kiderül, hogy Robertsonnak is megvoltak a maga ellenségei, akik szintén üldözőbe veszik.

Elképzelhető, hogy egy másik rendező sikeres thrillert forgatott volna ebből az alapanyagból – tele feszültséggel, autós üldözéssel és pompás helyszínekkel. Antonionit azonban nem egy ilyen film lehetősége érdekelte. Ő inkább egy lassú, meditatív, kissé zavarba ejtő mozit készített, ami bizony elárul néhány szomorú igazságot a szabadság természetéről. A szabadság illúzió, és még ezért az illúzióért is nagy árat kell fizetni. Az, hogy kik vagyunk mi, már önmagában is a körülmények olyan zavaros egyvelegéből áll össze, amiből aligha tudunk valaha is kiszabadulni – illetve, ha mégis sikerül, akkor ezt a zűrzavart hamarosan egy másik helyettesíti, ami pillanatokon belül még súlyosabb béklyókba fog verni bennünket.

A filmet az teszi lenyűgözővé, hogy úgy néz szembe ezzel az igazsággal, hogy közben erőteljesen dramatizálja a mindannyiunkban ott munkáló szabadságvágyat. A „menekülő szerelmespárt” ábrázoló szépséges jelenetsor, ami a film harmadik harmadát meghatározza, olyasféle látomás, ami a száz meg száz másik filmben hasonlóan megjelenő vágyra játszik rá. Antonioni viszont nem a helyzet káprázatát, hanem a hosszadalmasságát helyezi előtérbe – a több órás lebzselést és várakozást, a spanyolországi szállodákban töltött délutánokat, az ebéd után az üres étteremben eltöltött időt, ami alatt az üvegfal túloldalán lévő alak kitakarítja a medencét. Az a hétköznapi szépség, amit a rendező mindebben megjelenít, csak valóságosabbá teszi az egészet, valóságosabbá, mint amire egy hollywoodi film egyáltalán képes volna, és ezzel mindez vonzóbbá is válik a néző képzelete számára. Miközben különböző figurák üldözik őket, és a nagy, fehér amerikai autójuk elakad egy olajjal teli gödörben, Jack és Maria újabb tervet szőnek: Tangerben fognak találkozni. Maria előremegy, Jack pedig egy-két nappal később követi. „Hagyj egy üzenetet az American Expressnél”, mondja Jack, „Én majd megtalállak, ha ott leszel.” Szédületes jelenet, nem igaz? Szédítő a szabadságnak az a tapasztalata, amit ezek a szavak közvetítenek. És mindezt csak fokozza, hogy hozzáteszi: „ha ott leszel”. Az egész helyzet finomsága, a körülmény, hogy a találkozásuk – természetesen az email és a mobiltelefonok kora előtt vagyunk – egyetlen üzeneten múlik majd. Pár nap múlva majd találkozunk Tangerben – talán, esetleg, ha épp mindketten ott leszünk. Ennél a jelenetnél mindig azt kívánom, bárcsak Jack helyében lehetnék.

Persze, a dolog nem jön össze. Jack ugyanis sosem jut el Tangerbe.

A múlt árnyékai másfél órán keresztül üldözik, és végül utol is érik. Egész idő alatt egy percig sem érezhette magát igazán szabadnak. Nem csoda, hiszen senki sem érezheti magát annak, ha üldözik. A filmnek csupán egyetlen jelenete van, amikor szabad, még az elején, nagyjából félóránál, miután felvette Robertson személyazonosságát. Ekkor egy percre szabadnak érzi magát. Abban a pillanatban, az afrikai tövises akácia alatt, ahol a szél rázza a fa ágait. Aztán az élet ismét eljön érte, hogy hűvös ölelésébe zárja.

Bartók Imre fordítása


Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő